Reggel Verebélyi Tibor professzornál kezdtünk, az ambuláns rendelésre hívtak be minket is. Kivártunk néhány gyereket, aztán egyszer csak hívtak minket. Ő teljesen bizakodó volt, már-már túl optimista. Mondta, hogy semmi akadálya, hogy végigmenjen a terhesség a duodenum atresia ellenére és aztán utána ő megműtse a babát, ő felépüljön és teljes életet élhessen. Látott már ilyet, nem egyet. Kedves volt, aranyos, barátságos, kölcsönösen szimpatikusak voltunk egymásnak. Az egyértelmű volt, hogy gyakoribb kontroll szükséges (UH), illetve, hogy PIC-el rendelkező szülészetet kellene választani. Meg mindenképpen szükség lenne egy magzati szív UH-ra, ehhez ajánlotta mindjárt Hajdú Juliannát.
Persze ezután ismét telefon Herczegh-gel. Ő mondta, hogy ennek ellenére azért szerinte menjünk el konzultálni Papp Csaba tanárúrral. Meg akkor mindenképpen vegyük fel a kapcsolatot Hajdú Juliannával, ő mondta, hogy a Bolgárkerékben rendel ma is, így akár még ma is bejuthatunk hozzá. Gyorsan telefonáltam is, de időpontot végülis csak péntek estére sikerült kapni.
Délután pedig akkor meglátogattuk Papp tanárurat (nem találtam képet róla:S). Az előre jelzett tarifája finoman szólva sem olcsó (25.000 forint a kedvezményes csomagára a genetikai tanácsadásnak és az UH vizsgálatnak együttesen, egy alap terhesgondozási vizsgálat 17.000 nála, a genetikai tanácsadás 15.000). A szakvélemény kicsit felemásra sikerült, így nem volt teljes az elégedettségünk. Elsőre borzalmasnak ítélte a helyzetet, aztán nem, aztán megnézett UH-val, akkor megint nem látta annyira aggasztónak, de hát mégis az, mert hát fiatal még a terhesség. Meg hát akkor most mi is legyen, mert milyen szörnyű kimenetelek várhatóak. Erősen leszólta Verebélyi professzort, ellenben ő is fontosnak tartotta Hajdú Juliannát és ő nem csak szív szempontból, hanem szerinte - mivel a hölgy neonatológus - ő pillanatnyilag az országban az egyetlen, aki valamiféle okosat tud nekünk mondani, mert ő látni fogja azt is az UH-n, hogy mégis mi van a beleivel. Aztán jelezte, hogy nyilván azt már tudjuk, hogy a Róberten nem szülhetünk és hát akkor talán érdemes lenne a SOTE 1-et választani és ott keresni egy szakembert. Olyan furcsán álszerényen mondta, hogy nem akarja magát ránk tukmálni, de ő is vezet szüléseket, de természetesen minden kollégától ugyanazt az ellátást fogjuk kapni, bárkit választunk is. (Azért jegyezzük meg, hogy olyan ez, mint az apróbetűs rész.. persze törvényileg mindenki egyenlő...) Azt kategorikusan kijelentette, hogy kizárt, hogy Herczegh jelen legyen a császárnál. A megszakítást egyébként ő nem párolta, kivéve, ha down-os a baba. Felvázolta a lehetőségeket, hogy azért van veszélye a koraszülésnek, meg meghalhat a baba egy bélelzáródás következtében, meg persze a pozitív kimenetelt is, hogy akkor császár és műtét. (Sok éves praxisában mindenre látott már példát nyilván). Egyebekben meg abban maradtunk, hogy várja Hajdú Júlianna véleményét. Kaptunk "sorsjegyet" a fizetéshez, fizettünk és távoztunk. Az rögtön eldőlt - KáeMmel teljes egyetértésben - hogy nem ő lesz az, aki Mazsit világra segíti, ha ott tartunk majd. Nem tetszett a hozzállása és még kevésbé a kicsit sem nőgyógyászhoz illő hatalmas tenyere és orbitális ujjai:S
Ismét telefon Herczegh-gel, mert hát itt már nem kicsit akadtunk ki az orvosokra, úgy amblock. Mert egy esetről, azonos lelet alapján ennyire szélsőségesen eltérő véleményeket kapni azért már-már művészet. Persze a maga higgadt módján próbált nyugtatni, szerinte azért nincs annyi féle vélemény, és egyáltalán most várakozás van mindenképpen. Holnap beszéljünk ismét.
Nos hát a mai nap a szélsőségek jegyében telt. A reggel bizakodással töltött el, mégha én nem is láttam teljesen rózsaszínnek a világot, de azért az jó hír, hogy ha megszületett, akkor Verbélyi professzor szerint jó esélyei vannak. Aztán jött ez furcsa vélemény, ami kizökkentett ismét a lelki békéből - már amennyiben van még ilyenem az elmúlt napok után. Végülis folyamatosan beszélgetjük KáeMmel, hogy mi is legyen. Szerintem azért elég racionálisan látjuk a helyzetet, tisztában vagyunk vele, hogy mindenféle kimenetel lehetséges. Mazsi nem egészséges, a terhesség meg veszélyes. De nem adjuk azért ilyen könnyen. Ha down-kóros, akkor "egyértelmű" a képlet. Amúgy persze sok a változó, de egyéb esetben nem adjuk. Tisztában vagyunk vele, hogy előfordulhat, hogy Mazsit még odabent éri valami (ebben az esetben nagyjából 7 napunk van, hogy kikerüljön onnan, anélkül, hogy rám - és ezzel egy későbbi várandóságra - veszélyes legyen), természetesen figyelni fogjuk a mozgást, szívhangot, heti UH-t irányoztunk elő magunknak. (Mert ugye ebben a kérdésben is volt a napi Uh-tól a 4 hetenkénti gyakoriságig minden) Azzal is tisztában vagyunk, hogy előfordulhat koraszülés, aminél a operálhatósága és a kockázatok már egészen mások, illetve az is, hogy ha végig visszük a terhességet (minimum 36. hét), akkor sem láthatóak most a végleges kimenetelek. Avagy lehetséges, hogy sosem jöhet velünk haza :( Fel kell erre is készülni, nem egyszerű. Vannak persze statisztikák, de hát az ember nem szám.
