2009. április 20., hétfő

Lenni vagy nem lenni...



Azért be kell valjam, ez a legnehezebb az egész gyerektémában (eddig legalábbis). Ugye jó tervezőkhöz híven mindent kitaláltunk, kiszámoltunk, megtettük amit kell, és most várunk.
És persze az ember olvas, és próbál művelődni a neten, és persze 200 millió netes embertársa van, aki tudja a tutit, hogy milyen tünetei vannak a korai áldott állapotnak. És persze már azt sem lehet eldönteni, hogy azért van tünet, mert pszihésen tudjuk, hogy ezt kéne érezni, vagy mert tényleg van-e, és persze hogy mikor teszteljünk.
Mert: ha most tesztelünk és pozitív, akkor hurrá. Ha most tesztelünk és negatív, akkor egyrészt csalódás, de mi van ha mégis, csak most még nem. Viszont ha várunk, és akkor is negatív, na az a totál csalódás. Úgyhogy most várunk, és bízunk benne, hogy bízhatunk benne. Közben meg becsavarodik az ember :).
Aztán ugye jön a nagy kérdés.. mi van ha negatív.. és még akkor mi van a pozitív.. persze nagy öröm meg boldogság, de akkor megin t jelentkezik egy csomó megoldandó feladat, izgulás vizsgálatok. Szóval ez a szaporodás bonyolult egy dolog :).
Egyébként azóta is foglalkoztat a kérdés, hogy mekkora csoda is valójában, hogy 2 db fél sejtből egy egész élet fejlődik ki. És a szív meg egyszer csak magától el kezd dobogni. Ez fantasztikus.
Amúgy bátran állíthatom, hogy szerintem órási hátránya a férfi nemnek, hogy ebből a belsőséges kapcsolatból kimarad. És persze a kimaradás nem igaz a mi kapcsolatunkra a párommal, de az ahogy ki szokták fejezni, hogy a "szíve alatt hordja" a babát, mindent elmond arról a belsőséges kapcsolatról, ami csak az anya, és a kisbabája között jöhet létre.