A tavalyi sikeren felbuzdulva idén sem volt kérdés, hogy a napján élménynapot (is) kap ajándékba az ünnepelt.
Cirkusz volt a nagy kívánság…és pöpec módon találtam is előadást, de aztán áttettek minket, csütörtök estére…ez jó is volt, meg rossz is, de mindegy. A lényeg, hogy az ünnepség sorozat ezzel már tegnap megkezdődött. A bölcsiben indult a móka az ünnepléssel. Aztán mentünk a cirkuszba. Előtte kolbász evés és séta a városligetben. A cirkuszt nagyon élvezte, tetszett neki az egész hangulat, a műsor (szerintem is szuper volt). Egyetlen dolgot hiányolt, hogy nem volt több állatos szám…hiába eddig a cirkuszt a Madagaszkár vonatkozó része jelentette. De tátott szájjal nézte végig az egészet és imádta a fókás fotózást (ez mondjuk kicsit lehetett volna humánusabb…mert a) én nem feltétlenül vágytam a fotóra b) szólhattak volna mikor kattintanak). A lényeg, hogy siker volt a elő ünneplés :)
Ma reggel bevásárlással kezdtünk, hogy tudjon tortát választani az esti ünnepléshez. Választott tortát (csoki) és marcipánt rá…utóbbit szigorúan minden tesónak is kellett választani (magának panda, Bogyinak bagoly, Mazsinak teknős). Nagyon fegyelmezett nagyfiú módjára viselkedett, csak kétszer próbálkozott be, hogy nézzük meg a legokat (nem néztük…nehogy még változzon a vágy…gonosz anya, tudom:P) és egyetlen dolgot szeretett volna venni (repülős dinós perselyt…IMama lebeszélte). Vásárlás közben megvolt a reggeli is (uzsit is kért a tesóinak is).
Az első igazi élmény állomás a Lego-kiállítás volt…gondoltam passzol témába, jónak is tűnt a leírások alapján és használjuk ki, hogy ma még tart. Meg amúgy is éppen elkezdett szemerkélni az eső, így pont jónak is tűnt a fedett program. A kiállított legok valóban szépek és érdekesek, de a pecsét-gyűjtős interaktív részen túl gyorsan végigértünk és a négy évesnek hiányzott, hogy nem foghatja meg a legokat és nem játszhat velük. Nyilván a legnagyobb kedvenc a vonatvezetés volt ;) De persze a falra mászás is érdekesnek találtatott. Azért közel két órát így is ellebegtünk a kiállításon. Meglett minden pecsét…bár az utolsó büféset kissé nehezményeztem…mert akkor mondják azt, hogy fizessek érte, de ez a rejtett sztori így kissé gáz volt.
Ezután némi program-zavarba kerültünk, mert egyrészt nem tudtuk eldönteni, hogy az időjárás mit érez, másrészt az ünnepelt folyamatosan cirkuszba szeretett volna menni. Aztán bedobta az állatkertet…amivel kapcsolatosan eszünkbe jutott, hogy tavaly is az volt, de végülis az ő napja legyen, amit ő szeretne. Így bevonultunk az állatkertbe. S a program innen kicsit sem volt unalmas, vagy ismétlés, mert pont másik állatoknál időztünk el, mint tavaly. És amúgy is bevettük magunkat a varázshegybe, ami maga az interaktivitás csodája…ha a lego-kiállításon hiányoltam, itt megkaptam. Volt mindenféle, rája simogatás, erőkar-teszt, bicajozás, teknőspáncélba bújás, mikroszkópos kutatás. :)
Ezután átsétáltunk a holnemvolt parkba. Itt egy hosszabb kecske-simogatás következett. Aztán nosztalgia körhinta. Távirányítós hajó vezetés. Majd fagyi és ebéd (hun-dog….ez mekkora ötlet már…hot-dog kifliben kolbász mustárral:)). Utána idén végre – anya nagy vágyát is teljesítettük – bevonultunk egy családi nosztalgia fotózásra (már tavaly is szerettem volna ugye, de akkor nem izgatta fel a huszár történet, de idén nagyon is...alig akart levetkőzni, és visszaszolgáltatni a kardot). Ezután amíg vártunk a fotókra szeretett volna a barlang-vasúttal menni (emlékezett a János-vitézes dologra), de arra is pont várni kellett, így nagyon bátran megnéztük a Szörnyecskék házát (tetszett neki a dinó/sárkány(?) dekoráció). Próbálták az elején jól beparáztatni, hogy hangos, meg sötét, de ő ennek ellenére be szeretett volna menni. Apa ölében volt végig és szerintem a program nagy részét kihagyták a srácok (élő emberek is vannak odabent), mert elvileg ez valamiféle szabadulós játék kéne legyen, de nagyon bátor volt, még rá is ijesztett az egyik srácra :) (Azért apa mondta, hogy eléggé remegett a kezében). Utána felmarkoltuk a képeket, aztán vonat-vezetőként is mókázott egyet. Aztán már nagyon kellett indulni a tesóiért és ezt mondtuk is neki (mert hogy még egy kör a nosztalgia körhintán nagy vágy volt) előre, és okosan el is indult hazafelé, hogy akkor megyünk a tesókért, de még belesuvasztottunk egy körhintát :) Futás a kocsihoz, majd teperés a bölcsibe a tesókért.
Hazaérve jött a kis családi ünneplés. Torta – gyertya – ajándék. A torta szerintem elég borzalmas volt íz világra, de annyira nem is volt érdekes, mert ők inkább a marcipánt ették. Ezután jött az ajándékozás. Tesói adták át a legos szatyrot benne egy póló, két alsónadrág és egy zacskóban a Toy Story szereplői legoból. Öröm és boldogság. Játék indult. Nem is várt más ajándékot. Akkor sem, amikor a tesói megkapták a lefoglaló dobozokat, hogy őt kicsit hagyják békén ;) Aztán megkapta Imama ajándékát, ezt mindjárt össze is raktuk. És még itt sem keresett továbbit, pedig elég régóta mondogatja áhítattal a lego katalógust lapozgatva hogy rendőr-állomást szeretne (az öccse mellesleg azt kapott kicsiben közben úgy mellékszálon). Bogyi szúrta ki a nagy dobozt, de mi adtuk át….és az a pillantás, amikor kibontotta és meglátta mi van benne, az mindent megért :) Apa segítségével rakta össze, mert azt is megígérte, hogy teljesen egyedül rakja majd össze. Egy részét tényleg megcsinálta, de aztán, hogy kicsit pörögjenek az események apa besegített. Jó sokáig fent maradt játszani az új legoval, de aztán első szóra fegyelmezetten lefeküdt. Holnap buli :D:D:D
