…amit eddig is sejtettem szaranya vagyok:P Remélem, hogy ez a cikk csak valami rosszul sikerült poén úgy egyébként…s már legyen meg nálam is némi reakcióval a péntek 13 örömére:PDe egyébként, ha poén, ha nem, azért egy költői kérdés az elejére, tényleg ilyenekkel kell tömni a kismamák fejét? Nem elég a 32 kg-os nőideál??? Ha esetleg humor, akkor meg még gyakorolnia kell a szerzőnek az ironiát:P
Mert tudtam természetes úton szülni
Ma már minden apróság miatt császározzák a nőket, sőt, vannak olyanok, akik maguk kérik ezt a szülési módot, legtöbbször csupán kényelmi szempontból, felelőtlenül. Pedig a műtét alatt gyógyszerekkel tömik tele az anyát, nagyobb a fertőzésveszély és több szövődményes kockázata van, mint a hüvelyi szülésnek. Nem beszélve arról, hogy nyilvánvaló, a császáros anya és baba közt nehezebben alakul ki a kötelék, és nagyobb az esélye a szülés utáni depressziónak. A császárt szerintem nem is nevezhetjük szülésnek, szülés az, amikor megdolgozik vele rendesen a nő, nemcsak odafekszik lustán a kés alá és várja, hogy kikapják belőle a gyereket minden fájdalom nélkül.
Minden fájdalom nélkül???? És mondja ezt az, aki nem szült császárral. (Amúgy meg a cikkből is el lehet jutni az alábbi oldalra, ahol látszik, hogy minek milyen előnyei- hátrányai is vannak) Egyébként is szeretem, hogy a kötődés kialakulását ahhoz mérjük, hogy a gyerek milyen lyukon kerül a nagy világba. Már bocsánat, de az apukáknak nincs szülésre alkalmas testnyilása, mégis elég korrektül tud hozzájuk kötődni a gyerek. Amúgy meg mi a nehéz????
Mert tudok szoptatni
Mindegyik kisbabámat hónapokig tudtam szoptatni, és már az első pillanattól kezdve rendesen be tudtam adni a szájukba a mellbimbómat. Nem nagyon értem a hisztit és a kifogásokat, hogy egyes nők nem tudnak szoptatni, hiszen mindenki képes rá, csak akarni kell. Ezek az anyák hamar feladják a dolgot, egyesek még a mellüket is féltik, biztosan azért.
És mi van, ha a gyerek nem akarja? Pont az ilyen megnyilvánulások miatt van egyébként hiszti a szoptatás körül szerintem, mert előre programozzuk, hogy szaranya az, aki nem tudja szoptatni a gyerekét.
Mert nem szoptatok nyilvános helyen
Egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy sok anyuka hogyan képes nyilvános helyen szoptatni. Az etetést mindenki intézze el otthon a négy fal között, vagy pedig fejje le a tejet, és vigye magával cumisüvegben, hűtőtáskában. És nekem ne jöjjön senki azzal a magyarázattal, hogy a szoptatás természetes dolog, mert a szex is az, mégis megbüntetik azokat, akik parkban, étteremben szexelnek. A szoptatás igenis szexuális tevékenységgé válik, amint látható az emlő, a közterületen szoptatók is büntetést érdemelnének, közszeméremsértésért. Az ilyen anyák nem is a gyerek igényeit veszik figyelembe, csak mutogatni akarják a szottyadt mellüket. Aztán meg majd csodálkoznak, ha egyszer egy férfi utánuk megy és megerőszakolja őket.
Igazából no comment, de még ez a pont az, amivel a legjobban egyet tudok érteni a cikkből.
Mert nem ráncigálom mindenfelé a kismanót
A fenti gondolatmenetet folytatva minden anyuka maradjon csak otthon, legalábbis maximum egy órára vigye ki sétálni a babát, ne hurcolássza össze-vissza, hogy úton-útfélen kelljen megetetnie. Egy kisgyereknek rendszer kell az életébe, amit az otthon biztonsága nyújt neki. Kiskorában amúgy is felelőtlenség emberek közé vinni, mert minden szar vírust összeszedhet, megfertőződhet. Aki ki szeretne mozdulni otthonról, az vegyen tamagocsit inkább, de ne szüljön gyereket!
