Eljött február 4.-e is…hétfőn azért már beerősödtek a fájások, de nem váltak rendszeressé, estére kezdtek, de aztán hajnalban éreztem azt, hogy na akkor most már komoly a dolog, meg mintha csordogálna a víz is. Így a kért 7 óra helyett kicsit korábban érkeztünk a Tömő utcába.
Apukát kizárták, engem elvittek vizsgálódni…valóban elkezdtem tágulni és valóban van folyadék, de nem magzatvíz az ügyeletes doktor néni és az ellenőrző papírka szerint. Sebaj, amúgy is ma van a programcsászár, akkor felvesznek, aztán elkezdik az előkészítést. Papírozás után végre előkeríthettük apukát, akit mondjuk menten leszúrtak, hogy a) az automatából nem vételezett császárkosztümöt magának (holott senki nem mondta, hogy kéne) b) még nem hozta be a csomagokat (ezt sem). Így ő balra el a csomagokért, engem elzavartak pisilni, majd közölték, hogy iziben vegyem fel hálóingemet és akkor feküdjek fel az ágyra a vajudóban. Hálóingem az ugye továbbra sincs, s a nagy öltözést sem értettem, mert nem kurvára mindegy mit veszek le magamról mikor a mütőbe tolnak????
Na mindegy szereztem pizsit - na jó csak olyasmit -, felvettem, aztán ctg-re tettek, meg jött egy szülésznőnek tanuló lányka, hogy akkor ő most beköti a branült. Mondtuk neki, hogy ne fárassza magát (és kínozzon engem) nyugodtan hívja az anesztest és majd ő megoldja. Pont leszarta amit mondtuk, bepróbálkozott…nyilván sikertelenül. Hívott egy másik szülésznőt (immár vén róka, képzett verzió)…aki ha lehet még a lánykánál is bénább volt. Immár két lyuknál tartottam, de branül még sehol. Nah akkor jött az anesztes…rá néz a karomra, elvonul másik méretű branülért, majd elsőre szinte fájdalom nélkül talál és beköti az infuziót. Végre csöpögünk. Megjelenik Bánhidy is, hogy akkor jó reggelt, mindjárt megyünk kiszedjük a csemetét. Szülésznő-tanonc visszatér érdeklődik a boroltváltságom felöl, mondom neki, hogy sima, higgye el…azért ő megnézné….jéé tényleg sima. Hurrá. Szülésznéni is visszatér, ránéz a ctg-re, meglepődve látja, hogy vannak fájások közepes erősségű, de 5 percesek. Elment, hogy megsürgesse Bánhidyt.
Megjelenik a leendő asszisztáló orvos, beadja a savlekötőt, meg az antibiotikumot….rém béna a fecskendőkkel, ellenben nagyon jó a humora és bugyileolvasztós a mosolya. Balra el. Jött bemutatkozni és elmesélni a gerinctáji érzéstelenítés mibenlétét az anesztes doktornéni (lányka alias Leila) is. Elvonul, kiküldenek pisilni, majd szájon át is megitatnak velem valami savlekötőt…masszív szódabikarbóna ízű lötty. S már érkezik is a műtősfiú. Átszállás és indulás.
Műtőasztalnak álcázott szülőszékre csüccsenek és már kapom is a csini csizmákat, miegymásokat, majd jön a anesztes és asszisztense…flottul baromi ügyesen dolgoznak, szinte észre sem veszem és máris zsibbad a lábam. Célirányba helyeznek és már jön is Bánhidy. Becsattintja a katétert a helyére (ez szerintem nagyon humánus megoldás, hogy nem előre, hanem csak érzételnítésben teszik fel), megturkál, közli, hogy nyitva vagyunk, aztán lényegében azonnal vág….a kérdés miszerint hatott-e már az érzéstelenítés úgy tűnik erre nem divat. (Jelzem még nem hatott tökéletesen, az első mozdulatot azért még eléggé éreztem.) Vágott, húzott szétfelé (ez mondjuk rohadtul fájt), burkot repesztettek, eláztak nem kicsit, majd nyomogatták ki belőlem Mazsit….ez sem sikerült túl ügyesen. Mazsi nem sírt fel, szülésznéni elvitte, mondta, hogy majd visszahozza kicsit. Az alfelemen ténykedő csapat dolgozik, időnként tesz egy-egy megjegyzést, én persze kaptam oxitocint közben, hogy érezzem a törődést, de annyira nem beszélgetnek velem…hiába nó ez futószalag, meg húsüzem itt nem ember vagyok csak egy darab hús.
