Amennyire szuper volt a tegnap délután, a nyaralásból hazatérve, hogy gyakorlatilag nem is kellett rájuk szólni annyira katasztrófa volt a mai nap.
Zsebi kezdte a világból kifordulást…de olyan szintre sikerült jutnia (szófogadatlansággal, hisztikkel, veszekedéssel, verekedéssel), hogy nem mehetett ki a Duna-partra. (Utálom az ilyet, mert legalább amikor lehetőség van rá, legyen együtt a család) Én mentem csak ki a két kicsivel (Mazsi amúgy veszélyes…egy pillanatra nem figyeltem és már ment is befelé a Dunába toronyirányt…nulla félelem érzet.)
Aztán ebédnél már látszott, hogy Bogyi lelki világa is megborult kissé, de még nem volt vészes a helyzet. Zsebit újabb hiszti, mindenféle próbálkozás, tanmese és egy kemény ígéret árán sikerült csak alvásra bírni. Az ígéret az volt, hogy ha képes szépen csendben elaludni és délután jól viselkedni, akkor megyünk homokozni.
Hát ez a program is folyamatosan rezgett a délután folyamán, Zsebi lényegében ébredés után 1 órával már sikerült elérje, hogy kimaradjon, de Bogyi is eljutott ide vacsora időre. Így történt, hogy nem mentünk le Zazi-Berci homokozót nézni.
Nyilván jó volt a nyaralás. Nekik is nekünk is. Értem azt is, hogy jó nekik, hogy kiszabadulnak a szabályokból…de azért baromi nehéz utána a visszazökkenés. Tulajdonképpen arra jutottunk, hogy ez a hiányunk miatt felgyűlt feszültség, amit nem tudnak még jól kezelni…egyenlőre mi sem:P Reméljük a holnap délután a bölcsi után már jobb lesz :)
UPDATE: Reggel vidáman és lelkesen indultak a bölcsibe.
