| Kissé megkésve.... A 37. heti pocak fotó már nem készülhetett el;)  |
| CTG |
Hétfőn Herczeghnél kezdtünk. Aztán eltepertem a házi orvoshoz, hajtóvadászatot indítva a táppénzes papírom után, mert hogy a doki drága elfelejtett szólni, hogy szabadságra megy. De semmi gond soromat végigülve bejutottam a helyetteshez és meg is kaptam a papírt. Aranyos volt a helyettes, mondta, hogy legközelebb nála szóljak, hogy kismama vagyok, mert ő előreveszi a kismamákat...mondtam, hogy nem fogunk már találkozni a szülés előtt. Aztán meg kérdezték, hogy akkor ugye most befekszem a kórházba, mert nyitott méhszájjal szerintük úgy kell. Mondtam, hogy nem fekszem sehová, maximum a saját ágyikónkba itthon:P Aztán be is futottam (na jó ez azért már túlzás, besétáltam/fellifteztem) a munkahelyemre a papírokkal. Majd gyors Zazi látogatás következett, aztán ebéd és időpont szervezés vérvételre. Utána pihenést irányozott elő a kispapa;) Közben azért a vacsora készülgetett, meg egy kis baracklekvár is. Aztán a vacsora utáni pihenő alatt tört rám valami iszonyatosan fura belső kényszer - feltételezem a fészekrakó ösztön - hogy akkor nekem most azonnal mosogatni, rámolni kell, mert ha esetleg beindul Zsebi, akkor kvázi idegenek jönnek a lakásunkba és ne legyen már kupi itthon. A belső kényszer kiterjed a tegyünk be a kórházi csomagba mindent, ami még esetleg hiányzik kérdéskörre, illetve néhány olyan dologra is, amiknek azért nagy erőkkel ugyan, de ellenálltam....pl nem álltam neki este kilenckor vasalni, hűtőt átrámolni, mosni, sőt még porszívózni sem:P Fura érzés volt a zizegés, persze lehet, hogy csak azért jött, mert azért valahol tudat alatt mégis "rám ijesztett" a doki. Ez nyilván sosem fog kiderülni:)
 |
| Babamódra szunyálok:) |
Kedden terveztem Zsebi születése előtti utolsó látogatásomat a munkahelyemen, s az utolsó táppénzes papírok beszállítását. Ez utóbbi megoldódott hétfőn, így már nem voltam annyira biztos a látogatásban. De aztán a reggeli vérvétel után volt némi szabadidőm, így ismét feltartottam kis csapatomat a munkában. Aranyosak voltak, csodálták a pocakot és a fürgeségemet, meg hogy milyen jól bírom az ácsorgást (pedig mit sem tudtak róla, hogy közben azért időnként befigyelt egy-egy fájás is):) S még azzal is legyezgették a hiúságomat, hogy csak pocakra híztam a többi helyről inkább még fogytam is:) Mindenesetre nem csak a kedvességük miatt örültem, hogy még bent voltam egyet a szülés előtt. Ebédre KáeM elvitt az új felfedezésükbe, aztán haza jöttünk. Én szundikáltam egy nagyot délután, utána pedig nyomtunk Katával és Zazival egy közel két órás sétát. Némi bevásárlás, majd vacsi következett, ezután pedig ismét pihi. Lett volna bennem zizegési hajlam, de nagy erőkkel elnyomtam: én és a fáradtság, na meg az időnként azért befigyelő fájások. Mert hogy ezek azért jelentősen gyakrabban voltak, mint korábban. Semmi komoly, semmi rendszeresség, a munkahelyemen is tudtam békésen tovább beszélgetni attól, hogy éppen fájt, s a sétában sem kellett megtorpanni, de azért érzem, hogy készül valami (valaki) odabent;)
Szerdán vártam újra a vízvezeték szerelőt, mert azután, hogy megcsinálta frankón el is dugult a mosogatónál a lefolyó:P Hiába no, ha nem magadnak csinálod, akkor tuti nem lesz tökéletes (ez már hosszú évek tapasztalata). Helyette viszont teljesen váratlanul a redőnyösök állítottak be, a Zsebi szobájára rendelt szúnyoghálóval (Jade biztonsági szúnyogháló az ajtóra). Azért nem bántam, hogy korábban készen lett, csak így persze nem volt nálunk kellő mennyiségű kp, hogy kifizessük őket, de megoldottuk:) Amúgy a nap a kicsi ténykedés, kicsi pihenés (fekvés) jegyében telt. Kora este még egy kis sétát is bevállaltam Zaziékkal, közben megjött a vízvezeték szerelő is, aki aztán végülis semmit nem tudott a dugulással kezdeni, mondta, hogy erre szakembert kell hívni. Nosza akartam is hívni egyet, de eltörte az ujját és a héten ezért nem dolgozott. Sebaj, gondoltuk hagyományos eszközökkel futunk egy kört magunk, aztán, ha nem megy, akkor még mindig kereshetünk másik - egyébként meglehetősen borsos áron dolgozó - szakembert. Szóval zárás előtt még futottunk egy kört az Auchanban és a Bauhausban wcpumpa ügyben:) Vicces volt. De KáeM professzionálisan meg is oldotta a dugulást a beszerezett eszközökkel (hagyományos pumpa, vákumos szuper szerkezet és persze Tiret...bár ez utóbbi már csak a biztonság kedvéért került bele éjszakára, előtte is már tökéletesen üzemelt a lefolyó). Egész nap voltak egyébként kisebb nagyobb fájások, összehúzódások, de még mindig semmi komoly, semmi hosszabb időintervallumban rendszeres. KáeM azért lepakolta a cuccokat a kocsiba, hogy ne akkor kelljen kapkodni, amikor indulunk, hiszen még így is maradt hirtelen bepakolni való, amit nem lehet addig a kocsiban parkoltatni (természetesen a kellő mennyiségű technikáról van szó).
