2010. március 22., hétfő

Fekete, fehér, igen, nem

Az elmúlt hónapokban reménykedtem, voltak megérzések, aztán csalódások. Konkrétan február elején mindenféle női megérzés alapján azt hittem, hogy tuti kismama vagyok, de aztán mégis megjött. Nagyon elkeseredtem. Aztán most nem is igazán figyeltem a dolgokra, s majdnem biztosan azt gondoltam, hogy tutira nem fogant meg, mert hát mégis csak a mi gyerekünk lesz, s ha már így, akkor biztosan kivárja az áprilist. Most meg itt vagyok tök bizonytalanul.



Egy hete késik ugyanis. Viszont minden eddigi terhességi teszt a tökéletesen negatív teszt iskola példája lehetett volna. Mostan bizonytalanok vagyunk, s nem igazán tudjuk mi van. Csütörtökön doki, addig próbálok nem gondolni semmit, nem remélni. Előtte vérvétel, hátha attól okosabbak leszünk.



KáeM aranyos volt, ma reggel kifakadt a kocsiban, hogy nem érti, hogy a természet miért játszik velünk, miért nem mehet minden simán, egyszerűen. Hát tényleg, miért is?:P


Mindenesetre utánakeresett egy kicsit a neten, meg beszélt a nőgyógyász ismerőssel is. Hát találtunk feketét is, fehéret is. Szóval tutit tényleg csak a doki után fogunk tudni. Csütörtökig tovább él a bizonytalanság.