mert az okozatot, avagy az elmaradó menszit már ismerjük. Nos a szerdai vérvétel eredménye, csak megerősítette, amit már amúgy is sejtettünk, mégpedig, hogy várandós nem vagyok.
Csütörtökön a doki pedig az elmondottak alapján azt mondta, hogy szerinte ciszta. (A doki úgy részletezte, hogy ez tulajdonképpen egy olyan tüsző, aminél elmaradt a tüszőreperdés és folyadékkal telítve ott maradt a tüsző) (egyéb okosságok) Amit aztán az UH is megerősített. Semmi kóros, egyenlőre arra jutottunk, hogy várunk, hogy magától kifakadjon. Ha három hétig nem történik semmi (avagy nem jön meg a menszi) akkor gyógyszerrel indítjuk el a folyamatot.
Nem mondom, hogy nem keseredtem el, mert természetesen igen. Bevallom, hogy amikor ezzel a babatémával kapcsolatosan ilyen-olyan csalódások érnek, mindig elgondolkodom, hogy mivel érdemeltük ezt ki…kinek ártottunk ekkorát, hogy ílyen nehézkesen akar ez a dolog menni. Persze tudom én, hogy nem vagyunk elkésve, nem vagyunk kicsúszva az időből, de azért nehéz elfogadni, hogy vannak olyanok, akik nem is akarják s mégis megkapják ezt az ajándékot és még értékelni sem tudják, s itt vagyunk mi, akik nagyon várják és szeretnék és mégsem kapjuk meg.
Közben meg a kollegáimnál beindult a babázás, két helyen is vártak kisbabát, akik nem sokkal a mi elsőnk előtt fogantak. Nos hát az egyik meg is született. :) Én meg próbálok nem elkeseredni és arra gondolni, hogy hol is tartana az a várandósság már:$
