Igazából már benne a 37. hétben, de még nem zárult le;)
 |
| Van A betű is...csak nagy a fejem:P |
- Még a karácsonyi őrületbe belesürítettük a bevásárlást is. Nem kellett sok dolog nyilván. Apuka intézte egyedül…online kapcsolatban tartva engem. Szeretek vásárolni, megfogni, megnézni, de be kell vallanom, hogy ezt most így ebben a formában is nagyon élveztem. Mókás volt és persze sokkal egyszerűbb, mintha egyikünknek az elsőszülöttet kell távol tartani attól, hogy egy szempillantás alatt átrendezze/lebontsa/...stb. az üzletet. S még a dugóban sem kellett ülni…nekem legalábbis, mert persze a venni-venni-venni őrület már nagyjából két hete rátelepedett a nagy falura.
- 21én elmaradt a világvége….ha magamtól ez nem tűnt volna fel, akkor a 22én hajnalban rám törő első vádligörcs mindenképpen tudatta volna velem, hogy még mindig mozog a föld, mégha az én bal vádli-izomzatom ezzel nem is ért teljesen egyet:P
- Karácsony második napjának estéjén összepakoltam a teljes kórházi pakkot. Zsebi azóta is szívesen hurcolja (tologatja) körbe-körbe a lakásban.
- A karácsony utáni első napra besűrítettünk némi orvososdit. Meglátogattunk a házi doki nénit, átbeszéltük a szülés/szoptatás/homeópátia triumvirátust. Nagyon kedves, aranyos és segítőkész volt. Aztán megfutottuk a klinikán a kört: védőnő - várnyomásmérés-vérvétel-ctg (nagyon rendes módon előrevettek a sorban, ha már ott várakoztunk) - aneszteziológia. Ez utóbbi mondjuk a botrány kategória….én sem voltam éppen toppon, mert a kérdések felére vissza kellett térni ismét, mert elsőre nem sikerült pontos választ adnom, de azért az is cuki volt, hogy a doktornéni tőlem (vagy éppen az én elmondásomból a korábbi anesztestől) várta a megoldást a problémákra. No mindegy, ezen is túl vagyunk. Minden eredmény szép, meg jó lett, szülésre utaló jel nincs. S még egy röpke beszélgetést is tudunk rögtönözni Herczegh dokival:) Mondjuk a klinikán továbbra is van hová fejlődni, az aneszten ugyanis kissé kiakadtak, hogy a vérvétel napjára hogyan is kaphattam hozzájuk is időpontot, lévén nekik kellett volna annak az eredménye a vizsgálathoz. Ez persze teljesen igaz is, meg érthető, meg Zsebinél tényleg nem egy napon volt a kettő, de egyrészt erről nem én mint páciens tehetek, másrészt nem biztos, hogy előttem kellett volna megtárgyalni, hogy ezért kit és hogyan fognak elővenni:S Sebaj lassan azért csak bekúszik kis hazánkba is a szolgáltató egészségügy fogalma (legalább a magánintézményekbe), s megtanulják a pácienset legalább páciensként (se nem beteg…legalábbis szülésnél/szépészeti beavatkozásnál, se nem hülye mert nincs orvosi diplomája), vagy ami még jobb lenne ügyfélként kezelni. Nyilván ez nem könnyű, elvégre a dolgozók többsége állami kórházakban szocializálódott, hova tovább egy olyan rendszerben, amikor az orvos gyakorlatilag egyenlő volt az istennel, a beteg meg mindenképpen beteg, akinek fogalma sem lehetett a saját bajáról, mert hát nem tanult róla az egyetemen sok-sok évig (kit érdekelt, hogy ő érzi:P).
- Ellenanyag pozitív lettem ismét, így újabb vérvételi kör…ez fizetős külön, nem része a szülés előtti kivizsgálásnak (nem teljesen értem miért is nem:S), viszont nem fogadják el más intézménytől.
- Erősen tanakodtuk, hogy mikor is pocakfotózunk…az előzmények fényében azért ez nálunk tényleg nagy kérdés:P Mondjuk most nincs semmilyen - komoly - szülésre utaló jel, bár egyenlőre ne is legyen. (már csak a bölcsis beszoktatás betegség miatti elmaradása okán sem)
- "Barátom" a torokkaparás most is utolért…nem mondom, hogy most élvezetesebb, mint Zsebivel volt.
- Befigyelt pár jósló-fájás(szerűség), kissé bizonytalan vagyok, ami mondjuk második várandósságnál vicces, de hát akkorákat tud amúgy is belém rugni, hogy csillagokat látok, nehéz megítélni, hogy egy jól irányzott rúgástól fájok éppen, vagy valamiféle méhaktivitás történik.
- Csendes (elhallgatott) megérzés kerített hatalmába hetedikén este….nevezetesen, hogy nem a nagynéninek lesz Bogyó szülinapi ajándék (vasárnapra), hanem apának keddre….ami már csak a névnap-születésnap dolog miatt is vicces (apukánál is persze:P). Az érzés kedden napközben csak erősebb lett, főleg mikor a kiságyat szemlélve azt tanakodtam, hogy basszus be kéne állítani, meg felhúzni, meg ilyesmi…reggel meg véglegesítettem Bogyóka hazahozós cuccait, elkészítettem a pelukáit, és egyáltalán tök furán éreztem magam egész délelőtt…persze főztem, meg ténykedtem kicsit, de voltak félelmeim a délutántól, hogy mit is fogok kezdeni egyedül az örökmozgó Zsebivel. A félelem és a megérzés is alaptalan volt, Zsebivel tök jól elvoltunk, Bogyó pedig még mindig bent van;) Persze a lábfelpakolós pihi és az emelt magnézium is biztosan segített;)
- Amikor éjjel nem tudtam aludni előkészítettem a fájásrögzítős alkalmazást a telefonra…bár egyenlőre nem nyomogatom lelkesen, mondjuk szerencsére nincsenek is rendszeres fájások.
 |
| Ott hallom a tesó szívdobogását;) |
- Megvolt Herczegh dokinál a szülés előtti utolsó látogatás, UH és ctg. Megbeszéltük, hogy tulajdonképpen már jöhet Bogyó (kissé tölcséresedett méhszáj, de más egyéb ráutaló jelet nem látott, a ctg-n a fájásnézős cucc nem volt bekapcsolva), ha jönni akar, de természetesen nem gond, ha még bent marad. Azt mondta a vasárnapi szülés jó…nyugodt klinika, nyugodt város:P Hát meglátjuk. Ha nem történik semmi, akkor jövő szerdán a klinikán találkozunk egy ctg-re…ha meg történik, akkor nyilván előbb:P Ja csemete visszavett a hízásból, így "csak" 3362 grammnak mérte, viszont a feje az szép nagy:P
