2010. december 10., péntek

Miért is kell észnél lenni....

Nemcsak a magyar állami (tb), hanem magán (fizetős) egészségügyi szolgáltatások terén is. Nos azért, mert – most már másfél éves tapasztalat alapján – ha magadnak nem jössz rá, hogy mi lehet a bajod, a dokik egy csomó mindenre nem gondolnak maguktól.

Itt van ugye a korábbi eset Bánhidy-vel, aki csak ment rendületlenül végig a szokásos, sablonos protokollon és eszébe sem jutott kicsit gondolkodni, mikor pedig KáeM megtette helyette, első körben próbálta sajátjaként feltüntetni az érdemet, majd mikor közöltem, hogy nem ő volt olyan szemfüles, hogy elrendelje a teheléses cukorvizsgálatot, akkor meg duzzogós lett. A továbbiakra nézve pedig szerintem már a szokásos protokollt sem tartotta, mert egyszerűen felírta a gyógyszert, aztán viszlát...semmi, hogy mit kéne még tenni, mit lenne még érdemes nézni.

Másik téma a májfunkciós értékeim, amik már elég régóta szarok. A szar értékes leleteket már elég sok és sokféle doki látta...mindegyiknek volt egy-egy tippje: túl zsíros a májam vagy esetleg volt egy Hepatitis fertőzésem, amiről nem is tudtam...de a további kivizsgálás egyiknek sem jutott eszébe.

Dr. Major Judit nem tudott a rossz májfunkciós értékekről, arról viszont igen, hogy egy májra elég keményen ható gyógyszert szedek (Merckformin), ennek ellenére az elrendelt vizsgálatok között nem szerepeltek a májfunkciós adatok. A leleten viszont voltak – lévén KáeM ismét észnál volt. Nos Drnő is veregette a saját vállát, hogy milyen remek, hogy ezt is megnéztük, meg így látjuk, hogy kezelésre szorul. Nem bírtam ki és korrigáltam, hogy oké, hogy kezelésre szorul, de mi magunktól kértük a vizsgálatot, nem ő rendelte el. Mondjuk ő itt szépített, mert nem duzzogott, meg sértődött meg, csak annyit mondott, hogy jól tettük.