Eredetileg úgy gondoltam, hogy akkor írok róla, amikor már aktívan használjuk a jeleket, de most, hogy végetért a tanfolyam nem akartam már magamban tartani a véleményemet. A jelekből pedig egyenlőre csak egyet-egyet használunk, azt sem a tanfolyamnak köszönhetően….de ne szaladjunk annyira előre.
 |
| Az első órán oktatónk ölében |
A Minimanó egyik hirlevelében akadtam a tanfolyamra, a kezdés előtt három nappal…azért bepróbálkoztam és bejött, legalábbis a jelentkezés:) Mert a tanfolyam maga, az inkább felesleges volt, ugyanis, valójában persze ezért sem kellett volna fizetni, ha az ember ügyesen használja az internetet, akkor minden elérhető ingyen is;) Erre mondjuk a kezdés előtti napokban már rádöbbentem, nem kis bűntudatot érezve miatta, de reméltem, hogy mégsem lesz kidobott pénz, mert ismét tanultunk új mondókákat, dalokat és legalább addig is gyerektársaságban lesz Zsebi, mert a szocializáció az fontos:P
Az első óra maga volt a katasztrófa. Ezen az órán még KáeM is velünk tudott lenni. Mondjuk nem tudom, hogy összesen mutatott-e a hölgy két jelet, viszont remekül elmesélte élete történetét (nyilván a jelelés összefüggésében, de nem ezért fizettünk). Szóval azt mondtam, hogy a második óra ennél csak jobb lehet. A második foglalkozás után sem lett jobb a véleményem, az óra végére - amikor már sakál módban üvöltött Zsebi (és Boróka is), mert annyira fáradt volt és annyira unatkozott - konkrétan totális pénzkidobásnak éreztem és rettegtem, hogy hogy fogom a még fennmaradó 4 alkalmat kibírni én és a gyerek….mert, hogy azt hittem a mondókás-dalos foglalkozás és a klassz játékok - na meg a gyerektársaság - remekül le fogják kötni, még akkor is, ha történetesen pont az alvásidejében van a tanfolyam. Tévedtem. Nem volt mondóka, kevés dal volt és a jelek száma sem emelkedett kiemelkedően (avagy én többet tudtam eleve, mint ameddig a második órán eljutottunk:S) A harmadik foglalkozásra eljutottam oda, hogy ha nem mondókázunk és játszunk érdemben a gyerekkel, akkor nekünk ez lesz az utolsó, mert minek, itthon is tudunk tanulni. De akkor pont játszottunk, mondókáztunk, Zsebi meg rettenetesen élvezte, na meg Borókával is egyre jobban összemelegedtek;) (Najó elcsattant az első csók:P). Szóval nem mondtam le a fennmaradó három alkalmat, mindamellett, hogy főként itthon tanultunk. A negyedik óra felemásra sikeredett, a gyerekek jól elvoltak magukban, mi próbáltuk tanulgatni a jeleket, de megint elég sok volt a sztori és kevés az érdemi munka. Bár ezen az órán mind a ketten helyre tettük egyszer-egyszer oktatónkat, hogy mi lenne, ha haladnánk is. Az ötödik alkalom előtt nem érkezett meg az óra anyaga, így nem is tudtunk készülni. Amúgy meg főként Borókáéktól való búcsúzáról szólt, mert ők nyaralni mentek az utolsó alkalom helyett…mit ne mondjak megértem. A babák egyébként nagyon aranyosak voltak, szinte látszott, hogy érezték ez az utolsó találkozásuk.
