Jelen esetben, vagyis ma ez én lennék. Örök parám a gyerekkel lépcsőzés…van egy kis lépcsőfóbiám amúgy is. Van egy lépcsőházi macskánk, aki persze a legrosszabb pillanatokban rohangál át a lábam alatt, szóval lényegében azóta, hogy Zsebi megszületett attól tartottam, hogy egyszer bejön a tudomdomdom effektus a lépcsőn a macska miatt.
Hát nem a macska volt a ludas. Most készül a lépcső járólapozása…hogy megcsúsztam, vagy megszédültem, az talány és titok, az mindenesetre csoda, hogy úgy estem, hogy Zsebit a lehető legmagasabbra kitartottam és semmi baja nem lett. Sőt az apja szerint még röhögött is a becsapodás után. Én a magam részéről azért bezúztam a jobb alsó lábszáramat, s mint valami Kung-fu harcos letörtem az egyik járólapból több darabot is…fogalmam sincs, hogy melyik testrészemmel sikerült. A sérülések azonnal belilultak, aztán szépen lehúzódott a csini szín (jól tette, nem passzolt a ruhámhoz:P) és maradt a képen látható állapot (itt-ott van még néhány karcolás, ami nem látszik). Nem fáj vészesen, csak az ijedtség volt marha nagy a részemről.
De a lényeg, hogy szerencsésen megúsztuk és akkor ez a para is letudva:P Természetesen alkalmaztam a vissza a lóra szabályt és lépcsőztem vele rögtön a következő adandó alkalommal…na nem én vittem le a további részen, mert ott picit azért bicegtem, de az IKEA-ban volt lehetőségem, mert ott ma fittség-mérős napot tartottak, ugyanis nem üzemelt a lift. Apuka meg a babakocsit és a babát egyszerre azért ne cipelje már:)
