9 Hónap - Kismama alkalmazás

Azt hiszem már emlegettem korábban, hogy letöltöttem az alkalmazást, korábban még az iPod Touchra, aztán természetesen átkerült a telefonra is...a kispapáéra is. Iszonyatos hasznosságot nem találtunk benne, de voltak vicces mondtok, napi tippek....ezek mondjuk főleg annak fényében viccesek, hogy mikor olvashattuk őket. Későn jutott eszembe, hogy kiírogassam a legmulattatóbbakat, mert hogy a napi tippre nem lehet visszalépni, az csak adott napon olvasható, azért egy-kettővel szolgálok alább. A heti okosságokat (meg amit visszatudok nézni) azért megosztom azokkal, akiknek nincs mac eszközük, mert sajnos más fajta telefonra nem találtam letöltési lehetőséget. Bevallom a legtöbbnél tudnék megjegyzést tenni:P

1. hét: Startra kész női hormonok (Hossz: - cm, Súly: - gramm)

2. hét: Vigyázz, kész, szex! (Hossz: 0 cm, Súly: 0 gramm)

3. hét: A nagy találkozás (Hossz: 0,01 cm, Súly: 0 gramm)

4. hét: Válassz érzékeny terhestesztet! (Hossz: 0,1 cm, Súly: 0 gramm)

5. hét: A saját szemeddel láthatod! (Hossz: 0,2 cm, Súly: 0 gramm)

6. hét Émelygés és boldogság (Hossz: 0,5 cm, Súly: 0 gramm)

7. hét: Dögös vonalak, vegyél új melltartót! (Hossz: 1 cm, Súly: 0 gramm)

8. hét: Most lépsz be a terhesgondozás rendszerébe (Hossz: 2 cm, Súly: 0 gramm)

9. hét: Nézz utána a bábapraktikáknak, természetes gyógymódoknak! (Hossz: 3 cm, Súly: 2 gramm)

10. hét: Fontos döntéseket kell hoznotok (Hossz: 4,5 cm, Súly: 5 gramm)

11. hét: Kettőtökért egyél, ne kettő helyett! (Hossz: 5,5 cm, Súly: 10 gramm)

12. hét: Keress jó szakembereket! (Hossz: 6,5 cm, Súly: 20 gramm)

13. hét: Hadd tudja meg mindenki! (Hossz: 7,5 cm, Súly: 30 gramm)

14. hét: Ha fáradt vagy, pihenj! (Hossz: 8,5 cm, Súly: 60 gramm)

15. hét: Beszéljetek meg mindent apával! (Hossz: 11 cm, Súly: 90 gramm)

16. hét: Már szopja az ujját! (Hossz: 15 cm, Súly: 120 gramm)

17. hét: Földiepret kívánok! (Hossz: 18 cm, Súly: 150 gramm)

18. hét: Éljen a gömbölyűség! (Hossz: 20 cm, Súly: 200 gramm)

19. hét: Végre érzed, hogy mozog (Hossz: 22 cm, Súly: 250 gramm)

20. hét: Indul a második félidő (Hossz: 25 cm, Súly: 320 gramm)

21. hét: Keress néhány jó receptet! (Hossz: 27 cm, Súly: 380 gramm)

22. hét: Újra szuper a szex (Hossz: 28,5 cm, Súly: 440 gramm)

23. hét: Légy edzett kismama! (Hossz: 30,5 cm, Súly: 500 gramm)

24. hét: Frissítsd föl a ruhatáradat! (Hossz: 32 cm, Súly: 560 gramm)

25. hét: Tested készül a szoptatásra (Hossz: 32,5 cm, Súly: 650 gramm)

26. hét: Kezd kényelmetlen lenni, de imádnivaló (Hossz: 33 cm, Súly: 720 gramm)

27. hét: Mindent érez, mindent hall (Hossz: 34 cm, Súly: 800 gramm)

28. hét: Okosodó hajasbaba (Hossz: 35 cm, Súly: 900 gramm)

29. hét: Jól jön néhány ötlet, hogy aludni tudj (Hossz: 36,5 cm, Súly: 1100 gramm)

30. hét: Beszélgethettek vele! (Hossz: 38 cm, Súly: 1300 gramm)

31. hét: Gondolkodj a szülésről! (Hossz: 39 cm, Súly: 1500 gramm)

32. hét: Már le se tudnád tagadni. De nem is akarod. (Hossz: 40 cm, Súly: 1800 gramm)

33. hét: Tájékozódj, mi jár a szülés után (Hossz: 41 cm, Súly: 2000 gramm)

34. hét: Beindul a fészekrakás (Hossz: 42,5 cm, Súly: 2250 gramm)

