2015. március 2., hétfő

Mert kell egy csapat..

És végül következzen egy hosszú-hosszú felsorolás, amit csak azért nem írok név szerint, mert nem szeretném ha kimaradna valaki.


Ez a felsorolás azokról szól, aki a várandósság alatt, a diagnosztikában, a terápiás lehetőségek felkutatásában, a terápiában, az utógondozásban résztvettek, illetve szerepet vállatak abban, hogy ma egy egészséges 13 hónapos vidám baba kezdhette meg a bölcsödét.

Istenhegyi Géndiagnosztika

ÁEK-MÁV Kórház

Róbert Klinika

Magzati Diagnosztikai Központ (Bolgárkerék köz)

Pécsi Tudomány Egyetem dékáni hivatal

Pécsi Tudomány Egyetem Diagnosztikai Központ

Debreceni Egyetem Élettudományi Központ

Debreceni Egyetem PIC

Jósa András Kórház gyermeksebészet

Szegedi Tudomány Egyetem Családorvosi Intézet

Heim Pál Gyermekkórház Gasztroenterológia

Berlini Egyetem

Frankfurti Orvosi Egyetem

SOTE I. számú Női Klinika

SOTE II: számú NŐi klinika

SOTE II. PIC

Cerny Mentő

SOTE Bókay I. Gyermekklinika PIC

SOTE Bókay I. Gyermekklinika USI

Dunakeszi Rendelőintézet Neurológia

Első lépések Alapítvány

Dévény tornászunk

Gyerekháziorvosunk

Aranytücsökvár Csapata


Döbbenetes, hogy mennyi minden apró dolog kellett, hogy passzoljon, mennyi szerencse, mennyi ember, mennyi tudás kellett ahhoz, hogy ma itt tarthassunk. A fenti intézmények több száz tagja vett részt ebben, köszönhetjük nekik a munkájukat, az utána járást, a gondoskodást. És a segítséget.

És azért még is van két személy akit külön, továbbá van kettő akit név szerint megemlítenék:

Édesanyám, aki az első időszakban helyettesített minket a másik két gyermekünknél, és segített, nem kérdezett, csak csendesen szorított nekünk. Pont azt és annyit tett ami akkor a legtöbbet számított. 
A másik egy közeli barátnőnk, aki szintén végig velünk volt, és sokat segített abban, hogy a sok küzdelem mellett ne forduljunk be, legyen lehetőség a körülményekhez képest kikapcsolódni is.

És persze itt vannak a gyermekeink, akik megértően és türelmesen vártak ránk, és a saját módjukon megértőek voltak, és vigasztaltak minket. És hihetetlen lelkesedéssel várták haza az Ő kistesójukat, akit azóta is ezzel a lelkesedéssel szeretnek.


És a két ember, akit muszáj név szerint említeni: az egy Verebély professzor, akinek a munkáját, az odaadását, a hozzáértését, és a mi gyermekünkön felül a magyar gyerekekért, a magyar gyereksebészetért tett munkáját nem lehet eléggé hangsúlyozni és megköszönni amit tett és tesz.

A másik a párom, aki végig csinálta ezt a sem testileg sem lelkileg nem könnyű várandósságot, és az utána következő és azóta eltelt időszakot, hogy ott volt mellette, mellettünk, és itt van ma is, és boldog teljes családként várhatjuk a még ránk váró feladatokat.

A teljes történet bejegyzései (amiket visszadátumozva tettünk fel, a történeti hűség kedvéért, de mostanra készültek csak el...szerintem nem szorul magyarázatra, hogy miért is):