Első körben Vácrátót volt a cél, mert azt szeretjük. A pénztárig el is jutottunk, ott mondjuk KáeMnek eszébe jutott, hogy megkérdezzük, hogy bizony lehet-e pléddel piknikezni kicsit…nem kedvesen, sőt határozottan bunkón válaszolta a néni, hogy mégis mit képzelek, vannak padok, azokon lehet ücsörögni. Sarkonfordultam és távoztam…magammal vive a mögöttem sorban álló szintén kisbabával érkezőket. Naja ez Magyarország…olyan bababarát:P
Gyere Mami egyél te is egyet:) |
Sebaj, gondoltuk akkor végre meglátógatjuk a helyi Duna-partot, mert milyen már, hogy lassan 3 éve itt lakunk és még nem jártunk ott. Ez tökéletes választásnak minősült. Találtunk egy remek árnyékos füves placcot, ahol le tudtunk telepedni:) Zsebi eljátszott, mászkált a takarón, figyelte a vizet, eszegetett és néha próbált segíteni a dolgozó apukájának. Aztán ebédhez közeledve már nem volt annyira klassz árnyékos a helyünk és kicsinyünk is kezdett kikattanni az álmosságtól, így úgy döntöttünk haza vesszük az irányt. Elsőre egy fél napos piknik is szép teljesítmény.
Apán sincs sapka;) |
Az mindenesetre biztos, hogy a nyár folyamán többször fogjuk meglátogatni a partot:)