Úgy látszik vannak dolgok, amik nem maradhatnak ki a szülői létből…értem ezalatt a kispárna megetetését, vagy a gyerek helyett a kiságyba helyezését például:P
Bevallom felnőtt életemben lényegében sosem fordult elő, hogy cipő nélkül vagy papucsban indultam el itthonról, s nem gondoltam, hogy velem is előfordulhat, hogy a gyerekre elfelejtek adni. Szoktuk lábbeli nélkül szállítmányozni őket a társasházon belül, ha pl. megyünk le a szomszédba. De ma teljes harci díszben indultunk meg a bölcsibe (Bogyka csizmája bent van a bölcsiben, rá nem is szoktunk adni reggelente), apa ölbe kapta a két fiút, majd a lépcsőfordulóból szólt vissza, hogy azért praktikus lenne Zsebi csizmáját legalább magunkkal vinni:P
Tudni kell, hogy a kisember odáig van a csizmáért, így lényegében a bölcsiig műsorozott, hogy miért nincs a lábán. (Bár kapott rá lehetőséget, hogy felhúzza, de egyedül nem állt neki, pedig amúgy ritkán kér vagy enged segíteni magának mostanában az öltözéshez.) Szerencsére nem túl hosszú az út.
