Kisebb dömping volt a napokban ajándék és Mikulás-témában. Kezdetnek csütörtökön a munkahelyemen találkoztunk a Mikulással. Aki személyét tekintve ugyanaz a bérmiku volt, aki tavaly. Csak akkor még nem tűnt fel, hogy ennyire rutintalan. Ugye küldtem előzetesen okosságot a gyerekekről, amit ő lényegében szó szerint felolvasott, és határozott mutogatásom ellenére is baromi lassan kapcsolt, hogy tán nem kéne erőltetni egy olyan dolgot, amit eleve csak esetlegesen írtam bele a szövegbe. Sebaj, a fiúk ettől még bátrak voltak, Bogyka a majdnem 11 hónaposok teljes kábulatával szemlélte és adott neki pacsit. Zsebi pedig a már értő nagyfiú okosságával bólogatott, illetve próbálta rávenni a nagy szakállút, hogy ugyan már nézze meg az autóit. Aztán persze felmarkolták az ajándékot és gyorsan rá is vetették magukat a bontogatásra. Értelemszerűen mindenkinek a másiké tetszett jobban:P Nem vesztek össze. Mivel viszonylag kevés gyerek tudott megjelenni gyorsan lement az ajándékozós rész, Zsebi a Mikulás kivonulásakor még egyszer megköszönte az ajándékot és ügyesen elköszönt. Utána kicsi nassolás, még pár mondat beszélgetés a kollégákkal, egymás csemetéinek csodálata, aztán indulás haza. Mi bontottunk társaságot, mert a kisebbik már kezdett kidőlni, vagy csak nem ítélte elég tápláló vacsorának a pogácsát:P Összességében érdekes volt, persze a gyerekeknek jó élmény, de én felnőttként kissé döcögősnek, szervezetlennek és úgy általában kényszerűnek éreztem az egészet, pedig korábbi években mindig jó buli volt. Persze lehet, hogy csak az volt a gond, hogy sok volt a számomra új kolléga, illetve kevesen tudtak eljönni a régiek közül. Meglátjuk jövőre lesz-e buli egyáltalán, mert az is hozzátartozik az ideihez, hogy első ízben mentek az ajándékok a szülők zsebéből.
Második körként logikailag péntek reggel jött volna itthon a Mikulás, de ezt két okkal is eltoltuk, sőt inkább hárommal. Az egyik az volt, hogy a csütörtöki ajándék mellett talált katalógusból Zsebi kinézett egy játékot, amit magunk is kinéztünk már neki, csak még nem szereztünk be. A másik, hogy félő volt, hogy ha megkapja reggel az ajándékot (ami meg volt, nem az áhítottat), hogy lekési a bölcsis mikulást. A harmadik pedig cseppet önző, mert hát nyilván ha este kapja meg az ajándékot, akkor olyan mindegy neki, hogy ki van vele és sima ügy lesz a pénteki kimenő (mert az elöző alkalommal - első ízben - valahogy nem volt kedve a bébiszitterhez (készül a bejegyzés!)).
Szóval a bölcsis Mikulás következett, amin a szülők nem vettek részt, csak videót és fotókat láthattunk. De nagyon ügyes volt…a saját csoportjában természetesen ő volt az első mindenben, mert már sokszor elmondták a gondozó nénik, hogy amit Zsebi megcsinál, azt megteszik a többiek is:P Teljesen el voltam ájulva a bölcsis névreszóló csomagocskától, benne csokik, gyümölcsök, meg a cuki mágneses télapós fadarabka. Itt is köszönjük szépen:)
Kicsit sűrű volt a péntek…egész nap futárokat vártunk, akik kicsit sem siették el a jövetelet, így az ajándék beszerzésére összesen fél óránk volt és még nem is voltunk olyan szerencsések, hogy a közelebbi játékboltban legyen:( Azért belefértünk az időbe és még a lakásbalépés előtti ablakba csempészést is megoldottuk;) Öröm volt és boldogság…és még emlékezett is rá, hogy kérte, de azért persze megint az Öcsike ajándéka volt az érdekesebb (egy darabig:P). Meglepő módon a sok édesség első körben nem izgatta, bár később mondta a bébiszitter, hogy aztán szépen fogyott és még ennek ellenére vacsorát is kért (később kiderült, hogy nem is annyira fogyott el a csoki, mert megtaláltam itt-ott a félrepakolt darabokat, így már érthető volt a vacsora-igény:P).
