Tesztek, meg ilyesmi

Szerda (2009.10.07.) reggel immár az előírásoknak megfelelően csináltam egy tesztet:

Aztán mivel úgy sikerült tesztet beszerezni, hogy három lett végülis, hát pénteken reggel (2009.10.09.) is csináltam egyet:

Majd ma reggel (Boldog templomi házassági évfordulót nekünk) csináltam még egyet:

Ááá kicsit sem vagyok tesztfüggő:P Jól van naaa, csak még mindig nehéz elhinni. Nem tudom más hogy van vele, de én fogok még csinálni legalább egy tesztet…biztos, ami sicher alapon. Jövő csütörtökön doki, ott már majd elhiszem, talán:)

A tesztekhez (LH – ovulációs, HCG – terhességi is) tipp egyébként a vitani üzlete, mert itt a legolcsóbb, és hát korrekt, kedves hozzáállással és tökéletes szakértelemmel szolgálnak ki. A fenti tesztek nem mindegyike száramzik innen, mert a nyitva tartás sajnos nem éppen munkaidő barát. 

Az egyéb említett előjelekről, avagy honnan is tudtam már a tesztelés előtt, hogy nekem bizony hétfőn nem fog megjönni;). Például onnan, hogy a hetedik érzékemmel egyszer csak megéreztem, hogy már nem vagyok egyedül…ezt egyébként több kismamánál olvastam, s amíg nem éltem át, nem igazán értettem, pedig úgy általában szoktam hallgatni a megérzéseimre, de ez valahogy annyira elvontnak tűnt, hogy a bak lelkem nem tudott azonosulni vele. Aztán ott volt még két kvázi tipikus tünet: az állandóan pisilni kell, és a megemelkedett testhőmérséklet. Önmagában egyik sem meglepő, hiszen mástól is előfordulnak, de így a megérzéssel együtt már elég sokat sejtettek. Nem beszélve Jade cicáról, aki nem egy ölcica, viszont az utóbbi időben szokásává vált, hogy a pocakomon feküdjön. Az állatok megérző képességében pedig sosem kételkedtem.

Azóta egyébként nem vettem észre sok változást, újra elkezdtem szedni a magzatvédő vitamint és MagneB6-ot (korábban azért hagytam abba, mert arra gyanakodtam, hogy ettől van hasmenésem), viszont még szedem a bromocriptint, azért mert – mint minden hormongyógyszert – nem szabad egyik pillanatról a másikra abbahagyni a szedését. Így viszont a két gyógyszer kvázi harcol egymással, ami szinte állandó hasfájással jár:( Ezen tünet éjszaka a legrosszabb, amikor egyszer csak felébredek, arra, hogy fáj a pocak, aztán meg nem tudok visszaaludni (Legpontosabban ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani, a hasfájás milyenségét, amikor azt érzi az ember, hogy nagyon kell kakilnia, de nem tud). Azért remélem, hogy nem jelent ez a pocakfájás semmilyen problémát, illetve, hogy elmúlik idővel. Bár mondjuk, ha választani kell a hányinger (hányás) és a hasfájás (hasmenés) között, akkor mégis inkább az utóbbi:P

KáeM azt mesélte valamelyik reggel a kocsiban, hogy ő három jelet tapasztalt rajtam: kiegyenesedett a hajam (mostanában gyengén hullámos volt), megváltozott az illatom és még puhább lett a bőröm.

Az első csíkocska

Még nem igazán merjük elhinni (pedig ma egész nap erről msneztünk, hogy talán...de mi van ha nem, meg hasonlók, például, hogy szabad-e reménykedni, amivel kapcsolatosan arra jutottunk, hogy nem lehet nem reménykedni ebben a helyzetben), de mivel két napja késik a menszi, és hát egyéb előjelek is voltak, ma este lopva csináltam egy tesztet.

A tesztet este csináltam, alig mennyiségű vizeletből, szóval nem éppen előírásszerűen, mégis szinte azonnal megjelent a nagyon erős kontroll csík mellett a halványabb második:) Bátortalanul örömködtem picit, s úgy mutattam meg KáeMnek. Félve örülünk még, s természetesen holnap reggel ismét teszt, hogy megerősítse a mai eredményt. Teljesen komolyan majd csak akkor merem elhinni, ha az orvos is megerősíti, s ultrahangon is megmutatja.

