Anyósomat, Sógornőméket és KáeM nagyszüleit látogattuk meg ma. Az elöző várandósságot nagyon hamar és minden ünnepélyességet nélkülözve telefonon jelentettük be mind a kettőnk családjának. Ezúttal biztosabbra mentünk. Teljes volt a titoktartás egészen mostanáig, sőt az én szüleim esetében még egy héttel tovább is tart.
Anyósom nagyon tud kötni, nem sokára nyugdíjas lesz és ráadásul folyton ígérgeti, hogy miket is fog kötni az unokának. Így ezeket és a héten tartott születésnapját összevonva megleptük egy csomag fonallal, illetve megmutattuk a 12 hetes UH-n készült videót is. Nem voltak kitörő könnyek, csak egy szolíd mosoly, aztán egy-egy puszi mind a kettőnknek. Sógornőm és férje - akik információim szerint maguk is hamarosan babát szeretnének - teljesen úgy reagáltak ahogy vártuk. Sógornőm Jar-jar kutyust az ölében tartva egy félmosollyal reagált, a férje többször és nagyon lelkesen gratulált.
Aztán a leendő Dédszülőknek is prezentáltuk a videót....na itt volt csak igazán könnyes meghatottság. Az első képkockánál már borult is nyakamba a leendő dédnagymama:)
Természetesen Anyósom is és a Nagymama is a lelkemre kötötte, hogy nagyon vigyázz magamra és persze Zsebire.
