Folytatva a Baba Magazin sorozatát (még lesz pár, egészen 36 hónapos korig vannak ötletek:) 0-6, 6-12). Most nem fogtam vissza magam és ahol volt, ott megtettem a megjegyzésemet.
Környezet és társas kapcsolatok: Kutatási eredmények bizonyítják, hogy a gyermeki agy fejlődéséhez a kisgyermeknek szeretetre van szüksége, arra, hogy kézbe vegyük, beszéljünk hozzá, olvassunk neki és lehetővé tegyük számára, hogy felfedezze a világ. Ültessük a babát a térdünkre, és lovagoltassuk mondokára. "Fut robog a kicsi kocsi, Benne ül a Haragosi, Din don dirdidongó" A közös játék a biztonságot nyújtó felnőttel pozitív inger, amely fejleszti és megerősíti az agyi kapcsolatokat. Étkezés közben gyárthatunk kis versikét, rigmust az ételekhez: "Itt a banán, de finom, hogyha finom bekapom. Hamm!" A gyermek értelmi fejlődését segíti, ha pozitív kellemes érzéseket sugárzunk felé. Bújócskázni bármely életkorban nagyon hasznos és szórakoztató játék. A szoros emberi kapcsoltok kialakulásáért felelős agyi hálózatokat a következő játékkal fejleszthetjük: Vegyünk kezünkbe egy babát vagy plüssállatot, és a kicsinek is készítsük oda kedvencét. Dédelgessük, becézzük a játékot, majd tegyük ugyanezt a kicsivel. Előbb utóbb gyermekünk is hasonlóképpen fogja dédelgetni kedvenceit. Mivel egyéves kor után a kicsi márt biztosan nem eszi a homokot (melyik egyéves az, aki biztosan nem eszi?????? Mert a mi játszóterünkön még simán tolják az arcba a homokot az egyévesek)), bátrabban járhatunk játszótérre, hogy hasonló korú közösséget találjunk. A kicsi elkezdheti tanulni az enyém-tied fogalmát, és felfedezi, hogy mások is vannak rajta kívül.
Kreatív eszközök: Egyéves kor fölött egyre kevésbé vesznek mindent a szájukba. Ezért lassan előkerülhet a gyurma, amely nagyon sokáig szórakoztató, és kitűnő fejlesztő játék. Eleinte a só-liszt gyurma a praktikus, így abból sincs nagy baj, ha a kicsi mégis lenyel egy darabot. Gyúrjunk a gyermeknek egyszerű formákat: gömböt, kukacot. Nagy élvezettel fogja szétlapítani őket, és még nagyobb élvezettel követi ahogy újra összeáll gömbbé… A firkálás továbbra is jó móka, ösztönözzük a csöppséget, hogy rajzoljon. Mindig üljünk mellé, így nemcsak a balesetek kerülhetőek el, de szívesebben alkotnak, ha anya is részt vesz a játékban. Ismerjük fel, amit rajzol, és bátran dicsérjük meg érte: "Nahát, ez igen, nekem nagyon tetszik ez a lufi, amit rajzoltál!" (Ja ismerjük fel….ha-ha-ha, az általam eddig ismert gyerekek átlag 20 másodpercenként változtatták meg az alkotott kép címét, nem tudom még Zsebi hogyan lesz ezzel)
A kommunikáció: A baba ebben a korban már járni tanul, felszabadul a két keze így tovább bővíthetjük a kommunikációs játékok kínálatát. A dalokat el is játszhatjuk, ha lehetséges. Könnyebb megjegyezni a szövegét, és jobban megragadja a csemete figyelmét is, ha elmutogatjuk a történetet. A gyermekek szeretik az ismétlést. Minél többször játszunk el egy játékot, annál jobban megjegyzi, hogy mi után mi jön, és a szavak jelentését is kötni tudja a történethez. Ilyen gyerekdalok például: Volt egyszer egy kemence; Süss fel, nap; Katalinka, szállj el. (Hát én tuti nem éppen ezeket mondtam volna…meg amúgy is mutogassa már el nekem valaki a fagyos ludakat:P) A lépegetős, körbejárós, lecsücsülős mondókák, dalok kitűnő játékok ebben a korban. Például: Sétálunk, sétálunk… A közös könyvolvasás fejleszti a gyermek nyelvi és halláskészségét, és előkészíti az írott szöveg megértésének képességét. Segítenek továbbá a könyvek és az olvasás megszerettetésében. Fontos tudni, hogy egy ekkora gyermek kettő-négy percet tud egyvégtében nyugodtan ülni. (Hát az attól függ kellően érdekes-e a tevékenység, mert adott esetben lehet ez sokkal több idő is szerintem) Rövid egyszerű, esetleg rímelő mesékre szorítkozzunk, amelybe akár a kicsi nevét is behelyettesíthetjük, hogy még jobban felkeltsük érdeklődését.