35. hét: Mosolyog és szomorkodik (Hossz: 43,5 cm, Súly: 2500 gramm)

36. hét: Ideje lassítani (Hossz: 45 cm, Súly: 2900 gramm)

37. hét: Buddha vagy örökmozgó? (Hossz: 46,5 cm, Súly: 3100 gramm)

38. hét: Útra készen (Hossz: 48 cm, Súly: 3200 gramm)

39. hét: Használd ki az utolsó napokat kettesben (Hossz: 49 cm, Súly: 3300 gramm)

40. hét: Minden gondolatod a szülés körül forog (Hossz: 49 cm, Súly: 3300 gramm)

41. hét: Minden nap startra készen (Hossz: 50 cm, Súly: 3430 gramm)

42. hét: Nincs mit tenni, ki kell csalogatni (Hossz: 50 cm, Súly: 3450 gramm)

Napi tippek - szemezgetés

36. hét utolsó napjának tippje: Babaszoba? Tervezd meg, a neten rengeteg a jó ötlet. (Nos annak fényében, hogy a legtöbb helyen 3-6 hetet kell várni a bútorok elkészültére, kiszállítására itt már kicsit késésben lenne az ember ezzel...szerintem:P)

37. hét 5. napjának a tippje: Biopamut babakelengye! Nézz utána, megéri-e ilyet venni! (Hát komment hasonló, mint fentebb....azért erre az időszakra, már a legelvetemültebben babonás kismamák is eljutnak legalább a kinézés - hol is fogja nagy rohanásban a kispapa megvenni, amíg anyuka és pici a kórházban vannak - stádiumába).

Aztán a kórházi napokon, már nem emlékszem pontosan melyiken kétszer is az volt a napi tipp lényege, hogy írjuk össze, hogy mi hiányzik még. 

/Mivel most sógornőmnek szoktam küldözgetni a tippeket, ha találok még vicceseket, akkor majd kiegészítem....ha nem felejtem el:P/

Persze senkit sem akarok lebeszélni az alkalmazásról, mert alapvetően aranyos és azt is elismerem, hogy marhára nem könnyű időben is passzolósan ennyi napi tippet kitalálni, csak azt próbálom szemléltetni, hogy inkább egy aranyos szórakoztató "játék", mint komoly haszonnal rendelkező segítség.

Harmadik trimeszter

Így hat nappal a császár után azt hiszem lezártnak tekintem a magam harmadik trimeszterét:) De azért elárulom, hogy miket is tapasztaltam:

- Esti torokkaparás, mint érdekesség és kellemetlenség továbbra is tartotta magát.

- Már a második trimeszter végén belehúzott két bölcsesség fogam is a növekedésbe, ez némileg csúcsosodott...ami azért nem mindig volt kellemes. (Főleg kiegészülve a sokat emlegetett gyökérkezeléses fogfájással)

- Időnként jelentkezett egy-egy (nagy) csepp előtej...tekintettel a dög meleg nyárra és arra, hogy nem mindig erőltettem magam melltartóba eredményezett pár érdekes pillanatot. Persze az érdekes pillanatok után, már nem voltam többet melltartó nélkül:P

- Továbbra is gyakran ébredtem úgy, hogy azt éreztem úszómedencében vagyok...pedig csak a saját izzadtságomban fürdötem...szinte napi rutin lett a kétszeri - reggel és este - zuhanyzás.

- Olyan verejték mirigyeket is volt alkalmam felfedezni magamon, amiknek a létezéséről sem tudtam és ez nem feltétlenül függött össze a meleggel, vagy a fizikai aktivitással.

- Kicsit gyakrabbak lettek az izomgörcsök, több reggel is ébredtem vádligörcsre, s esténként előfordult, hogy a popsi-, alias farizom rándult görcsbe. 

- Az utolsó időszakban - főleg a nagy melegben vagy ha a kelleténél többet ácsorogtam/gyalogoltam adott napon - estére bevizesedett, bedagadt a bokám és a lábam. De némi felpolcolással, esetleg masszázzsal ezen könnyen lehetett segíteni és amúgy is inkább esztétikailag zavart, fájdalommal nem járt.

- Az utolsó pár hétben intim együttléteink száma - hogy finoman fogalmazzak - lecsökkent. Nem volt rá orvosi javallat, s nem is a vágy múlt el, egyszerűen nem volt már kényelmes. Na meg Zsebi az intim tornát is rosszul tűrte, nemhogy annál komolyabb aktivitást odalent;)

- Az utolsó napokba viszont erotikusan a szokásosnál is feltüzeltebb állapotban voltam:P - persze a tűz semmilyen módon nem került oltásra, lévén eddigre már nyitott méhszájjal "büszkélkedhettem"

- Jelentkeztek jósló fájások is...időnként inkább jósló összerándulások, amikor tényleg egy-egy pillanatra "Szó benn akad, hang fenn akad, lehellet megszegik". De voltak egyszerűbb pocakkeményítős fajták is. 

