Avagy az itthoni buliról: A gyerekorvostól indultunk rögtön a lufikért, meg némi dekorációért. Zsebi eleinte jól tűrte, aztán kezdett fáradni. Azért reménykedtünk, hogy ahogy általában ma is felélénkül kicsit, amikor hazaérünk. Nagyjából bejött.
Gyorsan felpakoltuk a dekorációt, ment a gyertya a rendhagyó tortára (Oroszlán formájú kalács) és már ment is A ZENE:)
Érezhetően fáradt volt már, s nyilván a oltások sem javították a hangulatát, de azért eljátszott a lufikkal, a tortával és mosolygott is ahogy szokott.
Nem volt hosszú az ünneplés, mert hát nyilván ment az ágyba, elvégre a délutáni szunya is rövidke volt. Sebaj, a vonatos lufi biztosan meglesz még holnap is, s a tortaféle is megvárja. Nekünk pedig minden nap ünnep vele. Az ajándékokat amúgy is megkapta már korábban: Frédi-béni kisautó, aztán IKEA játék hegyekben: kisvasút, formavezető és torony is akadt közte.
/Ígérem nem lesz több videós képösszefoglaló, csak így gyorsan egyszerűen, zenével tudtam megoldani;)/
