Ma van a 16. nap. 16 nap, amióta a család darabokban van. Munka, kórház, otthon a nagyokkal.. De sehol nem kerek a világ.
Az USI egy teljesen más világ, egyrészt is szabadon jár-kel az ember, éjjel-nappal lehet jönni, másrészt sokkal barátságosabb a hely - már amennyire egy kórház tud barátságos lenni. Egy három ágyas szobába került Mizs-mazs, egy másik kisfiúval. Nagyfiúsan rendes nagy rácsos ágyat kapott, bár elveszett benne.
 |
| Mazsi és a zenélőnek álcázott "kis darab otthon" |
Ami óriási dolog volt, hogy itt már szabadon ki lehetett venni, és annyit volt ölbe, amennyit csak szerettük volna. Ugyan 2 cső még így is volt benne (centrál, és a gyomorszonda), de azért viszonylag könnyen ki lehetett venni. Mivel már viszonylag sokat volt ébren, szerettünk volna valami játékot bevinni. Végülis olyat engedélyeztek, amit fertőtleníteni lehet. Így aztán egy világítós zenélős sírásra bekapcsolós műanyagra esett a választás. Valahogy Mazsi is érezhette, hogy ez jelenti számára a kisdarab otthont, mert azonnal nagyon megszerette. Egyébként tényleg nagyon szép zenét játszik, de valahogy örökre beleégett az emberbe, hogy a látogatás végén visszatettük a kiságyba, bekapcsoltuk neki a zenélőt, már látszott a szemén, hogy tudja, hogy most ott fogjuk hagyni.
A következő napokban megint nem történt semmi előrelépés, leginkább stagnált az állapota. Nyilván ez számunkra nem volt megnyugatót, de a kérdésre, hogy ok, de akkor most mi van, az volt a válasz, hogy hát ez lehet pár naptól fél év is, mire a bélmozgások beállnak, beindulnak rendesen.
Aztán a 4. USI napon végülis döntés született, hogy elviszik egy kontroll röntgenre. És itt egy újabb különleges esemény történt, ugyanis éppen bent voltam, amikor aktuális lett a röntgen, és mondta a főnővér, ha már ott vagyok, akkor ha szeretném, felvihetem én is.
 |
| ;P - Pimasz vigyor IMama születésnapjára |
Így aztán lecsatolták a madzagokról, és életünkben először - ha csak egy rövid ideig is - de együtt mehettünk “bárhová”, kivihettem az osztályról, még lifteztünk is egyet közösen. Sajnos a röntgen igazolta a sejtésemet, mely szerint még mindig messze a célegyenes, ugyanis a klasszikus double-bubble rajzólodott ki. (ez egy jellegzetes kór-kép a patkóbél atresia esetén mikor a gyomor és a patkóbél első homokóra szerű egymás melletti két buborékként látszik).
 |
| Ha a műtéti megpróbáltatások nem lennének elegek, íme az első körömvágás...és a "rutintalan" anyuka naná, hogy belevágott szegénynek |
Ez sajnos újabb műtétet jelentett. És eddigre már komolyan felmerült bennünk, hogy vajon mit bír, illetve mit kell még kibírnia egy ilyen kisbabának, hiszen 20 naposan a 4. altatása-műtétje következett. Szerencsére Mazsiban az élni akarás, a küzdés mindennél erősebb volt, és ezt az akadályt is sikeresen vette. A műtét közben kiderült, hogy az eredeti anastomozis (azaz a belek átvarrással történő összekötése) elzáródott, úgyhogy újat kellett csinálni. A pocijában keletkezett gyulladás, illetve műtétek miatt a belek egy része összenőtt a májjal, a hasfallal, és egyéb részekkel, ezeket újra le kellett választani, ami miatt újra nagyon sok vért vesztett. A műtét után nem került vissza az USIra, hanem a gyerek intenzívre vitték, így hát megismerkedtünk az épület másik oldalán lévő intenzív osztállyal is. Szerencsére elég jól viselte a műtétet, úgyhogy csak 1 napot volt az intenzíven, és után vissza került az USI-ra, immár egy másik kórterembe, picibabás ágyba.
