Folytatva a Baba Magazin sorozatát (még lesz pár, egészen 36 hónapos korig vannak ötletek:) 0-6). Most nem fogtam vissza magam és ahol volt, ott megtettem a megjegyzésemet.
A környezet és a társas kapcsolatok
A baba szociális, beszéd- és mozgásfejlődésében továbbra is fontos szerepe van a környezetének. Ahogy növekszik a kicsi, egyre több családtag léphet be az életébe: nagyszülők vigyázhatnak rá egy rövid ideig, barátok, rokonok érkezhetnek látogatóba hozzánk.
- Ha vendégek érkeznek, segíti a kicsit az idegenek megismerésében, az új helyzetek feldolgozásában, tágul a világképe, és egyre kevésbé fog megijedni a számára ismeretlen dolgoktól, az ingerek pedig fejlesztik az idegrendszerét is. Figyeljünk azonban a jelzéseire: ha túl sokat adjuk kézről kézre, vagy zajongunk körülötte, idegessé, feszültté, nyűgössé válhat, és biztosan nem lesz pihentető éjszakánk.
Érdekesség: a hat-hét hónapos baba szívműködése megváltozik, ha ismeretlen vagy hangos zajt hall. Ha ez megismétlődik, már nem reagál olyan hevesen, mert megszokta.
- A hat hónaposnál idősebb babát talán már mi is szívesebben visszük vendégségbe, ahol már környezettel, már ingerekkel találkozhat. Valószínűleg néhány percre nyugodtan szem elől is tévesztheti szüleit, és ha jól érzi magát, nem ijed meg. A bizalmát erősíthetjük, ha időről időre megmutatjuk magunkat, megöleljük, szólunk hozzá.
- Meséljünk a kicsinek: egyszerű, rövid megéket, amelynek például a kedvenc kisállata a főszereplője.
Érdekesség: A hat hónapos gyermek már sírással tudja felhívni szülei figyelmét, ha mellőzve érzi magát. Ilyenkor nincs különösebb baja, a sírás tudatos, csak ölelésre vágyik. Ebben a korban tehát már tudja, hogy szüleivel interaktív a kapcsolata. /Ilyenkorra szerintem a szülők többsége már remekül meg tudja különböztetni csemetéje különböző sírásait, s ennek megfelelően tudja is a megoldást rájuk, szóval a szülő is felfedezi, hogy interaktív a kommunikáció:P/
- Játszótéren vagy vendégségben elkezdhetjük szoktatni a babát más gyermekek társaságához, de kizárólag felügyelet mellett, mert a picik még akaratlanul kárt okozhatnak egymásnak. /Na ja Dumdum és Regina találkozásai sem egyszerűek, előbbi érdeklődik a mozgó "játékbaba" iránt, utóbbira meg egyenlőre erősen veszélyes a megkülönböztetett figyelem/
Kreatív eszközök
- Ha a baba már stabilan tud ülni, megpróbálhatunk rajzolni. Először mutassuk meg, mire jó a ceruza, majd fogjuk meg a gyermek kezét, és együtt firkáljunk. Ez után egyedül is alkothat. Nagy sikerélmény lesz! A stabilitás azért fontos, hogy sose essen vagy dőljön bele a ceruzába. Vastag, lehetőleg háromszög alakú puha betétű ceruza a legkényelmesebb a kicsiknek. Azt is meg kell tanítanunk, hogy a ceruzával csak ülve, egy helyben szabad alkotni.
- Engedjük turkálni a csöppséget a babban, lencsében. Tegyünk ki elé néhány szemet, és csippentsen fel. Jó játék, és kitűnően fejleszti a finommotorikus készséget.
A kommunikáció
A kicsit ebben a korban érő ingerek már a tanulási képességeire is kihatnak, és meghatározzák érzelmi fejlődését.
- A mondókák továbbra is fontos szerephez jutnak. A Kerekecske, gombocska, az Ez elment vadászni, a Nyuszi ül a fűben, mind olyan mondókák, amelyek végén megcsiklandozhatjuk a kicsit, ez pedig erősíti benne, hogy a meglepetés kellemes és mulatságos dolog.
- A Zsipp-zsupp mondóka például a gyermek nyelvi készségén túl a szülőbe vetett bizalmát is erősíti, amikor úgy teszünk, mintha eldobnánk őt. Így megerősítjük benne, hogy ránk számíthat.
- Kemény lapos mesekönyvet már együtt is nézegethetünk. Ha hangosan felolvasunk egy egyszerű mesét a kicsinek, nemcsak szókincsét, de a fantáziáját is elkezdjük fejleszteni, hiszen a hallottakhoz képet társít. Ezt a fajta képzelőerőt teszi tönkre a televízió, ahol a kicsi készen kapják a képi információt, és nincs lehetőségük arra, hogy a hallottakat elképzeljék. /Már bocsi, de a képeskönyvben nem kész képek vannak???? - Kicsit pipa vagyok, hogy a tv-t ennyire ördögtől való dolognak állítjuk be, nem kell folyton azt bámulnia, de azért ennyire nem gáz. Az én nyelvtudásomhoz például elég sokat hozzátett a tvnézés/
A természet
A félévesnél idősebb babák már valószínűleg ülve akarják csodálni a természetet. Neki már olyan programot tervezhetünk, ahol állatokat láthatnak. Leginkább a színek és a mozgás köti le, de mivel a csöppség aktív szótanulási fázisban van, beszéljünk hozzá, nevezzük meg, amit magunk körül látunk.
