 |
| 25. hét végén |
- Úgy látszik várandósságonként egy takonykor kijár. A fiúk marha gyorsan túlestek rajta, én egy kis torokgyulladással fűszereztem. Sebaj kipróbáltam a homeoguru háziorvost. Nem csalódtam, kedves is volt, aranyos is volt és még gyógyító golyókat is tudott adni:) Három nap alatt én is kikúrálódtam…mondjuk szegény KáeM előtt le a kalappal, hogy nem pakolt ki a hálóból a horkolásommal együtt (én nem hallottam ugyan, de állítólag durván nyomtam:P)
- Most is alakul a hiányérzet, hogy olyan sokára van a kukkolás…6 hét azért tényleg sok a 4hez képest. Persze, ha nincs semmi gond, minek menni.
- Teker ám sokat a Bogyó…ha etetem a tesóját azonnal felélénkül. De a játszótéren is lelkes többnyire. Mondjuk érzésem szerint urológusnak készül, mert ennyire profin hólyagra lőni azért nem akárki tud:P
 |
| Gyakorol;) |
- Fáradok, estére határozottan érzem több testrészemben is, hogy a 13 kg-os súlyzó jelen van az életemben:) Néha jó lenne, ha picit érettebb lenne és jobban megértené, hogy mi történik. Mondjuk ez csak pár pillanatra felbukkanó érzés, mert tényleg nagyon örülök neki, hogy a tesók között ennyire pici lesz a korkülönbség. És az a mozzanat, amikor megkérdezem tőle, hogy hol a baba (hol a tesó) és odajön a pocakomat megsimizni (megpuszilni), hát az mindent megér.
- Azért lassan kialakul a fészekrakó ösztön, és ráveszem magam, hogy átpakoljam a szekrényeket két gyerekesre. El kéne intézni a másik kiságyat és beállítani. (Mert végülis egyenlőre a két kiságyas verziónál maradtunk) No meg véglegesíteni a babaváró listát…mert hogy azért karácsony környékére szeretném, ha majdnem minden rendelkezésre állna.
- Kilóim száma stagnál, a méretem valahogy mégis csökken…a korábban beszerzett kismama farmert, mostanában a szentlélek tartja rajtam…no persze csak kicsit néztem bánatosan az új gatyókat:)
 |
| Biztosan nem gerinctelen:P |
- Megvolt az újabb kukkolás is közben. Bogyó sem kis méretű:P Szerencsére minden rendben van, jól érzi magát odabent. Legközelebb 4 hét múlva megyünk. S lassan aktuális lesz a 4D is, ha még látni akarunk valamit a gyerekből egyben:)
- Pocakkeményedés is van sajna, esténként, főleg, ha Zsebinek éppen ölbebaba napja volt. Azért nem kibírhatatlan.
- Energikusságom mit sem csökkent, legalábbis lélekben, mert azért megvalósításban nem mindig van úgy minden, ahogy elképzeltem:P
