Pedig lett volna mit eltüntetni. Gyakorlatilag az egész összképben az egyetlen ami tényleg varázslatos volt, az Mazsika a gépek mélyén-között.
A műtétet követő este aztán megint jutott valami rossz, mivel közölték, hogy elég rossz a vérképe, transzfúziót kéne kapnia, de mivel nagyon ritka a vércsoportja, egyenlőre keresik a megfelelőt. Aztán eljött a szombat, és megint rosszabbul nézett ki, összeesett a tüdejének egy része, ismét emelni kellett a lélegeztetését, és persze ismét senki nem értette mitől van ez. Ez volt ismét az a pont, amikor úgy éreztem, hogy az a féltve őrzött kis láng, amit mindenki próbál őrizni, egyre távolodni kezd tőlünk.
De mint általában a gyerekek, a mi kisbabánk is különleges varázslatokra képes varázspálca nélkül is. Egy ismét változatlanul “stabil” nap után, a minden napi utolsó reményt jelentő 11-éjfél körüli telefonhívásra kucorodtunk össze a fürdőszobába amikor az eddigi napok körülményekhez képes legviccesebb telefonbeszélgetése történt. Valamelyik kedves doktornő vette fel, kérdeztük, hogy hogy van, és mi a helyzet. Erre közölte velünk a doktornő, hogy a kisfiunk remekül van, éppen most extubálta magát, összehányt a kiságyat és most roppant elégedett magával, és vigyorog mint a tejbetök. Köszönjük, nincs több kérdésünk :)
Ez volt az első este, hogy egy picit nagyobb reményekkel tudtunk lefeküdni, hiszen már gépi segítség nélkül tud levegőt venni, ami óriási dolog volt.
Hétfőn így nagy reményekkel, és még több aggodalommal mentünk be. Persze rossz hír mindig jutott. A hasi röntgen alapján a hasában levegő van. Amivel persze egy hétköznapi ember nem megy feltétlenül messzire (nem azért mintha én zseni lennék, mert sem az, sem orvos nem vagyok, inkább csak az a lényeges, hogy mennyire nem izgat senkit, hogy a beteg, vagy a szülő érti-e, hogy mi történik) de én tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy lehet, hogy valami nincs rendben a műtéttel, vagy a belső varatokkal. Mivel azonban sem lázas nem volt, sem a hasa nem volt kemény/érzékeny, így az orvosi konzílium is arra jutott, hogy a mértéke még a normál műtét utáni tartományon belül van.
És megismerkedtünk az új ellenséggel is közben, ami eddig is volt persze, csak eddig nem volt jelentőssége, a rezidummal. (a belek nem megfelelő mozgása miatt a gyomor irányába áramló emésztőnedvek - a gyakorlatban főleg epe és gyomorsav) Ez az orron levezetett gyomorszondán át távozik. Elvileg ennek mértéke mutatja, hogy a bélmozgás megfelelő, és a béltartalom lefele mozog. A műtéti első napokban 130-180 ml jött le, de mondták, hogy ez majd csökken-elmúlik, akkor lehet megkezdeni a táplálás felépítését.
Másnap át is került a “vidám oldalra” (ez egy általunk bevezetett elnevezés volt a PIC kétoldali elrendezésére, ugyanis az egyik oldalon voltak a súlyos állapotú, központi monitoron (többnyire lélegeztetőn is) lévő babák, míg a másik oldalon a már “külvilági adaptációra és/vagy hazaadásra váró babák)
De sajnos az események nem a mi malmunkra hajtották a vizet, egyrészt tönkre ment a csúsztatot kanülje a sarkában (ami várható is volt, mivel ez a születés után csak pár napig működik általában) . Itt aztán megint volt kisebb vita, mivel ők a nyakába szerették volna az újabb kanült betenni, amivel én nem értettem egyet, mivel nem volt alkalmas a normális megszúrásra a nyaka, aminek aztán az is lett az eredménye, hogy nem sikerült, és a bőre alatt jó nagy felületen ödémás lett, ahogy a félrebökött infúzió befolyt alá. Innentől már ezt is borogatni kellett.
Másrészt a levegő mértéke a hasában nem csökkent, hanem inkább növekedett, így aztán innentől már szinte biztos volt, hogy a műtéti dolgokkal valami nincs rendben, illetve a rezidum sem csökkent semmit.
Hétfőn a konzílium után meg is hozták a döntést, hogy vissza kell nyitni, és meg kell nézni mi a gond, és hogy “természetesen” visszakerül a másik oldalra.
Újabb altatás-műtét-izgalom, de szerencsére csak mindennel együtt alig egy 45 perc alatt végeztek, és Verebély Prof. tájékoztatott, hogy 2 varratott kellett újra varni, megigazítani, de sem fertőzés sem egyéb probléma nincs.
Szerencsére ezt a látottak is megerősítették, mert mire bemehettünk hozzá, már lélegeztetőn sem volt, csak az elé helyezett maszkból kapott dúsított oxigént, de egyébként teljesen jól volt.