A hatodikra egy korábbi tanfolyamot járt 10 hónapos kislánnyal egészültünk ki, akinek nagyon bejött Zsebgyerek. Érdemben újat nem tanultunk, oktatónk várta a kérdéseket, de azok valahogy elmaradtak, ellenben közölte vele a másik anyuka, hogy a neten remek anyagok vannak fent…nem az ő oldalán:P Az óra végén meg kihívták az oktatót….mi már éppen mentünk volna, mire visszajött, hogy akkor köszönjünk el…hát basszus, ezért felesleges volt várni a nyűglődő gyerekkel. Aztán - mivel kiderült, hogy a következő foglalkozásra: játszótanfolyam néven futó haladó jelbeszéd oktatás - nem jött senki, a másik anyuka is menni készült, erre próbált minket marasztalni, udvarias voltam és nem mondtam meg neki, hogy nem tudna annyit fizetni, hogy maradjunk. Majd még azt is megkérdezte, hogy érdekelhet-e szeptembertől játszótanfolyam, mondtam, hogy nem hinném, erre ő közölte, hogy azért küldi majd a hírlevelet. (Akkor minek kérdezed wazze?:P)
 |
| Borókával a csók után;) |
Az első és ötödik órát leszámítva minden óra anyagát megkaptuk előzetesen e-mailben (ezeket utólag). Illetve kaptunk néhány linket is, amiről Kata szerint érdemes tanulni. Nos én az alábbiakat jobban és hasznosabbnak éreztem. Amiért egyébként iszonyatosan bosszant az egész tanfolyam dolog az nem is az, hogy alig tanultunk újat, mert nyilván nem mindenki tud angolul, sem az, hogy a nagyobb gyerektársaság sem jött össze (lehetett volna szerencsénk is), inkább az, hogy bármilyen jelelés tanulással kapcsolatos sikert, ötletet mondtunk oktatónknak, az szkeptikusan, itt-ott már-már bunkón állt a témához. (Volt olyan ötlet, amit mondjuk a következő foglalkozáson sajátjaként adott elő.) A korábbi tanítványaival sokat dicsekedett, csak azt nem látta, hogy ebben neki vajh' mi kevés az érdeme, hiszen nem tőle tanulnak meg a babák jelelni, hanem a kitartó és lelkes szülőktől. (Igen, utóbbiak szerencsés esetben a legtöbb jelet tőle tanulták, de ez még nem elég a sikerhez.) Szóval az oktatás maga még jó is lehetett volna, ha nem egy ilyen oktatót fogunk ki. (Ilyen-olyan tanácsok osztogatásában egyébként remekül teljesített….még az én birkatürelmű lelkemben is forrt az agyvíz néha.)
 |
| Az utolsó órán az új hódítással;) |
Mi egyébként rendeltünk Zsebinek egy csomagot - főként a flashcardok miatt - a Baby Sign Language oldalról, és végülis sokat tanulunk ezekkel a kártyákkal, persze nem csak a kártyán lévő képet mutatjuk, hanem a képen lévő tárgyhoz/élőlényhez kapcsolodó játékát is. Illetve sokat használjuk a jeleket amúgy is. Nyilván a fogalmakhoz nincsenek kártyák. (A kártyákat egyébként Kata nem kicsit szólta le, véleménye szerint ez nem optimális tanulási mód….szerintem meg tök optimális, ha a gyerek hajlandó pár kártya erejéig osztatlan figyelemmel kitüntetni. De nem ez volt az egyetlen dolog, amiben nem értettünk egyet…az első órán komoly gyereknevelési tanácsadásba is belekezdett, de szerencséjére leállította magát, még mielőtt KáeM állította le:P).
Aztán akkor további hasznosságok, vagyis, hogy mennyire egyszerű ezt - némi angol tudással persze - a netről megtanulni. Remek oldal példálul ez, vagy ez (Innen több videót sikerült megszerezni, nagyon aranyosak és hasznosak), esetleg ez. És persze iPhone-ra (biztos Androidra is, csak arra nem kerestem) király kis alkalmazások vannak (például: egy - kettő - három) - mi az utóbbit használjuk, bár még nézegetjük, hátha találunk jobbat:) No meg ott vannak a Baby Einstein jelelős epizódjai továbbra is a topon.