- Zsebikének néha sikerült frankón belebokszolnia egyik vagy másik petefészkembe, ilyenkor azért néha csillagokat láttam. Egyéb durván fájdalmas mocorgást nem produkált, néha beakasztotta a kicsi lábát a bordáim közé, de szép szóval, kis simogatással erről hamar le lehetett beszélni;) Mindenesetre mocorogni azt végig nagyon szeretett, hullámzott is a pocak rendesen:)

- Phil (a szoptatós párna) nélkül esélyem sem lett volna az alvásra...ezt mondjuk Jade is így érezhette, mert meglehetősen sokszor csatlakozott hozzám a vége felé és ahol nem én öleltem Philt, ott ő:) (Sajnos mire ezeket a pillanatokat sikerült volna lefotózni, addigra mindig elvonult)

A harmadik trimeszter - általánosságok

Találtam egy-egy viszonylag jól összeszedett cikket, a három trimeszterről. Gondoltam bemásolgatom őket a saját tapasztalatok elé:) A cikk az Anyák Lapjában jelent meg, szó szerint az alábbiként....nem feltétlenül tükrözi az én véleményemet és tapasztalatomat (annál is inkább, mert sok helyen azonos témák kerülnek elő a különböző trimesztereknél), de érdekesnek találtam annyira, hogy úgy gondoljam itt a helye.

A kismama teste

Ebben az időszakban kezdődik meg a prolaktinelválasztás, ennek következménye a kolosztrum és a relaxin horom termelődésének megindulása. Utóbbi a medence elernyesztéséért felelős, és a szülés idején lesz fontos szerepe, és ez okozza a kismamák sajátos kacsázó járását. Az egyre növekvő pocaklakó egyre jobban kitölti a pocakot. Kevesebb ficánkolást érzel odabentről, viszont annál erőteljesebb rúgkapálásokat, bokszolásokat. Ez elsősorban abból ered, hogy a kicsinek egyre kevesebb helye van, de olykor az is lehet, hogy olyan mozdulatot tettél, például lehajoltál, ami nem esett jól a babának. Ilyenkor érdemes alaposan kinyújtóztatni, és megsimogatni, megnyugtatni a babát. A már nagyobb baba jobban nyomja a húgyhólyagot, ezért a gyakori vizelési inger. A napokat megnehezíti a hát- és derékfájás, nyomás a méhszáj tájékán, éles nyilallás a gerincoszlopban. Ezek természetes jelenségek, végülis cipeled a "terhedet". A kismamák többsége télen enyhe, nyáron erőteljesebb vizesedést is tapasztal. Ez a toxémia jele is lehet, ha különösen kellemetlenek a tünetek, akkor irány a nőgyógyász. A vádligörcsök leginkább az éjszakákat zavarják meg, a nyújtózkodás kerülendő. A visszafeszített lábfej oldja a görcsöt, és bizonyos ásványi anyagok szedése is ajánlott. A 36. héthez közeledve jósló fájások emlékeztetnek, hogy a szülés már nincs messze. Ezek a rövid ideig tartó, nem rendszeres méhösszehúzódások lassan a méhszájat is tágítják, előkészítik a könnyebb szülést.

A kismama lelke

Ismét fáradtságról és álmatagságról számolnak be a kismamák, és egyre nehezebb kényelmes testhelyzetet vagy alvópozíciót találni. Egyre gyakrabban járnak a gondolataid a szülés és a születendő baba körül, Sokszor rémisztőnek tűnnek az előtted álló feladatok, sokan tartanak, félnek a szülési fájdalmaktól, és bizonytalanok abban, hogyan fognak anyaként helytállni. Most nagy szükségük van a társukra, a kételyek néha egy öleléssel is eloszlathatók. Sokat segítenek a szülésfelkészítő tanfolyamok, ahol megtanulható a helyes légzéstechnika, a fajdalomenyhítő masszírozás, és babaápolási ismeretekre is szert lehet tenni. A legfontosabb: oldódik a feszültség, a szorongás. Érdemes a szülésre külsőleg is felkészülni: még el lehet menni fodrászhoz, kozmetikushoz, manikűröshöz, erre ugyanis jó darabig nem lesz idő, és különben is, az ápoltság javítja a közérzetet. Jót tesznek a pihentető, nagy alvások - ha még van olyan pozitúra, amelyben ez megvalósítható. Amíg nem tűnik kivitelezhetetlen programnak, addig nem kell lemondani a szórakozásról. De babakelengye és a saját holmik összecsomagolása se maradjon az utolsó pillanatra, az iratok is legyenek kéznél.