Visszahozzák Mazsit egy puszira, de már sietnek is el vele..nincs jól:( Ezt persze nekem nem mondják, de tudom. Apuka visszatér (a gyerek a PIC-es csapathoz kerül). Engem takarítanak, varrnak. Itt-ott mondanak valamit a műtéti naplónak. Apuka finoman jelzi, hogy úgy rakjanak össze, hogy esély legyen egy negyedikre. Visszapakolnak mindent, külső varratok is elkészülnek. Aztán Bánhidy egy köszönömmel távozik. (nem nekem köszönte meg, hanem a csapatnak) Rajtam még elszórakozik kicsit egy ifjú hölgy, beken, leragaszt. Aztán műtősfiú átemel itt, kitolt, átemelt az őrzőbe. Ott fogadnak, s kezdődik a várakozás. Hat óra múlva kell felkelni, addig infuzió. Egy másik anyuka is van velem…babája neki sincs. Apuka egy ideig velem, aztán elment, hogy kiderítse mégis mi van Mazsival.
Egyszercsak érkezik egy hordozható inukbátor benne Mazsival és a Cerny csapattal. A fél szobát átrendezik, hogy én megsimogathassam a gyereket. Fotó róla nekem, rólam neki. Aztán átszállítják a Bókay utcába…egy sarok ugye. Apuka ment a babával. Online kapcsolatban vagyunk, bár sok infó nincs, hosszú az átvétel az ottani PIC-en.
Mikor közeleg a felkelés ideje kapok teát, meg némi kekszet…a világ legfinomabb ételének érzem, már annyira éhes vagyok. Aztán jönnek, hogy segítenek felkelni, mondom, hogy köszi megoldom. És valóban megoldottam…lefürödtem kicsit, felöltöztem…kissé ledöbbentve őket, hogy erre egyedül képes vagyok a császár után. Apuka közbe visszaérkezik, de nem engedik vissza (bár többször kértem), határozottan bunkón viselkednek. Beültetnek egy tolószékbe, ölembe pakolják a csomagokat, meg cipelik kézben (holott meg volt beszélve, hogy apuka segít vinni). Aztán liftbe be, fel a hatodikra, ott kiderül, hogy hiába a fizetős szoba (amiből csak fürdőszobamentes olcsóbb verzió van) apuka nem jöhet be, mert az osztályon van… azért megoldjuk;) Gyorsan megbeszélünk, majd indul még kicsit Mazsihoz, aztán haza a többiekhez.
Én berendezkedek, megpróbálok fejni, elvégre be kell indítani a tejet. Aztán gyorsan és hatékonyan teszek róla, hogy kiszedjék a branülömet;) Mire visszaérek már várnak rám a nővérkék két szurival és némi hashajtóval…utóbbira ugye már nem volt szükség. Éjszaka próbáltam aludni, nem volt egyszerű, lévén a pelenkázó éppen a szobám mellett volt. Meg a vállam is elkezedett fájni - pont mint a laparoszkópos műtét után….az éjszakás nővérrel meg is beszéltük, hogy itt is a távozó levegő okozza, majd elmúlik…basszus hát az első kettő császár után ilyen nem volt:S Sebaj, némi szunya azért besikerült, bár óránként ébredtem és mentem pisilni.
Hajnali 5kor érkezett a nővérke kopogás nélkül, felbaxta a villanyt. Összevakartam magam és készültem a Bánhidyvel történő talákozásra, elvégre meg kellett győznöm, hogy ugyanmár engedjen haza. 8 körül érkezett…kissé húzta a száját, de aztán végülis belement, hogy elenged (ha megoldom, hogy kapjak méhösszehúzót…nyilván megoldottuk Herczegh dokival;)). Zárójelentést mondjuk nem kaptam, vissza kellett menni érte, de nem gond, mert Mazsi papírjaiért is.
Szóval végülis a császár után 26 órával már a Bókay utcai PIC-en vártam, hogy bejuthassak megnézni Mazsikát….de ez már egy másik történet.
