Azért gondoltam, hogy írok e témáról, mert mi nagyon sokat beszélgettünk róla. Egyszer réges-régen, még kapcsolatunk elején megegyeztünk, hogy nekünk 2010ben lesz babánk…na persze, ha ez így menne. Persze most végülis mégis úgy néz ki, hogy az akkor eltervezett dolog valósággá válik, legalábbis ráálltunk a témára, de azért nem ez a gyakori, és nem is az akkori döntés miatt írok most ilyenféle blogot.:)
Bevallom a tavalyi évünk – templomi esküvőnk megszervezése mellett (polgárilag már több, mint 3 éve házasok vagyunk) – azzal telt, hogy azt tanakodtuk mikor van itt a baba ideje. Aztán egyik délután egymásra nézve megvilágosodtunk, ha ennyit beszélünk róla, akkor eljött az ideje, mert nyilván a tudatalatti vágyak is közrejátszanak az ilyen beszélgetésekben. Azért nem ugrottunk rögtön neki a dolognak, hiszen, mint már említettem bakok vagyunkJ Esküvő szervezés után nekiálltunk körülnézni, hogy mit is kell tudni a babaprojecthez. Hát nem olcsó ezt rögtön megállapítottuk. ..de erről majd később részletesen.
Közben a családjaink teljesen érdekesen állnak a témához. Az én szüleimnek már van két unokájuk a bátyámtól és feleségétől, nos ennek ellenére apukám az esküvő óta folyamatosan mondogatja, hogy ideje lenne már pocakba tenni a harmadik unokáját is;) Anyukám ezzel ellentétes elvet vall, mégpedig azt, hogy ráérünk még, anyósom is ezt az álláspontot képviseli, ő is úgy gondolja, élnünk kell még.
Nos mi nem az anyukákkal értünk egyet. Hogy miért annak két oka van, az egyik, hogy számba vettük azt, hogy mi van, ha nem sikerül azonnal, és hát nem akarunk kicsúszni az időből, mert nem szeretnénk nagyon idős szülők lenni (nem akarok a gyerekem érettségijére nyugdíjas lenni). A másik pedig, hogy nem érezzük úgy, hogy gyerek mellett ne lehetne élni. Tisztában vagyunk vele, hogy változni fog az élet, de véleményünk szerint a gyerekvállalás nem kell azt jelentse, hogy semmi másról nem szólhatnak a dolgok, csak a gyerekről.
