Gyenge két hónapos olvasás után végre befejeztem. Az úgy kezdődött, hogy valahol olvastam róla…ahol fent volt a fülszöveg is, ez alapján tetszett meg a könyv, s gondoltam mivel reményeim szerint magam is (ismét) kismama leszek, hát nem árthat egy olyan könyv, ami szakirodalom, de mégsem…tévedtem.
A fülszöveg:
„Egyes nőkre folyamatosan mosolyog a szerencse. Rebecca "Beck" Eckler, Kanada egyik legismertebb újságírója például igazán irigylésre méltó módon keresi a kenyerét: azért fizetik, hogy partikra és bárokba járjon, megvegye a legtrendibb új cuccokat, hírességekkel találkozzon, és írjon róluk. Még irigylésre méltóbb, hogy kedve szerint hol a szingli lányok szabad életét éli, hol a párkapcsolat előnyeit élvezi, vőlegénye ugyanis egy távoli városban lakik. A pazar eljegyzési (a továbbiakban "foganási") bulira virradó kapatos hajnalon azonban "baleset" történik: Beck teherbe esik. És pánikba. Hogyan fogja kibírni, hogy ne mondja el rögtön mindenkinek, továbbá ne igyon és ne dohányozzon? Azt mindenesetre eltökéli, hogy ez a váratlan várandósság nem fogja felforgatni az életét: nem fog terhesruhát és óriási alsóneműt hordani, babaholmik láttán nem fog óóó!-zni meg ááá!-zni, és főleg nem fog meghízni. Vagy mégis? Ki hitte volna, hogy eljön a nap, amikor a zokniját sem tudja felhúzni! És akkor ott van még aggodalomnak a Szexi Fiatal Gyakornok, aki bizonyosan ki akarja túrni az állásából, és a Cuki Szingli Férfi, hovatovább az egyetlen ember, aki megérti, milyen nehéz egy terhes nő élete (de mit fog szólni a vőlegény?). Ahogy végigkísérjük Becket élete "három leghosszabb hónapján", "a kövér hónapokon" és "a még kövérebb hónapokon", sajátos szempontokból ismerkedhetünk meg egy modern kismama viszontagságaival. Mintha a terhes Bridget Jones naplóját olvasnánk. Rebecca Eckler több éve a kanadai National Post egyik rovatvezetője. Olyan magazinoknak is ír, mint az Elle, Fashion, Canadian House and Home és a Mademoiselle. Televíziós háziasszonyként és riporterként szintén népszerű.”
Ahogy reméltem, tényleg szórakoztató itt-ott a könyv, de ez minden, mert amúgy nagy összességében inkább felbosszantott, mint szórakoztatott és nagyon nehezen is haladtam vele. Ehhez mondjuk az is hozzátartozik, hogy nem e-book-ként olvastam, így az olvasására fordítható idő meglehetősen szűk volt, de ennek ellenére sem ragadott magával annyira, hogy amint volt egy szabad percem a kezembe kapjam. Csalódás volt, mert elképzelhetetlen számomra, hogy egy fiatal nő ennyire ne legyen tisztában a legalapvetőbb dolgokkal sem. Persze hallottam már sok történetet, hogy Amerikában mennyire más az oktatás, s ennek megfelelően az európai mércéhez képest mennyire alacsony az általános műveltség, de azt hittem ezek csak történetek, reméltem, hogy ez nem lehet a valóság…ebben is tévedtem!? A könyv tanulsága szerint igen. Bár nem szerettem olvasni, mégis volt benne pár mozzanat amit tetszett, a humoros részeken kívül is. Például a többször „megénekelt” kéretlen tanácsos rész…aminek a hibájába persze utána ő maga is bele esik. Ezzel a dologgal, mármint, hogy falra mászik a kéretlen tanácsoktól és az én nem akarok beleszólni típusú mondatoktól nagyon egyet tudok érteni. Nyilván ugyanezt megtartani már nem olyan egyszerű, ahogy ezt ő maga is tapasztalja a könyv végén. Aztán ott volt a szülés/császármetszés leírása, ez is tetszett, igazán meghatóra sikeredett.
Készült egyébként folytatás is…mit mondjak, nem szaladok a könyvesboltba, hogy megvegyem.
A könyv maga, a fülszöveg és a kép is a bookline (na meg a bankkártyám:P) jóvoltából. Köszönet.
További (korábbi) olvasmányélmények a Gumimacikon Olvasgatós cimke alatt.
