A házi orvosom – aki egyébként nagyon aranyos, mert komolyabb hisztik nélkül osztja a kért beutalókat - révén a Belváros-Lipótvárosi Egészségügyi Szolgálathoz tartozom, amit nem is bánok, mert ahhoz képest, hogy állami intézmény nagyon igényes.
Vérvételre reggel 7:30tól van lehetőség. Recepció pedig 7:00-tól van. Nos ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 6:30tól már az ajtóban verekszenek a nyugdíjasok, hogy ki érkezett előbb, majd a még kordonnal lezárt lépcsőnél is botokat is bevetve törekednek minél jobb pozició megszerzésére/megőrzésére. Mivel már ismerem az őrült futam mibenlétét, nem bosszantottam magam, bár a sorban álló szintén munkába igyekvő betegtársakkal azért jókat derültünk:)
A lépcső mászás alatt is sikerült megszerzett 8as rajtszámomat megtartani, így 7:45-re már készen is voltam a vérvétel témával....három nagyon rutinos – jó értelemben – öreg róka csinálja, nagyon gyorsan és profin. Tekintettel arra, hogy lényegében csak hormonokat vizsgáltattam egy hét múlva volt eredmény, de ezért nem kellett becsattognom, mert megküldték a háziorvosomnak, aki kérésemre kedvesen továbbította is nekem e-mailben.
A megpróbáltatások nem értek véget, mert a hasi és nyaki UH-t is tb alapon kívántam elvégeztetni...legyen már értelme, hogy fizetek (fizet utánam a munkahelyem). Oda is sétáltunk az ablakhoz...sehol egyetlen beteg sem, időpontot viszont ennek ellenére, csak két héttel későbbre kaptam...s még azzal is bepróbálkozott a hölgyike, hogy ha már ilyen stramm csaj vagyok, akkor jöhetnék 13:30-ra éhgyomorra. Mondtam neki, hogy na az kizárt. Akkor közölte, hogy dehát nem cukorbeteg ugye...mondom neki, hogy éppenséggel inzulinrezisztens vagyok, szóval mellőzzük ezt a több, mint fél napot éhezek témát. Csak találtunk reggelre egy időpontot. :)