A baba teste

A baba folyamatosan nel a magzatvízből, ezért több a vizelete, és gyakran csuklik. Testhőmérsékletét már jól szabályozza, van haja, az érzékszervei egyre fejlettebbek. Ebben az időszakban az agya és a tüdeje és ezzel együtt a légzéstechnikája fejlődik leginkább. Lassan eltűnik a lanugo, a magzati pihe, és testét vastag magzatmáz borítja be. A baba folyamatosan hízik, fél kilót is hetente, hiszen 1,2 kg körül van a harmadik trimeszter elején, és három - három és fél kilósan jön a világra. Ehhez pedig a bőr alatti zsírrétegét kell növesztenie. Méretei miatt egyre kevesebbet mozog, bár még gyakran helyet változtathat. A trimeszter végéhez közeledve a kisbabák többsége befordul a szülőcsatornába, és fejjel lefelé, lábát maga alá húzva helyezkedik el az anyaméhben. Ha a 34. hét után jön világra, már biztosan életképes és egészséges, de a babák többsége a 38-42. hét között születik meg.

A baba lelke

A kisbaba a pocakban lát, hall és érez. Fényeket és foltokat lát, hallja édesanyja szívverését, hangokat a külvilágból, van kedvenc dala, zenéje. Érzi a nyugodtságot vagy az idegeséget, mivel az anyagi hormonokból ő is kap. A hatodik hónap után már a fájdalmat is érzi. Ha a mam ideges, vagy megüti magát, esetleg balesetet szenved, a magzat mindezt érzékeli: a stresszhormont, a felgyorsult szívverést, az anyai fájdalmat. És természetesen ennek a fordítottja is igaz: ha nyugodt a terhesség, a baba is nyugodt.

Ajánlatos minden zavaró tényezőt kizárni az életedből, és törekedni a belső békére, hogy emlékezetes szülésed éa nyugodt kisbabád lehessen.

A kis csikók éjjel születnek....

....a kis oroszlánok szülei pedig 16:12-kor indulnak útnak, hogy aztán 18:36-ra szülővé válhassanak. Persze ez kicsit csalás a császármetszés miatt. De a mi kis oroszlánunknak ilyen anyuka jutott;)

Szóval szülésünk/császárunk története:

Kezdődött a telefonnal, amikor is visszahívott Herczegh, hogy mi újság. Elmondtam, hogy vannak fájások, szerintem nem túl erősek és nem is pillanatra pontosan rendszeresek, de mégis, meg hogy szintén szerintem szivárog a magzatvíz. Mondta, hogy oké, akkor nem kell parázni, de csomagokkal együtt irány a klinika, ott lesz egy ctg, meg az egyik kolléga megvizsgál, aztán beszélünk a továbbiakról. Indultunk is (vicces, hogy a kismama alkalmazás napi szentenciája az alábbi volt: "Próbáljátok ki, mennyi idő alatt értek otthonról a szülészetre!"), a Forma-1 ellenére elég gyorsan sikerült beérni, mire Herczegh doktor hívta a szülésznőt, addigra már a ctg-n voltam és már túl is voltunk egy fájáson....amit én marhára nem éreztem erősnek a gép szerint viszont klasszul maxos volt:P Ekkor a szülésznőnek doktorunk már azt mondta, hogy jön be, és ő fog megvizsgálni. Mire a következő - szintén maxos fájás - lefutott be is ért. A fájások eddigre egyébként már 5 percesek voltak, bár szerintem továbbra sem vészesek. Jött a kukucskálás, ami viszont baromira fájt, pedig tényleg óvatosan csinálta. Megállapította, hogy tényleg szivárog a víz, szóval akkor irány az előkészítő, mert császár, nincs mese tovább:)

Bazi méretű pocakommal az előkészítőben:)

Az elég zsenge koromban kiderült hogy nagy valószínűséggel nem lesz lehetőségem megtapasztalni a hüvelyi szülés szépségét. (14 éves korom óta mondogatta minden nődoki) így végülis nem lepődtem meg. Bár volt valami vicces bája a 20. héten megbeszélni hogy mikor is szülessen Zsebi. Aki aztán végülis másként döntött...szóval szülők/orvosok terveznek, aztán a baba/természet dönt:)

