Minden az Istenhegyis 18. hetes Uh-val indult, ahol is kedvenc Bátorfi doktorunkhoz volt időpontunk. Pontos volt, kedves és alapos. Nagyon alapos. Nézett, mért, látott. Majdnem mindent rendben talált. Komoly genetikai eltérés nem volt. De Mazsi gyomra nagyobb volt a szokásosnál, ami még nem is lett volna igazán fura, csak az, hogy át is lógott a jobb oldalra. Nagyon gondolkodott, hogy ennek milyen következményei lehetnek, de nem jutott eszébe semmi. Végülis abban maradtunk, hogy 3 hét múlva még egyszer ránéz, biztos, ami tuti alapon.
Természetesen rögtön konzultáltunk, akivel lehetett. Brigice nem találta aggasztónak a dolgot. Herczegh dr. pedig még kevésbé. Azt mondta, hogy többször látott már, aztán simán elmúlt a következő Uh-ra. Csütörtkön jártunk nála, vagyis három nappal az Istenhegyi vizsgálat után, ő már a felének mérte Mazsi gyomrát és egyebekben sem látott semmi aggasztót. Konzultált genetikussal is, aki szintén azt mondta, hogy mégha nem is múlik el esetleg, akkor sem okoz genetikai problémát, vagy későbbi rendellenességet.
Ma volt a kontroll Istenhegyin…Bátorfy doktor nem látta szebbnek a helyzetet és akkor finoman fogalmaztam. Malrotácios szindromára gyanakodott passzázszavarral. Nem zárta ki a vékonybél atresiat sem. Rágtuk a lehetőségeket, beszéltünk mindenről, hogy milyen következményei lehetnek, hogy milyen esélyei (igen, egy esetleges "megszakításról" is), hogy ő mit tenne, mi a véleménye, hogy kinél, miként lehet a megoldás kulcsa. Hétfőre rendelt vissza egy Hajdú doktornővel közös konzultációra, mert azt mondta, hogy ő a legjobb uh-s és genetikus közülük. Mire én a fizetést intéztem (amin mellesleg nem volt mit intézni, mert nem kellett fizetni). Addigra KáeM már intézett Herczegh-gel időpontot, s elkezdett amúgy is telefonálgatni, hogy akkor ki is tudná megmondani, hogy merre van előre.
Herczegh korántsem volt annyira bizakodó, mint Bátorfy, vagyis inkább azt mondanám, hogy kicsit szélsőségere sikeredett a véleménye, amit persze mi kérdeztünk és amivel minket akart támogatni/védeni (s bizonyára nem is akárkinek mondta volna meg ilyen nyíltan). Ő az akkor rendelkezésre álló leletek alapján egyértelműen a megszakítás mellett volt (ami egy ilyen korú várandósságnál egy császármetszést jelent esetemben…avagy kivennék belőlem a mocorgó, dobogó szívű babánkat, aki a jelek szerint élni szeretne. Sajnos ilyen esetben ez gyakorlatilag szülést jelent, és tekintettel a baba fejlettségére, ilyen esetben már gyakran előfordul, hogy ezek a magzatok felsírnak - mivel azonban jogi értelemben ők még nem koraszülöttek, így hagyják őket meghalni) Ugyanakkor mondta azt is, hogy még kivárna, meg hát lehet be kéne feküdni valamelyik nőgyógyászatra (felsorolt párat), hogy folyamatosan figyeljenek uh-val és akkor esetleg látszana, hogy mikor kell gyorsan kikapni Mazsit, hogy még legyen esélye. Ezzel nem feltétlenül értettünk egyet, de nem is ebbe az irányba indultunk megoldáskeresés ügyében.
A döntésünk végülis az lett, hogy döntsön a természet, avagy amíg Mazsi mocorog és dobogó szívvel van odabent, addig nem veszik ki (persze eltekintve attól az eshetőségtől, ha a szuper negeatív kombinált teszt ellenére mégis Down-kóros, vagy Verbélyi professzor szerint esélytelen a gyógyulásra). Nos igen ez pont az a helyzet, amiben mindenki más okosabb (akar lenni), mint mi, jobban (akarja) tudni, de könnyű úgy beszélni, hogy nem az ő életében merült fel ez a helyzet. Amíg az ember nem maga az egy az ötezerből, (ma minden 5-6000 élve születésre jut átlagosan 1 ilyen baba) addig fogalma sincs (fogalma sem lehet) mit beszél. Azt beszéltük Káemmel, hogy bizonyára azért kapjuk mi ezt a próbát, mert remélhetőleg képesek vagyunk megoldani. Bár nyilván kicsit sem egyszerű bizakodni és szépnek látni a jövőt, mert senki nem tudja megjósolni, hogy most mégis mi várható.
Most ott tartunk, hogy további vizsgálatok, konzultációk, véleményezések, következnek, hogy akkor mi is legyen. Verebélyi professzor, aki az újszülöttes gyomor és bélrendszeri történetek, műtéket hazai guruja, aztán Herczegh doktor szervezett időpontot egy esetleges befekvéssel kapcsolatosan, meg KáeM próbál minden eshetőségre, lehetőségre megoldást találni.
És akkor ez a történet itt nem ér véget, hanem igazából még csak most kezdődik….
