röhögünk. Próbálkozunk a két ded altatásával, egyikünk sem bizonyult túl sikeresnek. Bár úgy tűnt Bogyó elaludt a karomban, de mikor az ágyhoz közelített a feneke, azonnal kezdte újra.
Ekkor robogott be KáeM a szobába, azzal a felkiáltással, hogy "Te altasd ezt, én altatom azt" Így hát kivettem a kisebbiket és nekiálltam a seggrázós sisegésnek, KáeM a hangokból ítélve pontosan ugyanezt tette a nagyobbal. A koromsötétben nem láttuk egymást, csak ráztuk a dedeket és sisegtünk, aztán kezdett a sisegés egyre fojtottabb lenni, ahogy próbáltuk visszatartani a röhögést. Aztán Zsebi megszólalt…már nem is tudom mit mondott, de pukkantunk mind a ketten, najó hárman, mert a nagyobbik velünk röhögött.
 |
| A nevezett dedek tegnap reggel a kisebbik ágyában kuckóznak:) |
Aztán sisegtünk tovább…sikertelenül, mert hogy a kicsi persze megint bealudt a kezemben, de a ágyhoz érő feneke valahogy ismét felébresztette, így hát mondtam, hogy hagyjuk őket magukra, altassák el egymást. Mi szépen elmentünk zuhanyozni. Mire KáeM végzett csendes lett a légzésfigyelő, és az is maradt addig is, míg én végeztem. Rájuk kukkantottunk, mindenki békésen szunyál.
Aztán persze reméljük, hogy nem okoztunk nekik maradandó lelki sérülést;):P
