A próba nap után, hétfőn hivatalosan is elindult a középső csemete bölcsis karrierje. Egyrészt, hogy ne csak úgy belökve legyen, ha megérkezik Mazsi, másrészt, hogy Mazsi még bent maradjon (avagy anyuka tudjon kicsit pihenni).
Szóval hétfőn nagy csomaggal indultunk. Furcsa volt, elvégre alig egy évvel ezelőtt Zsebit cuccoltuk így. A terv az volt, hogy fél napokkal kezdjük a héten és délután már itthon alszik, de a saját kirendelt gondozónénije (jah protekciós a kölök) azt kérte, hogy aludjon inkább ott, mert szerinte így egyszerűbb és jobb. A cuccai hímzése nem készült még el, vagy igen, de még nincs nálunk, de megoldottuk így is:) A kosara sem állt még készen a kis bagolynak.:)
Hétfőn alig sikerült levetkőztetni, meg átadni a csomagokat, mire a benti cipő a lábára került már rongyolt is befelé. Természetesen a bátya utána. Utóbbi visszaszaladt egy puszira, elmondta az elbocsátó szép üzenetet, aztán már jöttünk is kifelé. Zsebi még itthon megígérte, hogy vigyázni fog a tesójára és megvigasztalja, ha szükséges. :) Bogyka amúgy azonnal bemutatta a hétvégén előadott új tudományát és bedobta a szavakat amiket már tud mondani: auttóóóó, cicaaaaaaa, ott. Eltepertünk ctg-re, aztán telefonáltunk, hogy mi a helyzet. Azt mondták minden oké, aludt egyet, de amúgy jól el van. Délután mikor mentünk érte mondták, hogy egy tündér. Volt nála látogatóban a testvére (másik csoportban vannak), de megszeppent mikor Öcsike sírni kezdett, így ő is elpityeredett, ezért inkább visszavitték a saját csoportjába (ettől persze megnyugodott). Bogyka enni nem nagyon akart, ivott két tápszert, ölben elaludt és szép nagyot aludt délután is. Nem sírt sokat. Mikor odaértünk értük egyébként Zsebiék csoportjában játszottak, együtt, s mikor Zsebi meglátott azonnal szólt Öcsikének, hogy gyerünk itt vannak az ősök. A kisebbik mondjuk elég sokára fogta fel, hogy megérkeztünk, de aztán jött bújni:)
Kedden a reggel nem volt más, alig tudtam ráadni a benti cipőt, már futott is be. Mentek együtt játszani. Napközben már jobban evett. Ismét kétszer aludt, ellenben kicsit nyűgösebb volt. S mikor meglátott minket délután (Zsebi majdnem ölbe kapta, hogy hozza ki magával), akkor elkezdett sírni. A délutáni alvása elég rövid lett állítólag, ellenben marhára élvezte, hogy 4 gondozó néni ugrálja körül és egymás kezéből kapkodják ki egy kis dögönyözésre. Hiába no, ennyire ifjú azért ritkán kerül a közösségbe, bár méreteit és fejlettségét tekintve nem igazán lóg ki a csapatból. Jah, megvolt az első szülinapi tortázása is:D
Szerdán reggel is szokásos kör volt a cipőcske téma, de aztán cseppet mind a ketten megszeppentek, amikor látták, hogy több gyerek is sírdogál. (Gondolom a hóesés viselte meg őket, Zsebi is közölte befelé menet, hogy nem szeretem a hókat) M. néni kérte, hogy inkább távozzunk, mert úgy könnyebb lesz megnyugtatni, így hát Zsebitől való gyors elköszönés után eljöttünk. Délután apa ment értük, de még tartott az angol óra, amit Meli néni ölében élvezett végig:) Azért mikor hazaértek látványosan megörült nekem;) Már nem aludt kétszer, viszont igen-igen keveset hajlandó csak enni…nos igen, ilyen szempontból tényleg szerencsétlen pillanatban indult a bölcsis karrierje, hogy ennyire rám van cuppanva etetés témában. De azért elfogad ezt-azt, itthon még kap reggelire gyümit, kekszet. A bölcsiben megissza a tápszert, hazaérve meg rögtön kap főzeléket vacsira….s idővel biztos bele tanul az ottani étkezésbe is:D El nem fog fogyni:P
Csütörtökön reggel a cipő felhúzás már-már a szokásos volt:P Utána azonnal elindult a csoportszoba felé, majd lecövekelt apa lábánál. De mire kipakoltam a dobozába, addigra már Meli néni ölében volt és éppen görbült le a szája. Mire mondjuk megtettük a három lépést kifelé, már láttam, hogy vigyorog a labdáknak, amiket mutattak neki. Délután kissé gyorsan pakoltuk össze őket, így nem nagyon kaptunk infót, hogy mi volt pontosan, de nyilván nem volt semmi látványos probléma, mert azt mondták volna;)
A péntek reggel sem telt másként, mint az eddigiek :) S a nap végén csak annyit mondtak, hogy egy tündér ez a gyerek. És ha esetleg nem szeretnénk haza vinni, akkor akad helye náluk :P Haza hoztuk;)
Összességében azt hiszem ez volt a világ egy legrövidebb beszoktatása...elvégre nem is nagyon volt:P M. néni angyal, ahogy a többiek is. Biztos lesz majd megtorpanás, olyan napok-hetek, amikor nem annyira szeret majd menni, amikor sír utánunk. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy az evés kérdés is meg fog oldódni hamarosan. Mindenképpen jó tudni, hogy jó kezekben van, hogy ennyire szeretik és mindent megtesznek érte. Köszönjük Aranytücsökvár ;)