Teljesen vicces egyébként, hogy az egyik kolleganőm ma jelentette be, hogy várandós – teljesen váratlanul, még azt sem tudtuk róla, hogy van állandó barátja, így most egyszerre szervez másik lakást, esküvőt és készül a babázásra – a másik pedig, hogy vasárnap lesz az első házassági évfordulónk (templomi esküvő évfordulója), így hát ha minden igaz, akkor nem csak az évfordulót ünnepeljük, hanem az évfordulóra ajándékba érkező kicsiny lelket is. J

Bromocriptin – tapasztalatok

Azt már az második fél tabletta beszedése után említettem, hogy álmos voltam és fájt a fejem. Nos utóbbi néhány falat evésnek köszönhetően elmúlt, így tényleg az időjárásnak – s ezek szerint – az éhségnek tudható be. Azóta viszont már kicsit hosszabb ideje szedem a bogyót:

Végülis a nagyon hosszú mellékhatás listából szerencsére csak pár dolog jött ki rajtam.

  - Állandósult az álmosság…reggel és este szedem a bogyót, nos a reggeli beszedése után kb. 1,5 órával már simán el tudtam volna aludni. Nem kávézom, így hát ez most sem jöhetett szóba, de némi fekete teával (időnként kólával) sikerült túllendülni a nehézségeken. Nyílván az esti nem volt ilyen gáz, mert hát azt ugye átaludtam.

 - Az első időszakban teljességgel étvágytalan voltam, szinte semmilyen kaját nem kívántam…ez akár még kellemes is lehetett volna, ha elkezdek fogyni, de a fogyás című mellékhatás nem jelentkezett, legalábbis nem látványosan.

 - Befigyelt a szorulás is, de bevallom ezt nem igazán bántam, mert hogy tavasz óta küzdöttem a hasmenéssel, így most kifejezetten örültem, hogy beállt a dolog:)

Hát ezek jelentkeztek nálam. Amennyire előzetesen utánanéztem, volt olyan, akinél semmi, és olyan is akinél szinte minden. Én szerintem viszonylag szerencsés vagyok, mert még egész jól viselhetőek voltak a tünetek.

A továbbiak

A vizsgálatok eredményével a kezünkben ellátogattunk a dokihoz. Mivel KáeM vizsgálata csak múlt csütörtök délre sikeredett, így nem nagyon akartam előre időpontot kérni, aznap estére. S milyen jól tettem, mert az eredmény csak másnap délutánra lett meg.

Azért nyilván türelmetlenek voltunk, így felhívtam a dokit, hogy mégis fogadjon a klinikán vagy legalább mondjon valamit. Utóbbit választotta és közölte, KáeM leletére, hogy gratulál a jó eredményhez. Az enyémnél már ugye nem volt ilyen jó a helyzet mondta, hogy akkor következő csütörtökön találkozunk és megkapom a gyógyszeremet.

18:10re kaptam időpontot az asszisztenstől – aki egyébként sokat változott előnyére az elmúlt időszakban – 40 perccel korábban érkeztünk, s így pontosan 18:10-kor jutottunk be a rendelőbe…hát igen, az időbeosztás még mindig nem tökéletes:P De mivel a doki az, hát maradunk.

Mosolyogva fogadott, ahogy mindig is szokott. Ránézett a leletekre, majd megkérdezte, hogy nos akkor szerintünk ez mit jelent. Levezettük neki, hogy KáeM esetében azt, hogy S-es (Superman-es) pólóban tekernek az ebihalak. Az én esetemben pedig azt, hogy a szervezetem belülről oldja meg a fogamzásgátlást.

Helyeselt, majd levezette, hogy persze azért 100%-os védelemként nem lehet felhasználni a magas prolaktin szintet, ahogy ezt majd a szoptatás kapcsán el is fogja mondani. Ismét kérdezett, hogy szerintünk mi a teendő, megbeszéltük, hogy google a barátunk, így tisztában vagyunk vele, hogy egy Bromocriptin nevű gyógyszert fog felírni, ami jól leviszi a prolaktin szintemet, így meg lesz peteérésem, aztán jól teherbe esem. Megdicsért, hogy okosan használjuk a netet (már most jelezte finoman, hogy a kismama oldalakat, csak fenntartásokkal olvassam majd és mindenképpen beszéljünk majd minden felmerül dologról) (egyébként közben folyamatosan beszélgettünk – főleg KáeM és a doki – a doki új Apple MacBook Air laptopjáról, ami szokatlan módon ott figyelt az asztalon). Megkérdezte még, hogy milyen határidőt adunk magunknak, mert természetesen előfordulhat, hogy ezen kívül is van még akadályozó tényező, abban maradtunk, amiben az elején, amikor úgy érezzük, hogy kudarc, akkor megyünk ismét, de inkább nem sokára a pozitív teszttel:) Ismét 8000 forintot hagytunk ott nála, bár most csak beszélgettünk, nem volt semmilyen vizsgálat. (Most megnéztem, hogy pontosan mik és milyen áron vannak kiírva: Konzultáció: 8000 – ez az alap, ezt mindenképpen fizeti a kedves páciens, ha bemegy az ajtón, a többi pedig hab lehet a tortán: Cytológia: 2000, Spirál felhelyezése: 3000, Ultrahang: 2000)