Vasárnap lévén elkezdték berendelni az ügyeletes dokikat, asszisztenseket, közben engem meg elkezdtek előkészíteni. Kaptam szexi kórházi hálóinget (szerintem totálisan feleslegesen), szuper vénaellátottságomra tekintettel jött az anesztes asszisztens branült bekötni (nem is bénázott sokat, és elsőre talált jót), nagyon kedves volt, mondta, hogy számítottak jöttömre, bekészültek mindenféle mini intubáló eszközzel. Megbeszéltük, hogy azért remélhetőleg nem lesz rá szükség. Mire az anesztes orvos befutott már másfél infúzió lecsorgott:) Átbeszéltük gyorsan még egyszer a spinált, meg hogy mikor ettem utoljára (korábban a mikor székeltem kérdés is felhangzott...de beöntés szempontból sikerült helyes választ adnom, mert mondták, akkor arra nincsen szükség:)). Kaptam katétert...ilyenről eddig nem voltak emlékképeim, de sokkal kevésbé volt vészes, mint gondoltam. Innen irány a műtő és akkor itt jöttek az érdekességek, mert a megbeszélés ellenére KáeM-et nem engedték be velem. Aztán megbeszéltem az anesztesekkel, hogy de igenis be fog jönni, meg Herczegh is többször jelezte, hogy be kéne már hívni...nem jöhetett csak amikor már a teljes érzéstelenség beállt...és ez nem ment gyorsan. Bizonyára én sem voltam túl ügyes, de a doki sem volt éppen a helyzet magaslatán, lévén ha ott lett volna, nem kell 9szer szúrnia a hátamat, mire végre sikerrel jár (és akkor a lidokainokat még nem is számoltam). 

Másnapi - elforgatott - fotó a sok lyukacsról

Hiába aneszteziológiai szempontból nem vagyok egy könnyű eset a jelek szerint. Mindegy, jött a zsibbadás, meg az érzéketlenség...vagyis teljes fájdalomérzékelés hiány, mert érezni éreztem, csak nem fájt. Felépítették/rámragasztották a "sátrat", aztán végre beengedék KáeM-et és indult a buli. A műtőben az ember időérzéke megszűnik létezni, de nem tartott túl sokáig, hogy egy határozott és igencsak fájdalmas gyomortájéki nyomással kisajtolják belőlem a mi babánkat (ahogy a fejemnél álló és minden apróságról jelentést adó anesztes orvos mondá tolófájás császáros módra:P). Azonnal felsírt és azonnal elrobogtak vele, sem nekem, sem a kispapának nem mutatták meg. 

2011. július 31. 18:36:)

KáeMmel gyorsat tanakodtunk, hogy akkor mi legyen, végülis kiment Zsebihez (akit egyébként a korábban leírt protokoll alapján láttak el éppen és 10/10-es Apgarral büszkélkedhet, annak ellenére, hogy kicsit korábban érkezett)...bár meg nem kapta a babát egyetlen pillanatra sem:( Engem közben belőttek oxitocinnal, hogy a lepényleválás meginduljon...ettől iszonyatosan melegem lett, kaptam is borogatást. Aztán még - érzésem szerint - elég sokat molyoltak rajtam a dokik odalent, negyed nyolc - fél nyolc körül járhatott az idő amikor kitoltak. 

Első puszim a kisfiamnak:)

Közben azért behozták Zsebit megmutatni és még egy puszit is adhattam neki, illetve KáeM is visszatért:) Az őrzőben tovább csörgedeztek belém az infúziók, de közben visszakaptuk a babánkat is, így elkészülhettek az első fotók és indulhatott az értesítés is. :) Részemről hétfő reggelig voltam viszonylagos mozdulatlanságra ítélve, az őrzőben pedig elvileg 4 órát kellett volna tölteni. Gyakorlatilag tíz óra magasságában áttoltak a szobánkba és elkobozták Zsebikét (az első éjszakára csak külön nyilatkozat aláírásával lehetett volna velünk). Mondták, hogy aludjunk....hát mi próbáltuk, de hát azért nagy esemény szülővé válni, meg aki kórházban tud aludni és regenerálódni annak én sok szeretettel gratulálok, mert nekem igazán sosem ment. Hétfőn reggel korán indult az élet, hamar visszakaptuk a kisfiúnkat....és innen már teljesen új élet kezdődött számunkra, mert család született.:D

Anya a műtőben is tisztán hallotta, hogy van hangom:D

Összességében szerintem a halmozott indikációk (inzulinrezisztencia, terhességi magas vérnyomás és a már sokat emlegetett csontozati deformitás) miatti, de végülis mégiscsak valamilyen szinten programozott császárnak több előnye is volt. Bár kicsit kevesebb időnk volt így, mint az előzetes tervek alapján, de azért az alábbi előnyök így is megvoltak: Például nem volt bennem semmi szülés para, koraszülessel kapcsolatosan sem. Volt idő felkészülni, megszerezni minden részletes információt.

