KáeM talált egy nagyon jó összefoglaló írást, hogy mit érdemes tudni a laparoszkópiáról. S már éppen ideje, hogy ne a sebesült pocakom legyen az első kép;) Így hát ide teszem a hasznos okosságokat, kiegészítve és itt-ott átdolgozva a saját tapasztalatok alapján.
Laparoszkópia (hastükrözés)
A laparoszkópia görög eredetű szó, melynek jelentése: "hastükrözés". Laparoszkópia alatt az orvosok műtéti beavatkozást értenek, mely a hasüreg nagyobb metszéssel történő megnyitása nélkül teszi lehetővé a hasűri szervek – a nőgyógyászatban a kismedencei szervek megtekintését, bizonyos betegségek kórismézését, és egyes műtétek (pl.: összenövések oldása, petefészektömlők leszívása, művi meddővététel stb.) elvégzését. A laparoszkópiának jelentős szerep jut a meddőség okainak keresésében is.
Kivizsgálás laparoszkópia előtt
A hasműtétek előtt a szokásos laboratóriumi (teljes vérkép, vércsoport), belgyógyászati (EKG), röntgen (mellkas) – és esetleg egyéb szükséges vizsgálatokat végzik el (vagyis kérik, hogy végeztesse el a beteg…mondjuk van olyan kórház, ahol ezt helyben meg tudják tenni) . A nagyműtéti kivizsgálás részben az altatás miatt indokolt, részben azért, mert esetenként - ha a laparoszkópos lelet indokolja - ugyanabban az altatásban a szükséges hasműtét is elvégezhető.
Előkészületek laparoszkópiához
A beteg a műtét előtti este hashajtót (az ebédhez kellett bevenni, mintegy desszertként), a műtét reggelén beöntést kap (ja meg előtte este is, biztos ami tuti alapon), hogy a telt belek ne akadályozzák a kismedencei szervek megtekintését a laparoszkópia során. Leborotváljuk a szeméremdomb szőrzetét (kifejezetten kérték, hogy ezt tegyem meg magamnak otthon – sandán KáeMre mosolyogva, hogy segítségem is van), ezzel segítve elő a bőrfelület hatásos műtét előtti fertőtlenítését; ez ajánlott, de nem kötelező. A műtét altatásban történik, ezért előző este a beteg nem vacsorázhat, de folyadékot éjfélig bőven fogyaszthat (minél többet annál jobb, mert annál egyszerűbb lesz – szerencsés esetben – másnap a branül bekötése). Este altatót, délelőtt pedig - a műtőbe szállítás előtt – nyugtató-fájdalomcsillapító injekciót kap. A műtétet közvetlenül megelőzően lehetőleg a bal vénájába vékony műanyag csövecskét (branült) vezetünk, melyen keresztül az altató gyógyszereket és a cseppinfúziót kapja. (Nálam már a műtét előtt elkezdték adagolni az infúziót. A bal véna pedig a jelek szerint nagyon fontos, mert ugyan nem találtak első nekifutásra, mégis megpróbáltak keresni:()
A laparoszkópos beavatkozás menete
A köldökgyűrűnek megfelelően 1cm-es metszést ejtenek, és speciális tűt vezetnek át a hasfalon, melyen keresztül a hasüreget széndioxid (C02) gázzal töltik fel. A hasűri szervektől elemelkedett hasfalon át a töltőtű helyébe vezetik be a trocart, majd a laparoszkópot. A laparoszkóp 30-40 cm hosszúságú, 7-11 mm átmérőjű fémcső. Ebben van a lencserendszer és a megvilágító fény bevezetésére szolgáló üvegszáloptika. A köldök alatt szükség esetén néhány, egyenként 5-10 mm-es metszésből segédeszközöket vezetik be. A laparoszkópia többnyire 20-50 percig tart. Abban az esetben azonban, ha terápiás beavatkozást is végnek, vagy hasműtétre térnek át, ez az idő akár egy-két órára is meghosszabbodhat. A műtét végén a hasfalon ejtett bőrmetszéseket egy-egy fémkapoccsal, öltéssel vagy ragasztással
egyesítik.
