Még nem kopogtat a gólya ketteskével, de azért vannak gondolatok, kettős gondolatok. Mert egyik részről nagyon szeretnénk még gyereket (gyerekeket), mert jó megélni ezt a csodát, ami a várandósság és ami a baba maga. Másik részről viszont olyan jó, hogy egyedül van, hogy ő tud lenni a világ közepe, hogy senkivel nem kell osztoznia semmin.
 |
| A Mami - alias én - a bátyuskájával sacc 30 évvel ezelőtt:P |
Persze a testvér nagyon klassz dolog, de könnyen mondom ezt én, akinek 12 évvel idősebb a bátyuskája és akik így kvázi két egykeként tudtak felnőni, nem kellett igazán osztozni semmin…vagyis, amikor már kellett, akkor már mind a ketten elég komolyak és érettek voltunk ahhoz, hogy ez ne okozzon komoly problémát. Sajnos - mondom ezt a mostani eszemmel - nem kezdtük elég korán a babatémát ahhoz, hogy a biológiai órám (óránk? - naja a pasik könnyen vannak, elvégre Picasso még 90 évesen is csinált gyereket) engedélyezne ekkora korkülönbséget.
 |
| A mi huncut csillagszemű kisfiúnk:) |
A döntés egyébként jelen helyzetben a természeté, mármint, hogy lesz-e következő baba és mikor…mi nem teszünk ellene semmit, de nem is erőltetjük a dolgot. Azt beszéltük, hogy ha esetleg a természet úgy dönt, hogy mi egy gyerekes szülők vagyunk, akkor is minden jó és minden úgy tökéletes ahogy van, mert Ő már itt van velünk, nekünk.
