A sok telefonálgatásnak meglett az eredménye, több helyre is van időpontunk. Kezdetnek ma délutánra várt a MÁV kórházban (alias ÁEK) Hajdú Krisztina doktornő.
Itt a többi genetikai UH-ra és magzatvíz-mintavételre érkezővel együtt szépen kivártam a soromat, jó alaposan végig nézett az UH-val (semmi sietség, ahogy azt a 12. héten tapasztaltuk), kedves volt, átbeszéltük a lehetőségeket ismét. Határozottan nem látta aggasztónak a helyzetet, fel sem merült benne a megszakítás. Az amniocentézis elöl nem zárkózott el, de nem ítélte szükségesnek az eddigiek alapján. Káem azonban Verebélyi professzorral abban maradt, hogy az eset speciális volta miatt feltétlenül szükséges ezt az eshetőséget is kizárni. (még ha jócskán időn túl is vagyunk), Mert hát a szuper negatív kombinált teszt is csak 93%, meg hát - bár nem tipikus a kórkép, de azért - előfordul ilyesmi Down-os babáknál. De tekintettel az időre, ami fogy, "fish" verziót javasolt, mert bár a spektruma más, de mégis hamarabb van eredmény, de nem tudta, hogy ilyet a MÁVban csinálnak-e, ezért arra jutott, hogy ezt intézi ő az Istenhegyivel. Én meg intézzem a MÁV-os történetet tovább, mert hogy a mintavételel két órával később kezdődnek és ne várjunk vele tovább semmi képpen. Gyorsan elmondta a kockázatokat (amiket már amúgy is ismertünk), meg pár szóban a vizsgálatot, aztán kijöttem (KáeM már korábban, hogy a konzultáló orvosokat megkérdezze, hogy mi a véleményük a vizsgálatról - egységesen mindenki mellette szólt).
Előkerítették a genetikust, aki közben eltűnt, aztán míg rá vártunk, már jött is ki Hajdú doktornő, hogy az Istenhegyis fish rendben van, majd ők intézik és viszik a mintát. A genetikussal nem jutottunk semmivel előrébb, aláírtuk a beleegyező nyilatkozatot, meg elmondta, hogy náluk nincs fish és általában 3 hét múlva van eredmény, ami nekünk már szerinte késő.
Némi várakozás után beindultak a minta-vételek, az első párat még névvel szólították, utána már a kérem a következőt elvben, így eléggé előre sikerült kerülni, mert közel ültünk. KáeM nem jöhetett be, de bent ismerős arc fogadott, mert hogy Bátorfy doktor úr volt a bökdöső. Megnézte ismét UH-val Mazsit - megmutatta az "érdekességét" a többi bentlévőnek - aztán fertőtlenítettek meg letakartak, meg az UH-fej kapott mindenféle védőfelszerelést, egyik kézbe az UH fej, majd ismét kukucs, aztán a másik kéz kisujjával próba, hogy hová is megy a tű, aztán a tű, majd jöttek a fecskendők és a lassú szívás. Összesen 2+20+20 ml-t vett le. A tűszúrás nyilván kellemetlen, de azért nem katasztrofális fájdalom (nyilván mindenkinek más a fájdalomküszöbe és hát aki egy vérvételtől is kikattan, annak ez maga a pokol, de azért már volt alkalmam megedződni ilyen téren), közben az UH-n minden remekül látszik és persze elég ijesztő, hogy a baba a kis öklével püfölgeti a tűt…aztán mikor Bátorfy látta, hogy mit nézek, megelőzve a kérdésemet mondta, hogy ne izguljak nincs már ott tű, ami megsérthetné a babát, csak egyszerűen ébren van és szórakoztatja magát a püföléssel…hát mit ne mondjak, örülök, hogy jól szórakozott:P Maga a szívás kicsit több, mint két perc volt egyébként (kb. 1 perc egy 20ml-s fecskendő), aztán ki a tű, majd ismét UH kukucs, hogy nézzem meg ott van és mocorog és szépen dobog a szíve és minden rendben. Aztán akkor forduljak már oldalra, mert hát az A negatív és a B pozitív az egyértelmű anti-D-t jelent. Így nesze sánta itt egy púp felkiáltással oldalra fordultam és némi hideg fertőtlenítő után, már meg is kaptam a csípős kis szurimat is. (Ez szarabb volt érzésre, mint a pocakszúrás….és ezzel az előttem lévő kismama is mélységesen egyetértett). Mondták, hogy nagyon vicces kismama vagyok, mondtam erre, hogy jah császárnál is ezt szokták mondani. Ezután kaptam leletet (zárójelentést…elvégre közel 4 órát a kórházban töltöttem), majd mondták, hogy 10 perc pihi és ha jól vagyok, akkor távozhatok. A vizsgálat közben még megbeszéltük, hogy akkor a hétfői látogatás természetesen tárgytalan, hogy ő viszi a mintát személyesen az Istenhegyire, hogy onnan telefonon, innen meg levélben fogok értesítést kapni. Meg hogy akkor 2-3 hét múlva menjünk hozzá ismét UH-ra, addig szerinte nincs teendő, de persze intézzük, amit már elkezdtünk, de nem kell félni, egyenlőre nincs semmi gond a babával. Bevallom így utólag úgy érzem, hogy az általam eddig olvasott aminiocentézis- beszámolók némileg túlmisztifikálják a vizsgálatot, de persze hangsúlyozom, hogy ez erősen egyén függő dolog is, meg nálunk kissé más is volt a vizsgálat kiindulási alapja, mint általában.
Később még Herczegh dr. is felhívott, hogy mi újság, hogy vagyunk :) Összességében azért hozott némi megnyugvást a nap, persze semmi sem vált biztossá. Holnap újabb körök, reméljük továbbra is biztatóak.
