Nem, nem egy nehéz altatás története következik, vagy kicsit az is, de mégsem. Szóval: A gyermekember annak rendje és módja szerint lefeküdt fél8 magasságában, amikor szokott. Fél kilencre érkezett meg a harmadfokú riasztásos vihar….a ruhákat éppen bekapkodtuk a teraszról. S még nagyjából három másodpercünk maradt a civilizáltnak nevezett létből. Aztán elment az áram, úgy mindenhol a környéken. Első mozzanatra ez nem zavart, az átlagemberhez képest felkészültek vagyunk, tudjuk hová kell menni a zseblámpaszerűségért, így pillanatokon belül fényárba borítottuk a szobát (A mobilnetnek és a laptopoknak hála nem vesztünk el a sötétben:P).
 |
| Frissen fürdetve a zsír új köntösében huncutkodik, még mit sem sejtve a viharról:) |
Aztán leesett a tantusz, hogy ja, ha áram nincs meleg víz sincs, a Kismacskánkat már megfürdettük, mi elnapolhatjuk reggelre a mozzanatot (bár kifejezett nem kedvelek koszosan a tiszta ágyba feküdni, de néha azért belefér), de tápszert készíteni eléggé aggályos langyos víz hiányában. Sebaj…szeretjük a vakok között a félszermű a király elvet, előkaptuk a szünetmentest, ami ugyan monitorcsatlakozókra van specializálva (nem mai csirke no:P), s amit elég régen töltöttünk fel, de azért arra talán elég lesz, hogy az egyre hangosabban síró csemetének csináljunk egy adag langyos vizet a tápszerhez (persze kaphatott volna előrekevert kaját is, mert van itthon, de mi abban a móka???). Apa pik-pakk átalakított egy hosszabbítót, így máris rendelkeztünk árammal. Szóval tápszer előállítva, modernül, semmi tábori körülmény és gyertyával vízmelegítés, aztán persze a Zseb nem kérte, mert - ahogy mondjuk sejtettük - nem éhes volt. Egyszerűen felriadt az egyik dörgedelemre….nehezen, de sikerült visszaaltatni. Azóta persze már túl van az étkezésen is:) Mi meg a fürdésen, mert hogy azóta visszatért az áramszolgáltatás, éppen akkor, amikor berendezkedtünk a romantikus félhomályos (ha-ha-ha, rendes éjjeli lámpa fényeskedett a szünetmentesnek hála) kártya-partyhoz:P
