Régen tervben van a film, aztán Szomszédasszony ismét felhívta rá a figyelmemet, végre sikerült is megszerezni. Na meg megnézni, mert feliratos filmmel eleve nem egyszerű, hát még egy örökmozgó nyolc hónapos mellett;)
Előzetesen (naná, hogy nem olvastam el és bevallom a fenti videót sem néztem meg (simán a címe miatt akartam megnézni), és naná, hogy a képek is a portról jöttek):
"Barbara (Louise Bourgoin) és Nicolas (Pio Marmai) egy csendes téli estén találkoznak először, a fiú munkahelyén egy párizsi videotékában. Kapcsolatuk nagyon hamar szárba szökken olyannyira, hogy megfékezhetetlen szerelmük, összeköltözésük után rövid idővel meghozza gyümölcsét, a legszebb dolgot egy pár életében.
A kilenc hónap alatt Nicolas új munkát keres, babaszobát fest, és gyerekbútorokat szerel. Ugyanakkor Barbara minden erejével készül az anyaságra és régi álmához hűen elkezdi írni élete első könyvét. Gyermekük megérkezése után mindkettejükben komoly kérdések vetődnek fel: Vajon lehet e, ugyanolyan hévvel folytatni egy kapcsolatot, miközben gyereket nevelnek? Vajon várnak e minket még a barátok a péntek esti buliban? Vajon lehet e, az álmaink után menni, miközben egy csecsemő várja, hogy tisztába tegyék? Vagy egy egészen új életet kell kezdeni?"
Most, hogy elolvastam a fenti sorokat, azt hiszem még egyszer meg kell néznem a filmet, mert nem tudnám pontosan felidézni a leírtakat. Amúgy a film… mondjuk érdekes. Hozza a sztereotípiákat (rosszullétek, szexes téma, szülés alatti pasigyalázás, szülés után időszak, bezártságérzet…stb.), de azért mutat újat is, vicces újakat is. A gruppenes-vibrátoros történet például kimondottan szórakoztató:) Tetszett, hogy a csaj próbálta másként megélni a terhességet, nem beállni a sorba és a tömegekkel tartani. A szülési jelenetet mondjuk szerintem eltúlozták, nem is kicsit….bár fogalmam sincs milyen egy magyar átlag kórházban hüvelyi úton szülni, de azt gondolom, azért a legtöbb helyen nem alázzák ennyire a kismamákat. A pár nevetettető jelenet ellenére nagyon elgondolkodtató a film. Valóban ennyire igazak lennének-e a sztereotípiák, ennyire ilyenek lennének az egy (első) gyerekes párok? Mert bevallom kevés helyen sikerült magunkra ismerni. S a környezetemben sem nagyon tudok ennyire durván befordult kismamáról, na meg ennyire kritikán aluli viselkedésű apukáról (aki egyébként maga előrtette a gyerektémát). A gondolkodás után már a bosszankodás jött, hogy ezzel sok mindent elértek - mármint a gyerek téma filmbéli megjelenítésével - csak éppen azt nem, hogy az embernek kedve legyen gyereket vállalni. Értem én, hogy van ennek árnyoldala is (magam is tapasztalom:P), na de vannak azért szép pillanatok, s ha az ember megfelelően áll hozzá, akkor ezek vannak többségben (elismerem, hogy ehhez megfelelő partner is kell, aki - mint már említettem - a filmben nem igazán áll rendelkezésre). A vége nem kicsit döbbentette meg hollywoodi happyendhez szokott lelkemet…de azt hiszem nem árulom el, hogy miért, aki kíváncsi hamar megöregszik nézze meg a filmet;)
 |
| Kiskutya;) |
Biztos vagyok benne, hogy még párszor átrágjuk magunkat a filmen a fent emlegetett Szomszédasszonnyal is…a rágásokon keletkező - és írási lehetőségig bennem maradó - friss gondolatokat még majd idebiggyesztem, ha nem felejtem el:P