A műtét utáni időszak
A műtét után a beteget az őrző osztályra szállítják. Ébredéskor lényeges fájdalom nem érezhető (naja, ha minden rendben volt:P). Az ébredést követően már fel lehet kelni. Az infuziót a műtét végeztével megszüntetni, bár a branül ott marad a biztonság kedvéért. (Bizonyos kórházakban nem a saját szobájába kerül vissza a beteg, hanem az őrzőbe). A műtét után a beteg spontán tud vizeletet és székletet üríteni.
Műtét után az alábbi - általában egy-két nap alatt spontán szűnő panaszokkal kell számolni:
· - Enyhe hányinger: a beavatkozás és/vagy az altatás következménye; (ez most kimaradt, de tapasztalatból tudom, hogy ha nem megfelelő az infuzió adagolása, akkor nagyon kellemetlen is tud lenni)
· - Fájdalom a vállakban és a nyakban: a rekeszizom alatt meggyűlt töltőgáz (CO2) lehet az oka; (na ez megvolt és konkrétan négy napig fájt nem enyhén)
· - Fájdalom a hasfalban; a laparoszkóp bevezetésének helyén; (nem volt nagyon jelentős a fájdalom, hamar éreztem a kötés alatt a gyógyulással járó viszketést)
· - Kaparó fájdalom a torokban: a lélegeztető tubus bevezetésének következménye; (na ez az én esetemben finomka megfogalmazás, tekintettel arra, hogy az egész torkom sebes volt a nem megfelelő méretű tubus használatától, korábbi tapasztalatnál egyébként – amikor a méret megfelelő volt – nem volt ilyesmi)
· - Enyhe menstruációs görcsnek megfelelő fajdalom; a méhen illetve a környezetében végzett beavatkozás következtében; (nehéz megállapítani, de nem emlékszem ilyen fájdalomra)
· - Néhány napig tartó kevés vérezgetés: a műtét előtt a méhbe vezetett és annak mozgatására szolgáló eszköz következménye. (erről sem tudok érdemben nyilatkozni, mert nálam a méhemet csak megnézték, de igazán nem piszkálták, amúgy rendesen mensziztem, de ez nem is volt meglepő a hosszú szünet után)
Kockázat és szövődmények
Egy beavatkozás teljes sikerét és szövődménymentességét előre egy orvos sem garantálhatja. A laparoszkópia azonban a betegek messze túlnyomó többségében komplikációmentes. Gyulladás, vérzés, hasűri szervek sérülése, altatási szövődmények rendkívül ritkán fordulnak elő. Az elvétve előforduló szövődmények rendszerint a laparoszkópia során felismerésre kerülnek (vérzés, üreges szervek sérülése), ellátásuk a műtét kiterjesztését vonja maga után. Ritka eset, hogy műtéttechnikailag nem kivitelezhető a hastükrözés. Hogy ilyenkor hasmetszést végzünk-e vagy eltekintünk-e a beavatkozástól, azt befolyásolja a beteg műtét előtt kikért ez irányú véleménye, kérése is. Csak kivételesen fordul elő, hogy a szövődmény nem ismerhető fel a laparoszkópia idején. Ezért, ha a műtétet követő napokban esetleg már otthonában - erősebb hasi fájdalmat érez, hasa puffadni kezd, vagy lázas lenne, újrafelvétele válik szükségessé.
Távozás az osztályról
Ha a gyógyulás zavartalan, a klinikáról a műtétet követő 1-4. napon bocsátjuk
haza. (nálam ez konkrétan a műtétet követő nap reggelét jelentette) Ha a műtét utáni 4. nap előtt távozik otthonába, akkor a kapocs- illetve varratszedésre a 4-6. napon a járóbeteg rendelésen kerül sor (pénteken szedett varratokat, tehát 4 nappal a műtét után). Ezt a műtétet végző orvos, elfoglaltsága esetén az osztályra illetve az ambulanciára beosztott orvos is elvégezheti. Távozáskor két példányban zárójelentést kap kézhez, mely összefoglalja a bentfekvésével és a műtéti beavatkozással kapcsolatos tudnivalókat. A zárójelentés egyik példányát kezelőorvosának adja át, a másik példányt kontroll esetén kell magával hoznia.