És az anyuka, meg nyugodtan őrüljön meg a négy fal között, elvégre amúgy is olyan lélekemelő dolog felnőtt emberi társaságból kikerülni és belehuppanni a kakispelenka-etetés-altatás-egyebek témakörébe. Ugye a természetes szülés miatt nem lett depressziós, sebaj, majd így lesz:P
Mert nem használok babakocsit
Soha nem teszem babakocsiba a kismanót, ugyanis egy kisgyereknek az anyai érintésre van szüksége jövés-menésnél is. Azt még megállom, hogy erről nem világosítsak fel minden ismerőst, és nem pörgök emiatt a baba-mama fórumokon, de az már nekem is sok, amikor valaki háttal teszi a babakocsiba a gyereket, hogy az ne is lássa az arcukat utazás közben.
Van az a pont, amikor a gyerek már nem a szülőre kiváncsi…igazán szomorú, hogy a cikk írója nem érti ez meg. De egyébként meg kötözze magára a gyereket, a bevásárlást, némi rőzsét a hátára és persze mindeközben már legyen jócskán várandós a következővel:P
Mert természetesnek veszem, hogy nincs szex
A hormonháztartás a szoptatásra és a babagondozásra van ráállva, vagyis semmilyen, szexre ösztönző hormon nem termelődik. Ezért teljesen természetes, hogy a hátam közepére sem kívánom a szexet, úgyhogy azok után, hogy a terhességem alatt sem feküdtem le a férjemmel, jó ideig most sem fogok. Ráadásul míg a melleimből csordogál a tej, el sem tudom képzelni, hogy a párom hozzájuk nyúljon, meg amúgy is, a gyerek bármikor felsírhat, sőt, meg is láthat minket ÚGY, hiszen egy szobában alszunk.
Szaranyaságomat ezek szerint a hormonháztartásom is megalapozza…tette ez legalábbis eddig minden szülés után:P
Mert nincs szükségem semmi és senki másra a kismanó mellett
A barátnőimnek is meg kell érteni, hogy nincs szükségem rájuk, most a baba az első. Reggeltől estig vele vagyok, a szabadidőt sem igénylem, minek is az olyannak gyerek, aki még a szülés után is elvágyódik egy-egy teázás melletti beszélgetésre. A gyerek maga a jutalom, és az élet értelme.
És a facebook-on is tuti lecserélte a saját képét a gyerekére, mert anya megszűnt létezni, megszűnt önálló személyiség lenni.
Mert sose vagyok fáradt
Totálisan elegem van azokból, akik feszt csak panaszkodnak, hogy mennyire kimerültek és fáradtak. Az ilyenek szerintem egyszerűen csak unják már az egészet, hiszen, ha valaki azt csinálja, amit szeret csinálni, abba nem lehet elfáradni. Az egész egyébként a szervezésen múlik, én sose vagyok fáradt, mindig fitten és vidáman állok a baba rendelkezésére, példát lehetne rólam venni mindenkinek. Ez a jele annak, hogy valaki valóban megérett az anyaságra.
Az emberi szervezet biológiájából adódik, hogy szüksége van az alvásra…így hát nyugodtan lássuk be, abban is el lehet fáradni, amit szeretünk. A szervezés meg szép dolog, csak éppen az újszülöttek általában pont leszarják (többnyire szó szerint is) a szervezést:P
Mert megfogadom mindenki tanácsát
Érett, felnőtt nőként azzal is tisztában vagyok, hogy mások gyereknevelésével kapcsolatban mindenki jobban tud mindent, vagyis teljesen jogos, ha olykor kéretlen tanácsokkal látnak el vagy dorgálást kapok egy-egy rossz húzásom miatt. Ezeket a tanácsokat igyekszem megfogadni, semmiképp nem akarom másképp csinálni a dolgokat, ahogyan azt a környezetemben jónak tartják.
Mindet??? Szegény gyerek(ek) hol van itt az említett állandóság? Mert ma úgy csináljuk, ahogy Jucika mondta, holnap meg ahogy Mancika, hogy mindenkinek megfeleljünk. A saját ösztöneink már nem is annyira fontosak,mint ahogy arra korábban utaltunk.
Mert visszaadom a szülői bizonyítványom, ha valami nem jön össze
Ha pedig mégis megbocsáthatatlant hibázok, például együtt alszom a gyerekkel, pedig köztudott, hogy az beteges dolog, és a babáknak külön ágyban a helye, visszaadom a szülői bizonyítványom, mert nem tudnám elviselni a tudatot, hogy mások nem tartanak engem a legtökéletesebb anyának a világon.
Nos ebből az utolsó pontból már tényleg csak azt tudom remélni, hogy az egész cikk, valami humorbonbon akart lenni, csak rosszul sikerült:S
A teljes eredeti szöveg (nyilván az én kiegészítéseim nélkül megtalálható a diványon.