Nem mondom, hogy nagy félelem lett, de azért okozott némi izgalmat és zizegést, amikor kiderült, hogy nyitva a méhszáj és végülis bármikor beindulhat a szülés. Mert hát progamozott császárnál ilyenre nem kell számítani...reggel zuhany, aztán műtőasztal, aztán baba a kézbe (erősen stilizálva nagy vonalakban persze:P). Ehelyett így azért észre kellett venni, hogy szülünk...persze értem én, hogy még egyetlen nő sem volt, aki nem vette észre, meg egy gyerek sem maradt bent, meg a testi adottságok miatt esélyem sem volt elveszíteni Zsebit, na de mégis;) Meg így a várakozás is kicsit feszültebb volt.

KáeM pár héttel a császár előtt nagyon viccesen úgy foglamazott, hogy a doki lesz az egyetlen ember az életemben, aki felülről/belülről fog megujjazni, erre a beindult szülés kinyílott méhszáj miatt mégsem volt szükség, de jót nevettünk a megfogalmazáson a doktor úrral is.:P

Van vélemény a klinikáról és az ellátásról is, nem is kevés, de részletesen erről majd kicsit később, mert ez egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzés lesz, reményeim szerint nem is az én tollamból:)

Címszavakban - 37. hét

Kissé megkésve....


A 37. heti pocak fotó már nem készülhetett el;)

CTG

Hétfőn Herczeghnél kezdtünk. Aztán eltepertem a házi orvoshoz, hajtóvadászatot indítva a táppénzes papírom után, mert hogy a doki drága elfelejtett szólni, hogy szabadságra megy. De semmi gond soromat végigülve bejutottam a helyetteshez és meg is kaptam a papírt. Aranyos volt a helyettes, mondta, hogy legközelebb nála szóljak, hogy kismama vagyok, mert ő előreveszi a kismamákat...mondtam, hogy nem fogunk már találkozni a szülés előtt. Aztán meg kérdezték, hogy akkor ugye most befekszem a kórházba, mert nyitott méhszájjal szerintük úgy kell. Mondtam, hogy nem fekszem sehová, maximum a saját ágyikónkba itthon:P Aztán be is futottam (na jó ez azért már túlzás, besétáltam/fellifteztem) a munkahelyemre a papírokkal. Majd gyors Zazi látogatás következett, aztán ebéd és időpont szervezés vérvételre. Utána pihenést irányozott elő a kispapa;) Közben azért a vacsora készülgetett, meg egy kis baracklekvár is. Aztán a vacsora utáni pihenő alatt tört rám valami iszonyatosan fura belső kényszer - feltételezem a fészekrakó ösztön - hogy akkor nekem most azonnal mosogatni, rámolni kell, mert ha esetleg beindul Zsebi, akkor kvázi idegenek jönnek a lakásunkba és ne legyen már kupi itthon. A belső kényszer kiterjed a tegyünk be a kórházi csomagba mindent, ami még esetleg hiányzik kérdéskörre, illetve néhány olyan dologra is, amiknek azért nagy erőkkel ugyan, de ellenálltam....pl nem álltam neki este kilenckor vasalni, hűtőt átrámolni, mosni, sőt még porszívózni sem:P Fura érzés volt a zizegés, persze lehet, hogy csak azért jött, mert azért valahol tudat alatt mégis "rám ijesztett" a doki. Ez nyilván sosem fog kiderülni:)

Babamódra szunyálok:)

Kedden terveztem Zsebi születése előtti utolsó látogatásomat a munkahelyemen, s az utolsó táppénzes papírok beszállítását. Ez utóbbi megoldódott hétfőn, így már nem voltam annyira biztos a látogatásban. De aztán a reggeli vérvétel után volt némi szabadidőm, így ismét feltartottam kis csapatomat a munkában. Aranyosak voltak, csodálták a pocakot és a fürgeségemet, meg hogy milyen jól bírom az ácsorgást (pedig mit sem tudtak róla, hogy közben azért időnként befigyelt egy-egy fájás is):) S még azzal is legyezgették a hiúságomat, hogy csak pocakra híztam a többi helyről inkább még fogytam is:) Mindenesetre nem csak a kedvességük miatt örültem, hogy még bent voltam egyet a szülés előtt. Ebédre KáeM elvitt az új felfedezésükbe, aztán haza jöttünk. Én szundikáltam egy nagyot délután, utána pedig nyomtunk Katával és Zazival egy közel két órás sétát. Némi bevásárlás, majd vacsi következett, ezután pedig ismét pihi. Lett volna bennem zizegési hajlam, de nagy erőkkel elnyomtam: én és a fáradtság, na meg az időnként azért befigyelő fájások. Mert hogy ezek azért jelentősen gyakrabban voltak, mint korábban. Semmi komoly, semmi rendszeresség, a munkahelyemen is tudtam békésen tovább beszélgetni attól, hogy éppen fájt, s a sétában sem kellett megtorpanni, de azért érzem, hogy készül valami (valaki) odabent;)