Megemlítettük még neki a SOTE II. – Andrológián elszenvedett szörnyűségeket is, amelyért meglehetősen hálás volt, s mondta, hogy továbbra is várja, hogy elmondjuk a kellemetlen tapasztalatokat, akkor is, ha azok rá vonatkoznak (na hát többek között hozzáállásának ezen része miatt vagyok hajlandó akár órákat is várni rá). Megbeszéltük vele, hogy ezentúl fel fogja ajánlani a pácienseknek, hogy van az ingyenes lehetőség, az általunk elmesélt buktatókkal, és van a fizetős.

A Bromocriptin egyébként a várakozásokkal ellentétben nem drága, támogatás nélkül 1516 forint az ára, én természetesen támogatással kaptam 303 forintért. Két dobozzal írt fel a doki és említette, hogy van pár mellékhatás, amiket nem sorolna fel, mert úgyis a fülemen jön ki, figyeljek és menjünk, ha úgy érezzük. Azért elolvastam miket is érezhetek…nem gyenge a gyógyszer. Adagolását tekintve abban maradtunk, hogy az első héten kétszer felet szedek (reggel és este), a második héttől pedig kétszer egyet a nagyon magas szintre tekintettel. Egyébként kiemelte, hogy a progeszteron szintem viszont már most tökéletes, s várhatóan a gyógyszer még emelni fog a szintjén, így azzal nem lesz gond:)
Írják mellékhatásként a fejfájást és az álmosságot…nos én ma (reggel már a második felet szedtem be) rettenetesen álmos vagyok és fáj a fejem is, de előbbit inkább a Jade cica éjszakai tevékenységének, utóbbit pedig az esős időnek tudom be, mint a gyógyszernek. De be fogok számolni a szedési tapasztalatokról.

Férfi (meg)próbáltatások..

Mert én sem kerülhetem el a sorsom... Mivel ugye a babához két fél kell, és mindkét félnél lehet probléma, egyidőben én is megkaptam a saját pecsétes papíromat egy vizsgálatra. Alapból a SOTE2-re szólt a "jegyem" le is beszélte a párom, így másnap fél nyolcra kellett odamenni. (a doki is azt mondta, hogy fél 8 és 8 között menjünk) Nekem már sok rossz tapasztalatom volt a magyar egészségüggyel, úgyhogy nagy elvárásokkal nem rendelkezem ez irányba, de azért mindig újra és újra le tudok döbbenni rajta, hogy csoda, hogy kicsiny országunkban nem a kórházi káosz a fő halálozási ok.

Szerintem alapból is elég kellemetlen egy ilyen vizsgálatra várva ücsörögni (legalábbis nekem nem volt kellemes), főleg mert 2 ajtón is nagy betűkkel ki van írva, a sok pár illetve férfi miért feszeng ott. De ez még magában túlélhető lenne.

Azonban a doki egy (idióta) asszisztens vagy nővér (továbbiakban: idióta)számát adta meg, aki ezek szerint a "helyi isten" lehet (vagy legalábbis látványosan annak hiszi magát) mert negyed 8-ra értünk oda, fél 10-kor jöttünk el, addig körülbelül ezek történtek: idióta fel le járkál, közben telefonál, idióta flegmán elbánik egy két kismamával, akik leletért jöttek, idióta beenged egy két VIP vendéget, aztán mindenki eltűnik, és nem történik semmi.

Nah ekkor megkérdeztük a mellettünk ülő, láthatóan már helyileg rutinosabb versenyzőket, hogy ez mindig így megy, vagy a mi tiszteletünkre játszák... rögtön ki is derült, hogy ők is az utolsó vizsgálatukat csináltatják itt, aztán irány más, mert ez még most optimális..

Ezzel a lendülettel fel is álltunk, én megkértem a hölgyet, hogy amennyiben esetleg (bár ennek kicsi az esélye a látottak fényében) idióta hiányolna, akkor csókoltatom.

