Céges doki hisztizik, hogy nem tudta előre megírni a beutalókat, meg hogy ott szar az egészségügy ahol van, hiszen miért nem a nődoki utal be…nem kezdtem el neki magyarázni a világ folyását, csak hallgattam és bölcsen bólogattam, hogy mielőbb megkapjam a beutalóimat. Meg is kaptam, azzal az instrukcióval, hogy ezekkel bárhová mehetek. Gyanús volt, de elhittem. Este KáeM – aki azért elég jól ismeri a magyar viszonyokat – mondta, hogy tuti nem mehetek bárhová, de próbáljuk meg.
A korábbi jó tapasztal alapján az István kórházba mentünk. A betegfelvételen nem is volt semmi gond, mondták, hogy merre vannak a célépületek. A röntgennél kezdtünk, ahol közölték, hogy nem hozzájuk szól a beutaló, hanem szakrendelésre, csattogjunk át a lakcím szerint illetékes szakrendelőbe. Aztán jött a kardiológia. Nos ők hozták a formájukat és kis várakozás után meg csinálták az EKG-t. Mentünk a laborba, nos ott finoman szólva leugatták a fejünket, hogy mit képzelünk, menjünk ahová akarunk, mert ők nem fogják megcsinálni.
Az egészségügyi reformok szükségességét vitatva átvonultunk a területileg illetékes szakrendelőbe. Labor már nem volt, mert csak reggel van, de a röntgenbe fogtak. Felvonultunk, leadtuk a beutalót, aztán szólítanak, már éppen örültem, amikor közölték, hogy hozzájuk nem mehetek, mert 1) nem vagyok helyi lakos 2) nem helyi a dokim. Mondom erre, hogy hát a helyi lakosság meg van. Hölgyike közli, hogy akkor sem érdekli, menjek ahová akarok, vagy térjek vissza egy helyi doki beutalójával. Na itt felhívtam a dokit, hogy akkor hogy is van ez. Hümmögött, meg nem értette, de nagy nehezen kinyögte, hogy hová is tartozik ő. Így kerültünk a BLESZ-be. Röntgenre sikerült helyet szerezni, labor itt is csak reggel. Röntgennél persze ezren sorba, de azért bő fél óra alatt sikerült bejutni, s gyorsan át is esni az aktuális sugárzáson. Pontom 500 forint leperkálása után pedig már vonulhattunk is el a lelettel és a fotóval (ez utóbbiért kellett külön fizetni). Várvételre ma kora reggel tértem vissza…némi nyugdíjasokkal folytatott közelharc után sikerült harmadikként bejutnom, de úgy hogy fel kellett hívják a dokit, mert a beutaló amit adott nem felelt meg a kényes igényeknek. Kémiai laboreredmény holnap délutánra, a vércsoport meghatározás 4 munkanap alatt….király. Mindezt másfél nap alatt sikerült elintézni. Az első kettőről nem tudom mennyi idő lenne magánutón, de a vérvételről tudom, hogy megfelelő szervezés mellett 10 perc az adminisztrációval együtt és még aznap délutánra lehetne eredmény…csak hát én ezúttal a tb-s verziót választottam, kihasználva, hogy egy csomó tb-t fizetek…ja nem fizetek vonják maguktól.
Jól jellemzi az elmúlt két napot és fentieket, hogy a főnökasszonyommal abban maradtunk, hogy szerdán délelőtt elintézem a vizsgálatok, délután meg megyek dolgozni, csütörtökön meg csak hosszabb ebédszünetre megyek. Amikor szerdán délben még csak sorban ültem, akkor az alábbi sms-el „örvendeztettem” meg: „Szia! Eltévedtem a magyar egészségügy útvesztőjében. Ha minden jól megy pénteken jövök dolgozni. Ha nem, akkor telefonálok.”