Szerdán vártam újra a vízvezeték szerelőt, mert azután, hogy megcsinálta frankón el is dugult a mosogatónál a lefolyó:P Hiába no, ha nem magadnak csinálod, akkor tuti nem lesz tökéletes (ez már hosszú évek tapasztalata). Helyette viszont teljesen váratlanul a redőnyösök állítottak be, a Zsebi szobájára rendelt szúnyoghálóval (Jade biztonsági szúnyogháló az ajtóra). Azért nem bántam, hogy korábban készen lett, csak így persze nem volt nálunk kellő mennyiségű kp, hogy kifizessük őket, de megoldottuk:) Amúgy a nap a kicsi ténykedés, kicsi pihenés (fekvés) jegyében telt. Kora este még egy kis sétát is bevállaltam Zaziékkal, közben megjött a vízvezeték szerelő is, aki aztán végülis semmit nem tudott a dugulással kezdeni, mondta, hogy erre szakembert kell hívni. Nosza akartam is hívni egyet, de eltörte az ujját és a héten ezért nem dolgozott. Sebaj, gondoltuk hagyományos eszközökkel futunk egy kört magunk, aztán, ha nem megy, akkor még mindig kereshetünk másik - egyébként meglehetősen borsos áron dolgozó - szakembert. Szóval zárás előtt még futottunk egy kört az Auchanban és a Bauhausban wcpumpa ügyben:) Vicces volt. De KáeM professzionálisan meg is oldotta a dugulást a beszerezett eszközökkel (hagyományos pumpa, vákumos szuper szerkezet és persze Tiret...bár ez utóbbi már csak a biztonság kedvéért került bele éjszakára, előtte is már tökéletesen üzemelt a lefolyó). Egész nap voltak egyébként kisebb nagyobb fájások, összehúzódások, de még mindig semmi komoly, semmi hosszabb időintervallumban rendszeres. KáeM azért lepakolta a cuccokat a kocsiba, hogy ne akkor kelljen kapkodni, amikor indulunk, hiszen még így is maradt hirtelen bepakolni való, amit nem lehet addig a kocsiban parkoltatni (természetesen a kellő mennyiségű technikáról van szó). 

Csütörtökön 11-re volt előirányozva az altatóorvosi vizsgálat, az előtte lévő idő kis blogolással, netezéssel gyorsan el is telt. A vizsgálat maga a szokásos volt: EKG, vérnyomásmérés, anamnézis átbeszélése, majd a mostani eljárásról tájékoztató. Ezután ebédeltünk egyet az indiaiban, majd délután szunya....legalábbis nekem, kicsit megint utolért az a fajta állandóan aludhatnék, ami már az elején egyszer jellemző volt. Aztán kicsit rámolásztunk, vasaltam, aztán elmentünk vacsizni. Utána KáeM még kerti csapot szerelt a szomszédokkal, én már csak pihentem.

Csőretöltött kismama:)

Pénteken nem ment KáeM edzésre, mert hogy inkább azt próbálta kifejleszteni, hogy hogyan is lehet két lábra egyszerre sántikálni...nem vicces, de azért jókat mosolyogtunk rajta. Ennek ellenére én nagyon sajnálom, hogy így fájnak a térdei:( A magam részéről elég fájdogálósan indult a nap, ezért reggeli után le is töltöttem egy fájásrögzítő/figyelő programot a pinkiPhonera:) Innentől kezdve csőre töltött kézzel figyeltük a fájásokat, amik jöttek is szépen sorban, de továbbra sem pontosan rendszeresen. Emellett még Zsebinek is nagyon mozgékony napja volt, nem mondom, hogy megállás nélkül, de azért nagyon aktívan mocorgott egész nap. Délelőtt csatangoltunk, aztán ebédet főztem:) Utána a szomszédos építkezés munkásainak csodálatos hangon eldalolt altatóinak hála szundikáltunk egyet:P Ezután ismét rámolászás következett (a mindenórásság hatására a szokásosnál is nagyobb rendet tartunk a lakásban, mert hát ki akar rendetlen lakásba hazaérni, meg hát Jade cicát is barátok fogják etetni). Aztán este az időzített bombaságomra tekintettel és mert nagyon szeretjük sokadszorra is megnéztük az Örömapa II. című filmet:))))  Aztán próbáltunk aludni, nem ment könnyen. KáeMnek sikerült éjfél körül elaludnia, én még háromnegyed kettőkor is sétafikáltam, hogy kitaláljam miként is fékezhetném meg kicsit a fogfájásomat, hogy aludni tudjak. Végülis egy fél Panadol lett a megoldás, ezzel sikerült egészen komolyat szunyálni:)

