Most már a kórházi ágyban üldögélve írom a bejegyzést és túl vagyok életem első beöntésén is…ami sokkal kevésbé volt rossz, mint vártam.
Na de ne szaladjuk annyira előre. Nem érkeztem meg pontosan négyre. De a többiek is velem egyszerre érkeztek. Nővérke sehol…a többiek bevonultak a szobájukba, én akkor még nem tudtam, hogy pontosan melyik lesz az. Bekopogtam hát a nővérszobába…hát közölték (a cigifüst és kávégőz mögül) hogy foglaljak helyet, mindjárt jönnek. Jöttek is, aztán megkaptam a szoba kulcsot. Éppen volt időm felfedezni a szobát, meg átöltözni, márt jött is a nővérke – aki egyébként az előzetes sejtések ellenére, nagyon kedves és mosolygós volt – hogy akkor lehet menni sorbaállni a beöntésért. Oda is álltam, elsőként mehettem be, mint legbátrabb. Megkaptam a szurimat (véralvadásgátló), majd a már említett elsőt is. Két nővérke volt bent, az egyik a szomszéd osztályról…ő közölte, hogy nem vagyok semmi, mert mások rögtön futni szoktak, én meg még simán visszaöltöztem, teljes nyugalommal.
Utána visszatértem a szobába;) Aztán azóta szorgalmasan iszogatom a jó kis kórházi teát…ami a társagló részben folyamatosan elérhető. Illetve 7ig még itt volt velem KáeM, együtt néztük a tv-t. A szoba egyébként teljesen megérte az árát…ez sem a Hilton, de azért klasszisokkal jobb és kényelmesebb, mint mondjuk egy 4-5 ágyas szoba. Van saját fürdőszobám, tv, hűtő.
8 előtt nem sokkal kopogott rám az éjszakás nővér és az ügyeletes orvos (gondolom), hogy minden okés-e, meg jó éjszakát kívántak.
Aztán nem rég megint nálam járt, ezuttal kaptam egy enyhe nyugtatót éjszakára, elmondta, hogy mi a holnapi menetrend. Harmadik vagyok a sorban, így 10 körül kerülök várhatóan sorra.
Reggel 7től csatlakozhat KáeM ismét hozzám. Éjfélig – vagy amíg ébren vagyok – még iszom a teát, utána szunya. Aztán holnap műtét…szerintem erről már csak kedden fogok írni…bár ki tudja;)
