2013. október 12., szombat

Káromkodni tudni kell…

…én voltam a hunyó, mert nem vettem észre, hogy ott van mellettem, amikor a b…meg elhagyta a számat. Neki meg agya, mint a szivacs, azonnal fel is szippantotta és el is ismételte. Aztán nem mondogatta.

Káromkodó értelmiségi:P
Ma éppen érkezünk haza, valami futár, meg nagy ívben lekakálta a kitett táblát és úgy állt be a kapu elé, hogy még véletlenül se tudjunk beparkolni tőle. Apa morcoskodott kicsit, de nem hagyta el a száját semmi csúnya. Erre Zsebi hátulról közli az egyébként teljesen odaillő szócskát: B…. meg. 

Szerencsére leesett az állunk, hogy jól értettük-e (tökéletesen tisztán mondta, egyébként), meg aztán a kombinatorikai képességétől, és nem kezdtünk el röhögni rajta, így talán nem lesz gyakori az eset. :P