Még annyi visszatérő - ami különösen iritáló volt - egy kismama jött egy eredményért, amikoris már 3x szólt idiótának, hogy keresse meg, idióta megunta, kihozta az összes eredményt, odavágta kismamánknak, hogy keresse ki a sajátját. Az eljárás is kívánni valót hagy maga után, de aki esetleg nem tudná, a kórházakban szigorú szabályok vonatkoznak az adatbiztonságra, és ezek több szinten vannak besorolva. Na most a nemi, szaporodási kérdéseket érintő vizsgálatok, leletek, kórtörténet például pont a legszigorúbb kategóriába esik (esne). Ezért felettébb érdekes, hogy a kismama válogassa ki a leletek közül a sajátját..

Miután innen eljöttünk, kissé elszontyolodva, a kocsiba előkaptuk az internetet, hogy hogy is lehetne áthidalni ezt a problémát. Hiszen nem azért fizetjük a fizetésünk harmadát tb-be, hogy kapjunk is valamit, ezért talán magánrendelésen valahol foglalkoznak is velünk. Végül a párom körbe telefonált egy-két helyet, és egy Ciris nevű budapesti magán "kórházacska" (amit ők mókásan reprodukciós intézetnek hívnak :) ) még besűrített erre a napra. A helyről nincs mit írni, mert olyan, ahogy egy fizetős intézetnek ki kell nézni: új, szép, tágas, barátságos emberekkel, csúcstechnikával).

A vizsgálat neve egyébként hivatalosan spermiogram (biztos örülni fognak az egészségpénztárnál, mikor feldolgozzák a számlát -mert hogy azt is tudnak adni), ami igazából annyit jelent, hogy kivizsgálják az "anyagot" (darabszám, mozgékonyság, és morfológiai szempontból). Eredmény 1 napon belül lesz, mert konzultálni is akarnak róla. Részemről lelkük rajta, én nem nagyon akarok, de meghallgatom.

A mintavételt nem részletezném, mint a szaporodás csak magányosan, és nem is hasonlít rá. Kis ablakon minta kirak, aztán mehetünk fizetni. Az ára itt 12 ezer Ft volt. Ahogy a neten tájékozódtunk ez átlagosnak mondható. Az eredményekről holnap.

Hormonteszt

Avagy így kellene működnie a magyar egészségügynek. Mert hogy azt kérte a doki, hogy a ciklus 21. napján menjek, ezt igyekeztem pontosan betartani, nem is volt nehéz, mert kaptam időpontot a célnapra. Nagyon kedvesek voltak a telefonban, kérés nélkül mondták, hogy mennyit kell majd fizetni. S ma reggel mikor odaértünk is csak az okozott apróbb megdöbbentést, hogy egy ipartelepszerűség kellős közepén volt az egyébként nagyon szépen és igényesen berendezett és tökéletesen felszerelt labor (mint később megvilágosodtam az elhelyezkedés oka az lehet, hogy nem csak orvosi diagnosztikával foglalkoznak, hanem egyébbel is, ahogy ez a belinkelt oldalon is látható). Pontban időre érkeztünk, nem is kell várni semmit, felvették az adataimat, megkérdezték, hogy kérek-e számlát (nem nekem kellett könyörögnöm, hogy ugyanmár legyen olyan kedvesek és állítsanak ki számlát), fizettem (3.900 forint- ami kicsit ugyan több az elözőleg telefonon mondottnál, de nem jelentősen, telefonban 1900/vizsgálatot mondtak), felírák az e-mail címemet, mert hogy az eredményt ma délután e-mailben már küldik is, s már mentük is be, bökdösésre. Pillanatok alatt gyakorlott kézzel vette le a hölgy az egy adagnyi véremet. S 15 perccel később már a kocsiban is ültünk ismét és suhantunk dolgozni:)

Mikor a nődokinál várakozunk szoktam mondani KáeMnek, hogy amíg nincs pocak is pontosan látható, hogy ki a kismama (vagy ki szeretne az lenni) és ki jött csak normál vizsgálatra, mert előbbi csoportnak van mappája. Hát most már nekünk is van mappánk, bár bevallom egy röpke pillanatig gondolkodtam, hogy laptoppal fogok járni, úgy, hogy bescannelek minden papírt, de aztán ezt elvetettem, mert még nem tart itt a technika, hiszen egy csomó orvosi lelet papíron is olvashatatlan, hát még milyen lenne scannelve.
Persze nem bírtam ki, rákerestem a neten a hormon normál értékeire. Itt találtam az adatokat:

Az én értékeim:

Mivel ezeket az értékeket a fentiek és az eddig információim fényében nem is nagyon tudom értelmezni, így az értékelés marad az orvosra, remélhetőleg minél előbb. (Persze sejtjük a jelentését, de a végsőt nyílván a doki fogja kimondani, arról nem is beszélve, hogy van még egy vizsgálat, aminek kiváncsiak vagyunk az eredményére.)