A természet: Kirándulásainkon kerékpáros túrát is tervezhetünk. Túl messzire valószínűleg nem jutunk, mert a kicsi el fog fáradni, és a biciklis babaülés nem kényelmes az alváshoz, de kerékpárral messzebb juthatunk, mint gyalog, és nézelődésre kiválóan alkalmas. És persze sose feledjük: minél többször és többféleképpen ismertetjük a kicsivel a kirándulások hangulatát, annál inkább igénye lesz rá. Neki és persze az egész családnak. A beszédfejlődé egyre magasabb fokán a kicsi már mindent megért, és utánozni próbál. Utánozzuk együtt az állatok hangját. (Csak most kezdjük el?????) Játszatunk kérdezz-felelket: "Mit mond a cica? Miaú" Előbb utóbb a kicsi fog válaszolni rá. A gyermek másfél éves koráig biztosan egyedül elindul, így rövid gyalogos sétákra indulhatunk vele. Ebben az időszakban azonban még hamar elfárad, ezért készüljünk olyan hordozóval, amelyben folytathatjuk a kirándulást, akár alhat is benne a csöppség. A természet sok más játéklehetőséget is kínál: gyűjthetünk például terméseket, szagolhatunk illatos és nem illatos virágokat, bújócskázhatunk, simogathatunk érdes és sima felületeket, cicát, gyönyörködhetünk a pillangókban. Egy a lényeg: játszunk, játsszunk, játsszunk, hogy gyermekünk megszeresse környezetét és kíváncsi legyen rá. (Ja meg megtanítsuk tisztelni a természetet…ez mondjuk - szomorúan tapasztalom - nagyon kevés szülőnek jut el a tudatáig, mármint, hogy a természetszeretet csak egy dolog, a tisztelet az teljesen más. Nem egyszer viszketett a tenyerem az állatkertben, mert miért kell már a kiírt tábla ellenére arra biztatni a gyereket, hogy kopogjon az állatnak, vagy dobáljon kaját. Na meg ha nem tudja a szülő amit a gyerek kérdez, ne mondjon már baromságot, kérdezni felnőttként sem szégyen…mindig eszembe jut, hogy aki fél kérdezni, az fél tanulni.)
Játékok: Ekkor a kicsi már valószínűleg jár, így állva, "szaladva" is játszatunk vele. Versenyezzünk: ki ér oda hamarabb a labdáért? Építsünk várat: nagyobb építőkockákból tornyot, várat, garázst építhetünk. Eleinte a kicsiknek csak a lerombolása fog örömet okozni, később bekapcsolódik az építésbe. (Hát ezt is sokkal előbb érdemes elkezdeni szerintem.) Formabedobálós játékból hatalmas a választék, és a kicsinyek nagyon szeretik. Gömb, kocka, kisautó, házikó - mind azt a cél szolgálja, hogy a kicsi a lyuk alapján felismerje a formát, majd pontosan illesztve bedobja. A játék kinyitása és a formák visszaszerzése után pedig kezdődhet minden elölről.
