Még nem igazán merjük elhinni (pedig ma egész nap erről msneztünk, hogy talán...de mi van ha nem, meg hasonlók, például, hogy szabad-e reménykedni, amivel kapcsolatosan arra jutottunk, hogy nem lehet nem reménykedni ebben a helyzetben), de mivel két napja késik a menszi, és hát egyéb előjelek is voltak, ma este lopva csináltam egy tesztet.
A tesztet este csináltam, alig mennyiségű vizeletből, szóval nem éppen előírásszerűen, mégis szinte azonnal megjelent a nagyon erős kontroll csík mellett a halványabb második:) Bátortalanul örömködtem picit, s úgy mutattam meg KáeMnek. Félve örülünk még, s természetesen holnap reggel ismét teszt, hogy megerősítse a mai eredményt. Teljesen komolyan majd csak akkor merem elhinni, ha az orvos is megerősíti, s ultrahangon is megmutatja.
Teljesen vicces egyébként, hogy az egyik kolleganőm ma jelentette be, hogy várandós – teljesen váratlanul, még azt sem tudtuk róla, hogy van állandó barátja, így most egyszerre szervez másik lakást, esküvőt és készül a babázásra – a másik pedig, hogy vasárnap lesz az első házassági évfordulónk (templomi esküvő évfordulója), így hát ha minden igaz, akkor nem csak az évfordulót ünnepeljük, hanem az évfordulóra ajándékba érkező kicsiny lelket is. J
