Tavaly is csaltak Tégyék, meg Imama, de nem jött össze, emlékeim szerint valami betegség miatt. Idén viszont éppen ott voltunk, hát elmentünk a Radó-szigetre, bár nem kicsi fenntartásokkal, ismervén a fiúk tömeges-rendezvényekhez való hozzáállását.
Hogy a dolog még finibb legyen én szombaton többet simogattam a fajanszot, mint a gyerekeket, szóval nem mondom, hogy maxi toppos voltam vasárnap, de azért nem sokkal nyitás után már ott tepertünk a csemetékkel. Szép dolog a nagy család, de még a nagymamával kiegészülve sem egyszerű, főleg, ha a háromból két gyereknek nem igazán akad korosztályos játék, vagy ami éppen igen, az fullra nem érdekli. Avagy Bogykának a legnagyobb élmény a rendezvényből a lépcső és a Thomasos lufi volt, s az idő nagy részét az apja nyakában töltötte. Mazsi nyilván a babakocsiban mosolygott, vagy néha szunyokált.
Zsebi azért már lelkesebb volt, de nem mondom, hogy lenyűgözték a programok. A 7próbás pecséteketből 6-ot sikerül összevadászni (bőven sokkal többet lehetett volna). Leginkább a rendőrautó izgatta a fantáziáját, abba többször is beült. De igazán hosszasan egyik játéknál sem ídözött el és kicsit sem kellett noszogatni, hogy induljunk hazafelé, mikor az öccse már a mellemre borulva készült elaludni.
Szóval nem volt rossz, meg biztos megyünk még ilyen és hasonló rendezvényre, de arra, hogy ez mindenki számára izgalmas élmény legyen még pár évet azt hiszem várni kell. Meg talán a tematikus élmények sikeresebbek…mint ahogy a tűzoltós is annak tűnt;)