A kispapa is csőretöltve:D

Szombaton sem ébredtünk későn:) Házon kívüli reggeli, meg ebéd beszerezés után, a pihenős filmnézést lőttük be programnak. Mondanom sem kell időnként be-bealudtunk. Valahogy már reggel érezhető volt, hogy nem lesz olyan fájdogálós a nap, mint a péntek volt. Voltak jósló fájások, messze nem olyan mennyiségben, mint pénteken. De Zsebi bugizott rendesen.:D Kora este végre telefonáltak, hogy elkészült a puzzle is, így egyre csökken a Zsebiszoba hiánylista;) Lefekvés előtt pedig megejtettük a pocakfotózást is.

Vasárnap reggel egy megint nem éppen a sok alvásról szóló éjszaka után fájásra ébredtem. A jelek szerint fájósabb és kevésbé fájós napok váltogatták egymást, legalábbis ez volt az elmúlt pár nap megfigyelésének eredménye. Komolyan voltak a napnak olyan részei, amikor meg voltam győződve róla, hogy menni kell, bár KáeM szerintem nagyon kemény kismama vagyok...az a fajta, aki természetes szülésnél tuti mobilozna, e-mailezne folyamatosan és csak egy-egy pillanatra állna meg, hogy most akkor nyomunk:P Ennek ellenére mikor ebéd (mosogatás, blogolás) után elég szépen rendszeresen 8 percesre beálltak a fájások, a pihenés ellenére is, ő mondta, hogy na akkor most hívjuk fel Herczeghet. Hívtam...nem vette fel, majd visszahívott, hogy mi a helyzet....és hát a nap további eseményei pedig már a történelem kategóriába esnek;)

Bevallom a fájások nem kicsit bizonytalanítottak el, avagy jelölgettük szorgalmasan az alkalmazásban, amikor fáj (meg a meddiget és a milyent - 5 fajta van...a kérdés csak a mihezképest:P), de én ezeket nem érztem egyáltalán durvának. Persze, mint minden első babás kismamának nekem sem lehet halvány fogalmam sem, hogy milyen is egy "igazi" fájás, meg ez egyénenként fájdalomtűrő-képesség függvényében is erősen változó. Mindenesetre próbáltuk figyelni a rendszerességet, mert az állítólag a mérvadó:)

Megérkeztem:)

Tegnap 18:36 megérkezett a mi várva várt csodánk. Gergő 3550 grammal és 52 centivel hangosan köszöntötte a szüleit. Az egész család jól van.

Hétről-hétre: 38. Hét

Baba

A baba belei tele vannak magzat szurokkal, ami az emésztőszervek által kiválasztott zöldes – fekete anyag. Ez a szülést követő egy-két napon belül, de néha a szülés pillanatában távozik, első székletként. Körmei már túlnőttek az ujjbegyeken. A magzati szőr nagy része lekopott a bőréről, de lehet, hogy még születése után is találsz sötét pihéket a homlokán, fülén, hátán. A magzatmáz is kezd felszívódni, bár az újszülöttek többsége maszatosan jön világra. Ezt a kenőcsös anyagot, ami megóvja a pici bőrét a felázástól, régen a bábák nagy becsben tartották, bőrápolóként a saját kezükre kenték.

Kismama

Bizonyára nagyon izgatott, ami teljesen érthető. Visszafelé számolja a napokat, tele van kérdésekkel, elképzeli, hogy milyen lesz a szülés, mennyire fog fájni, vajon milyen a pofija babájának, rendben lesz-e minden, és még sorolhatnánk azt a sok-sok kavargó gondolatot, amik szinte teljesen kitöltik napjait. Próbáljon lazítani, menjen el moziba vagy sétáljon egyet, találkozzon barátnőjével, csináljon olyasmit, amivel egy kicsit eltereli figyelmét saját magáról. Ott legyen-e az apuka a szülőszobában? Ez a kérdés biztosan felmerült már Önöknél is. Az apa jelenléte nagyon sokat segíthet, de nem árt tisztázni előtte egy-két dolgot. Mindenki másként éli meg a vajúdás alatti fájdalmakat, van akinél simán megy minden, míg más kiabál, megfogadja, hogy többé nem szül gyereket és a férjét is elátkozza. Kedves leendő apuka! Ezeket nem kell komolyan vennie, kedvese nem Önre haragszik. Egy megváltozott tudati állapotba vannak ilyenkor a nők, ami néha dührohamhoz hasonló kitörésekkel is járhat. Próbáljon türelmes és megértő lenni, szerencsére a szülés sem tart örökké.