2013. szeptember 19., csütörtök

Sophie, a zsiráf

Miután ezredszer akadtam bele a pinteresten a kedves arcú kis zsiráfba, meg egyéb ámerikai oldalakon is írták, hogy enélkül a rágóka nélkül nem is érdemes nekiállni gyereket csinálni, hát addig vadásztam, míg szereztem egyet. 
Az eredeti és a kulcstartó:D
Első körben amazonnal próbálkoztam, de aztán még a rendelés elküldése előtt gondoltam megnézem, hogy ugyanmár nem-e lehet ezt kis hazánkban is kapni valahol (mert ha nem, akkor hűűű mekkora piaci rés és rá is kéne állni a behozatalra) és láss csodát lehetett. Három nappal később meg is érkezett az állat (meg a kulcstartók). 

Dicsfényben:P
A gyerek azonnal rácuppant. Nem mondom, hogy most már csak ezzel játszik, de sokszor rágcsálja, nagyon szereti. Zsebinek is tetszik néha megsípoltatja, de általában szorgalmasan adogatja oda az öccsének:) A kulcstartót mondjuk ő is imádja (nem rágcsálni nyilván). 

Francia találmány egyébként, természetes gumi és ételfesték...ennyit lehet tudni róla. Aranyos arca van és pont jó mérete:) A feje az első fogaknál ideális a lábai meg a hátsóknál. Az átlag rágókához képest puhább, így a legkisebb is könnyen megszólaltatja, ami nagyon tetszik neki:D Macska mellett mondjuk van némi hátránya, mert iszonyatosan tapad rá a macskaszőr, de hát ez a természetes anyag hátránya. 

KölcsönSophie is jó móka;)
Nem vagyunk ám egyedi esetek, mert magunkkal vittük a szomszédba is és Bercusnak is bejött. ;)

Nem olcsó móka, legalábbis egy sima sípolós rágókával összehasonlítva, de szerintem megérte. Részünkről ezentúl ez lesz a ügyeletes babalátogatós ajándék (ahogy az a tengerentúliak erősen ajánlják is:P).