A minket körülvevő természet sok tanulási lehetőséget nyújt: nemcsak az ismertebb állatok, egyszerűbb növények nevét taníthatjuk meg, de beszélhetünk arról, hogy a növényeket nem tépjük le, semmit nem veszünk a szánkba, és a szelíd állatokat hogyan kell megsimogatni. A fejlesztési lehetőségek sora végtelen, mindennek csak fantáziánk szab határt.
A játékok
Amikor a kicsi kúszni-mászni kezd, az előbbieken túl, új játékokra is lehetőség nyílik.
- Tegyünk elé olyan, számára érdekes játékot (labdát, kisautót, macit stb.), amely arra ösztönzi, hogy elérje. Néha finoman odább húzhatjuk, de végül engedjük, hogy elérje.
- Ha már ül a baba, szívesen játszik olyan játékokkal, amelyeket nagyság szerinti sorrendbe egymásra/egymásba lehet rakni (edények, kocka, karika). Itt a kézügyessége fejlesztésén túl előtérbe kerül a "kisebb", "nagyobb", "belefér" fogalma is.
- Adjunk a baba kezébe is műanyag tányért, evőeszközt! Élvezetes és hasznos próbatétel lesz a kicsi számára, hogy a falatokat a saját szájába tegye.
- A babaszobában színes polifoam játszószőnyeget helyezhetünk el. Ez nemcsak vizuális élmény, de megvédi a babát az esések okozta ütésektől, ezért talán szívesebben próbálkozik. De az egyre erősödő fogzásban is segítséget nyújt, mivel viszkető ínyük csillapítására a kicsik szívesen rágják.
A könyv
A lassacskán felülő baba már a kezébe is veheti a könyvet. A textil- és műanyag lapú könyvecskéken túl most már megpróbálkozhatunk az egyszerű képeket tartalmazó, úgynevezett szó- vagy mondókatanulós kemény könyvvel. Ebben csak egy-egy kép van minden oldalon, vagy rövid mondóka, amelyről beszélhetünk a kicsinek. Ne feledjük, egyéves kora után már bizonyos szavakat kimondhat, ehhez kitűnő segítséget nyújtanak az első könyvek. A könyvekkel ne hagyjuk egyedül a babákat. Egyrészt mert még ebben a korban is mindent a szájába vesz, így a könyvek igen hamar "elfogynának". Másrészt viszont az igazi fejlesztés sohasem képzelhető el a szülő segítsége nélkül. Ő az, aki elolvassa, elmondja, meg mutatja, mesél róla, egyszóval megismerteti a kicsivel a világot. Egyedü, a szülő jóleső közelsége és elismerő pillantása, szavai nélkül mit sem ér az egész. Ha tehát azt szeretnénk, hogy a kicsi tanuljon tőlünk, maradjunk vele és ismertessük, szerettessük meg a könyveket vele.
Sport
A babaúszást legfeljebb hét hónapos korig javasolják, utána vízhez szoktató foglalkozásra vihetjük a picit, ez már nem az anyaméhben tett mozdulatokra alapoz, hanem dalos-játékos foglalkozás keretében a víz megszerettetését célozza, a baba megszokja, hogy a feje a vízben van, vagy felfekszik a vízre; ezek az úszás alapjai. /Nos akkor kis hazánkban nem igen lehet babaúszásra járni, meg a foglalkozások első pillanattól - három hónapos kortól - erre épülnek, ez tényleg jó is így./
Amint a kicsi megtanul járni, engedjük, hogy egyedül is próbálkozzon. Kis időt mindig szenteljünk annak, hogy a baba tolhassa a babakocsiját vagy a játék fűnyíróját, kismotorját, bármit, amibe kapaszkodhat. A sikerélményen keresztül a kicsi megszereti a sétát. Bár sokkal gyorsabban haladunk, ha mindig felvesszük, vagy babakocsiba ültetjük őt, később kényelmetlen lesz, hogy nem akar és nem szeret sétálni.
Továbbképzés kicsiknek
Bár a zenés-mondókás foglalkozásokat általában 0 éves kortól ajánlják, talán jobban részt tud venni a baba ilyesmin, ha már ülni tud az anyuka ölében, tud tapsolni, esetleg bizonyos hangszereket a kezébe venni. Ezért ezeket a foglalkozásokat inkább pár hónapos kortól érdemes igénybe venni. A dalokat-mondókkat tanító foglalkozásokon nemcsak a szókincs fejlődik, hanem a szociális készségei is, hiszen gyerekek közé kerül, ahol figyelni kell egymásra, ajánlott a türelem, osztozni kell a játékokon, valamint a foglalkozásvezető figyelmén. Bár már három hónapos kortól várják a kicsiket, az immunrendszeri és mozgásszervi fejlettség magasabb fokán érdemes külön angolra hordani csemeténket. /Azért én nem bánom, hogy első pillanattól jelen van Zsebi életében mind a három nyelv (magyar, német, angol), persze "könnyű" így, hogy ezt itthon meg tudjuk oldani./ Az angol foglalkozások úgy zajlanak általában, mintha egy angol bölcsibe járatnánk a gyerekeket: játszanak, énekelnek, mondókáznak, ringatóznak, höcögtetnek, a baba életkorától függően. A kicsik általában nagyon élvezik, és észrevétlenül tanulják az őket körülvevő tárgyak nevét. /Hát mondjuk Baby Einstein forever…annak ellenére, hogy így nagyjából ezredik nézés után nekem már kicsit unalmas, de Zsebi egyenlőre nem tud betelni vele/