Könyv: Egyéves kor után a gyerekek már valószínűleg kapaszkodva felállnak bárhol, (cuki, hogy nem tudjuk eldönteni mire is képes egy egy-másfél éves csemete:S) ezért nagy gondot kell fordítunk arra, hogy a saját könyveink ne legyenek elérhető távolságban. A papír tépkedése nemcsak a finommotorikus képességeket fejleszti, de jó alkalom arra is, hogy a kicsi megértse, miből mi lesz. Mi lesz, ha szétszed valamit, és össze lehet-e azt rakni. Ezt a mi féltve őrzött könyveinkkel ugyanúgy meg fogja csinálni, mint bármilyen játékkal, és ez nem rosszaság, kizárólag a világ analitikus vizsgálata. Tegyük tehát el, amit nem szeretnénk a baba kezébe adni, és minden alkalommal mondjuk el: a könyv érték, és vigyázni kell rá. Előbb-utóbb megérti, mit jelent ez. Az egy-máfél éves gyermeknek azonban már egyszerű mesét is olvashatunk a könyvből. Vannak néhány mondatos, rövid meséket tartalmazó kemény fedelű könyvek. A mese rövid, tömör megfogalmazása ebben a korban és még sokáig nagyon fontos, mert a hosszú, a gyermek számára érthetetlen mese hallatán a kicsi elmegy, és mást kezd játszani, így hamar keresztülhúzza fejlesztési szándékainkat. Ha viszont egyszerűen mesélünk, akár nem is az odaírt mesét, csak éppen amit a képen látunk, sokkal nagyobb érdeklődést válthatunk ki. Hagyjuk, hogy ő is elmondja a saját nyelvén, amit lát. Helyeseljünk, és egészítsük ki a történetet. Másfél éves kor körül már tisztán és érthetően mondhat egy-egy szót: dicsérjük meg érte! Ebben a korban nagyon érdekli a kicsiket minden, ami velük kapcsolatos. Érdekesebbé tehetjük a történetet, ha a képen látható állatkát az ő plüssjátékához hasonlítjuk, vagy ha megemlítjük, hogy "Emlékszel, te, apa meg én is sétáltunk az erdőben, mint Piroska." Ha van olyan mesekönyvünk, amelyben a napirend látható képekben, mindenképp érdemes elmesélni a kicsinek, mii csinálunk egy nap. Nagyon érdekes lesz számára.
Sport: Ekkortájt veszi kezdetét a kismotorozás. A kicsik eleinte éppen csak lökik lábukkal a járgányt, de előbb-utóbb olyan tempóban kezdenek száguldozni, hogy sem szusszal, sem cipőorral nem lehet bírni. Ezért mindenképpen érdemes motorozós kiscipőt rendszeresíteni, és biztonságos helyen elengedni a kicsit. De a motorozás a kerékpár elődje, ha ijesztőnek tűnik is néha, ne tiltsuk meg, inkább teremtsünk megfelelő környezetet számára. /Ja építsünk kismotor pályát a kertben:P/ A vízhez szoktató úszás folytatható, vagy ekkor is elkezdhető. /Kedves, hogy megengedik:P/ Ha a gyermek gyakran beteg, esetleg mindig úszás után, lehet, hogy hideg neki a víz, érzékeny, inkább várjunk vele. Ebben a korban már nagyon élvezik a vizet a picik. A vízhez szoktatás akkor hatékony, ha a gyermekkel csak játszunk a vízben, és szinte észrevétlenül szoktatjuk egy-egy úszáshoz segítő dologhoz a játékokon keresztül. /Azért aki mondjuk 3 hónapos kora óta jár úszni a babával, ne lepődjön meg, hogy 9-10 hónapos kora környékére már elég komoly kunsztokat tud a gyerek előadni a vízben, persze még nem tud úszni, de megdöbbentően közel kerül a mozdulatokhoz./
Továbbképzés kicsiknek: Általában babatorna néven futnak azok a foglalkozások, amelyek ebben az életkorban már elkezdhetők. A foglalkozásvezetők döntése szerint zajlanak az összejövetelek /Mégis ki másnak a döntése szerint zajlana????/, de legnagyobb hangsúlyt itt a játékos mozgás kapja. A kicsik szaladnak, bukfenceznek, fogócskáznak, másznak, egyensúlyoznak stb. Természetesen e foglalkozásoknak is elmaradhatatlan része a dal és a mondóka, hiszen a ritmusra mozgás mindig együtt jár az összetett és hatékony fejlesztés lehetőségével. Megtanulhatjuk például azt is, hogyan segítsünk a babának úgy, hogy ne akadályozzuk vállalkozó kedvét, de biztonságot teremtsünk neki.
