 |
| 37+3...és még egyben....lehet, hogy végre megtudjuk miben más egy programcsászár:P |
Január 7-én megjártuk a Bátorfi - Bánhidy kört. MInd a két orvos rendben talált mindent. Sőt Bátorfynál arra jutottunk, hogy az eddigi lehetséges bajok közül a legkisebb a legvalószínűbb, vagyis a pancreas anulare, de persze biztosat majd akkor tudunk, ha Mazsi kibújt. Nem rendelt vissza újabb vizsgálatra, de mindenképpen kért visszajelzést a babáról, illetve kérte, hogy esetleg látogassuk majd meg, ha már Mazsi olyan állapotban lesz. Bánhidy is bizakodó volt az uh lelet alapján. Adott egy csomó házi feladatot: vérvétel (vérkép, vércsoport, vizelet), hüvelyváladék-tenyésztés (mert ez itt ő a helyi rendelőben sajna nem tudta megcsinálni), illetve a 36. betöltött hét után heti ctg, s persze adott beutalót és bejelentkezési telefonszámot az aneszteziológiai vizsgálatra is. Kérte, hogy két hét múlva még találkozzunk egyet és, hogy igyekezzek februráig bent tartani a babát, mondtam neki,hogy rajta leszek:P
Január közepén aztán Herczegh doktorral volt találkozónk egyéb ügyben, de ha már arra jártunk megkérdeztem, hogy megcsinálja-e a tenyésztést, illetve, hogy járhatok-e hozzá ctg-re. Előbbit természetesen azonnal megcsinálta, utóbbira adott időpontot, míg ha már ott jártunk csinált egy uh-t is, mert miért ne, meg mert amúgy is kíváncsi volt. :) MIndent rendben talált, szép nagynak nézte Mazsit.
20-án megvolt az első ctg…illetve, ha már ott jártam egy kukkantás is…méhszáj teljesen zárt, szép hosszú. Ha így ügyeskedem, akkor meglehet a február. Kaptam időpontot következő hétfőre…mondván, akkor ezúttal megpróbáljuk a két ctg-s verziót:P Jah és meglett a tenyésztés eredménye is.
21-én mentem Bánhidyhez. Letaglóztam, hogy lényegében mindennel készen vagyok, illetve az anesztes vizsgálatot is beütemeztem szerdára. Rendben talált mindent. Aztán jött az intelem, ha tényleg azt szeretném, hogy ő csinálja a császárt, akkor nem jön rám vasárnap a szülhetnék, mert neki el kell utaznia, nem lesz elérhető. Van persze kijelölt helyettese egy jókezű ifjú titán, de inkább beszéljünk meg egy februári időpontot a programcsászárra, mert az neki eleve jobban tetszene:P Megbeszéltük február 4-et. Adott elérhetőséget a kórházi asszisztenshez, akivel fixálnom kellett, illetve kérte, hogy menjek el még egyszer ctg-re, aztán január utolsó napjaiban meg üzenjek neki, hogy akkor minden oké és találkozunk a megbeszélt napon. (Nem is értem ez mire jó, hiszen ő tudna róla elsők között, ha rám jönne a szülhetnék:P)
22-én megvolt az altatóorvosi vizsgálat is…hát egy élmény ez az építés alatti SOTE II. Zaj, munkások, sitt és cigarettafüst mindenhol. Csak lift lépcső nuku, labirintus meg minden, de az eü személyzet kedves és barátságos…döbbenetes ez ilyen munkakörülmények között. Beszélgettem ott egy másik kismamával, szerinte a Tömő utca (ahol jelenleg a szülészet üzemel) klasszisokkal jobb. Nem akartam neki mondani, hogy hát ezek után azért vannak fenntartásaim:P (Persze tudom, én el vagyok kapatva, elvégre két magánkórházas császáron vagyok túl.) A vizsgáló doki néni mindent rendben talált, tetszett neki a hozzáállásom, mondtam neki, hogy és pedig nem is volt bent a császáron, ami tényleg mókás volt. Jelezte, hogy ezúttal szívesen bent lenne, de hát majd meglátjuk kit dob a szerencse. Mindenesetre többször is megvizsgálva a torkomat mondta, hogy ő bizony inkább megszúrja a hátamat, mint, hogy altasson/intubáljon, mert tényleg nem vagyok egyszerű eset. Nem volt vészes a várakozás egyébként, ahhoz képest, hogy állami intézmény, mindössze 20 perces csúszásban voltak, amit annyira nem bántam, mert baromira szabadulni akartam az épületből. Viszont a parkolóban nagyon rendesek voltak, kicsit túlléptem az egy órát, de nem kértek másfél órányi parkolási díjat…ez nagyon jól esett.
27-én jött a második ctg….mert hogy ugye nem szültem meg 37.+0-nál…nem mondom, hogy nem volt egy-két fájás, de a kispapa fekvésbe parancsolt és egyébként is kímélő üzemmódba kapcsoltam, elvégre Mazsinak igazán fontos, hogy még bent maradjon. A ctgre kissé ébreszteni kellett a kisembert, de hát bugizott egész éjjel:P Azért némi szölőcukorral és bökdöséssel sikerrel jártunk. A kukkantásnál mondta Herczegh, hogy egy ujjbenyire kinyílt a méhszáj, de ez még nem jelent semmit, simán jó lehet ez még februári időpontnak. :)
Közben kiváltottam a csomagokat: Felicitas és DM. Illetve 26-án vasárnap Bogyka bölcsis cuccával egyszerre a saját csomagomat is összeraktam (tekintettel arra, hogy ilyenkor szülni szoktam belátom, hogy nem siettem el). Intéztem anyakönyvi kivonatot is, ami végülis ma futott be:P De azt el kell ismernem, hogy Mazsi szobája még mindig nincs teljesen fogadóképes állapotban…a szekrénybe nincs bepakolva a ruhája (kimosva-kivasalva sincs nyilván, de nem is terveztem, most ilyen nagy mosást rendezni). Az ágy még a legalsó szinten van, a légzésfigyelő sincs még beállítva, de mentségemül szóljon, hogy most nem rég merült csak fel, hogy egyáltalán előfordulhat az a csodálatos eset is, hogy szinte velem egyszerre, vagy legalábbis pár nappal utánam ő is hazajöhet a kórházból. De ez persze továbbra sem biztos, csak egy megcsillanó reménysugár.