A magas prolaktin szintről itt található egy összefoglaló.

Egyértelmű?

Hát az egyértelmű nem mindig egyértelmű. Vettünk másik ovulációs tesztet és annak rendje és módja (aka leírása) szerint meg is csináltuk. Látható is a képen, hogy egyértelműen peteérésem volt…vagy mégsem.

Mert hogy akivel eddig beszéltem és ezt a módszert alkalmazta, annál bejött. Nálunk nem. Hiába a pontosan időzített orvosilag előírt szeretkezés, nem lett baba a pocakban. Bevallom nagyon rosszul esett, hogy igyekszünk mindent megtenni, viszonylag egészségesen is élünk (nem dohányzunk, normálisan étkezünk, sportolunk, szedünk vitaminokat) és mégsem jön a baba, másoknak meg a káros életmód ellenére azonnal sikerül. Júliusban csináltam utoljára ovulációs tesztet, azóta nem. Csökkent a lelkesedés, s a hit is, így utólag most már bevallhatom. Augusztus elején megbeszéltük, hogy legkésőbb szeptemberben felkeressük ismét a dokit, hogy akkor mi mostantól érezzük úgy hogy kudarc.

Tegnap voltunk nála. A hozzáállása minden várakozásomat felül múlta, mert bevallom a kezdeti hozzáállása ellenére is volt bennem félsz, hogy el fog minket hajtani, hogy igenis próbálkozzunk még és hasonlók. De nem tette. Kedves volt és mosolygós ahogy mindig. Elsőként KáeM kapta meg a beutalóját, a doktor úr megfogalmazásában: mert ő az egyszerűbb eset. Utána én. Két hormon vizsgálatát rendelte el (progeszteron és prolaktin). Ezután azért jött némi bekukkantás, s javaslatára egy ultrahang is. Elsőre nem talált semmi kivetnivalót. Az ultrahang viszont nem volt éppen kedves velünk: megszemléltük az egészséges méhemet, majd a petefészkeimet, amiben nem nagyon voltak peték, legalábbis szabad szemmel (szakavatott orvosi szemmel) láthatóak nem, ami azért is furcsa, mert szerdán volt peteérésem (elvileg, ha számított módszerrel nézzük). Mondta, hogy ez nem jó, de nem is a legrosszabb eset. Elmondta, hogy mi a menetrend. Megcsináltatjuk a két vizsgálatot, utána ismét találkozunk, s az eredmények fényében folytatjuk. Vagy hormonkezeléssel, vagy laparoszkópiás vizsgálattal, amivel a petevezeték átjárhatóságát nézné meg. (Ezúttal 10000 pénzt hagytunk ott, mert az ultrahang vizsgálatnak külön van ára – viszont megtudtuk, hogy tudnak nekünk egészségpénztárra számlát adni, ami újabb plusz pont a doki mellett, legalábbis számomra)

Hazudnék, ha azt mondanám jól esett amit mondott, mert nem, de megbeszéltük, s arra jutottunk, hogy mindenképpen lesz kisbabánk, s nem foglalkozunk azzal, hogy ez mennyi küzdelembe kerül. S nem érezzük magunkat selejtesnek sem. Nem egyszerű, aki átélt ilyet az tudja, aki nem, annak nem is kívánom, hogy átélje. Elég racionálisan gondolkodunk, így próbáljuk ezt a dolgot is szemlélni. S hát bizakodunk, hogy minden rendben lesz.

Ma be is jelentkeztem a két vizsgálatra (na jó egyikre KáeM-et jelentettem be). Kezdetem is ezzel. Nőgyógyi felírta a hölgy számát és nevét a beutaló hátuljára…na ember legyen a talpán aki ezt elolvassa. Szerencsére a telefonszámot sikerült, s egy bűbájosan aranyos hölgy vette fel, akit cseppet sem zavart, hogy nem bírom a nevét kibetűzni. Megbeszéltük, hogy mikor és hol. Bevallom a mennyiért kérdésre elfelejtettem rákérdezni.

Másodikként a labort hívtam, itt is kedves hölggyel beszéltem, aki adott is nekem rögtön időpontot. Így hát jövő héten túl is leszünk az első vizsgálatokon, (Eredmények az ígéretek szerint majdnem azonnal) így várhatóan jövő csütörtökön ismét ellátogathatunk a dokihoz, hogy megbeszéljük a továbbiakat. Természetesen ezzel most kicsit felélénkül a blog, s minden fontosabb eseményről be fogunk számolni.