Valahogy elvesztem a háromgyerekes anyák útvesztőjében, s ezzel elmaradtak a hófordulós bejegyzések. Neki nem lett teljes az egy év (eleve nem is tudott volna az lenni az első hónap hiánya miatt). Talán nem fog érte haragudni. ;)
Most viszont egy éves lett….nyilván az ő első szülinapra sokkal-sokkal másabb, mint a többieké volt, nem ajándékozásban és ünnepiségében, hanem az érzéseiben. Megfogalmazhatatlan érzésekben. Mindenesetre sűrű egy év volt, sok olyan dologgal, amit kihagytam volna, de még több olyannal, amit nem. Mozgalmas volt, és izgalmas, ahogy igazi nyüzsgő nagycsaláddá változunk. Ahogy Mazsikánk Alex babából Mazsivá változott/változhatott;) Ahogy a kisbabából nagy fiú lett, bár nem teljesen, mert picit még mindig baba (annyira, amennyire a tesói már messze nem voltak egy évesen). Imádjuk mi, a tesói. Teljesen vegyes tulajdonságokkal rendelkezik, már ami a két nagyobb tesó eddig megismert tulajdonságait illeti.
Tud önállóan lépegetni, de a mászás még a természetes mozgásforma számára. Még kicsit itthon van a mamákkal, de márciustól ő is komoly bölcsis lesz. Használ pár szót: szisz/cica, aja/anya (apára is), ató/autó. Nagyon huncut. Felmászik mindenhová, nem ismer lehetetlent. Tud menni a bébi-taxival és a frédibéni kisautóval. Felnéz a nagytesókra. Bűbájosan tud vonatozni, autózni velük és egyedül is. Forma bedobózik, csavarhúzózik, zenél, kalapál. Megérti és teljesíti a kérést, ha olyan kedve van. Mosolygombóc…és biztos még napestig tudnám sorolni, hogy mi minden. De a lényeg, hogy itt is nagyon boldog születésnapot kívánunk neki és köszönjük, hogy kitartott és megvívta a csatákat, hogy a családunk része lehessen. <3 <3 <3