Csütörtökön 11-re volt előirányozva az altatóorvosi vizsgálat, az előtte lévő idő kis blogolással, netezéssel gyorsan el is telt. A vizsgálat maga a szokásos volt: EKG, vérnyomásmérés, anamnézis átbeszélése, majd a mostani eljárásról tájékoztató. Ezután ebédeltünk egyet az indiaiban, majd délután szunya....legalábbis nekem, kicsit megint utolért az a fajta állandóan aludhatnék, ami már az elején egyszer jellemző volt. Aztán kicsit rámolásztunk, vasaltam, aztán elmentünk vacsizni. Utána KáeM még kerti csapot szerelt a szomszédokkal, én már csak pihentem.
 |
| Csőretöltött kismama:) |
Pénteken nem ment KáeM edzésre, mert hogy inkább azt próbálta kifejleszteni, hogy hogyan is lehet két lábra egyszerre sántikálni...nem vicces, de azért jókat mosolyogtunk rajta. Ennek ellenére én nagyon sajnálom, hogy így fájnak a térdei:( A magam részéről elég fájdogálósan indult a nap, ezért reggeli után le is töltöttem egy fájásrögzítő/figyelő programot a pinkiPhonera:) Innentől kezdve csőre töltött kézzel figyeltük a fájásokat, amik jöttek is szépen sorban, de továbbra sem pontosan rendszeresen. Emellett még Zsebinek is nagyon mozgékony napja volt, nem mondom, hogy megállás nélkül, de azért nagyon aktívan mocorgott egész nap. Délelőtt csatangoltunk, aztán ebédet főztem:) Utána a szomszédos építkezés munkásainak csodálatos hangon eldalolt altatóinak hála szundikáltunk egyet:P Ezután ismét rámolászás következett (a mindenórásság hatására a szokásosnál is nagyobb rendet tartunk a lakásban, mert hát ki akar rendetlen lakásba hazaérni, meg hát Jade cicát is barátok fogják etetni). Aztán este az időzített bombaságomra tekintettel és mert nagyon szeretjük sokadszorra is megnéztük az Örömapa II. című filmet:)))) Aztán próbáltunk aludni, nem ment könnyen. KáeMnek sikerült éjfél körül elaludnia, én még háromnegyed kettőkor is sétafikáltam, hogy kitaláljam miként is fékezhetném meg kicsit a fogfájásomat, hogy aludni tudjak. Végülis egy fél Panadol lett a megoldás, ezzel sikerült egészen komolyat szunyálni:)
 |
| A kispapa is csőretöltve:D |
Szombaton sem ébredtünk későn:) Házon kívüli reggeli, meg ebéd beszerezés után, a pihenős filmnézést lőttük be programnak. Mondanom sem kell időnként be-bealudtunk. Valahogy már reggel érezhető volt, hogy nem lesz olyan fájdogálós a nap, mint a péntek volt. Voltak jósló fájások, messze nem olyan mennyiségben, mint pénteken. De Zsebi bugizott rendesen.:D Kora este végre telefonáltak, hogy elkészült a puzzle is, így egyre csökken a Zsebiszoba hiánylista;) Lefekvés előtt pedig megejtettük a pocakfotózást is.
Vasárnap reggel egy megint nem éppen a sok alvásról szóló éjszaka után fájásra ébredtem. A jelek szerint fájósabb és kevésbé fájós napok váltogatták egymást, legalábbis ez volt az elmúlt pár nap megfigyelésének eredménye. Komolyan voltak a napnak olyan részei, amikor meg voltam győződve róla, hogy menni kell, bár KáeM szerintem nagyon kemény kismama vagyok...az a fajta, aki természetes szülésnél tuti mobilozna, e-mailezne folyamatosan és csak egy-egy pillanatra állna meg, hogy most akkor nyomunk:P Ennek ellenére mikor ebéd (mosogatás, blogolás) után elég szépen rendszeresen 8 percesre beálltak a fájások, a pihenés ellenére is, ő mondta, hogy na akkor most hívjuk fel Herczeghet. Hívtam...nem vette fel, majd visszahívott, hogy mi a helyzet....és hát a nap további eseményei pedig már a történelem kategóriába esnek;)
Bevallom a fájások nem kicsit bizonytalanítottak el, avagy jelölgettük szorgalmasan az alkalmazásban, amikor fáj (meg a meddiget és a milyent - 5 fajta van...a kérdés csak a mihezképest:P), de én ezeket nem érztem egyáltalán durvának. Persze, mint minden első babás kismamának nekem sem lehet halvány fogalmam sem, hogy milyen is egy "igazi" fájás, meg ez egyénenként fájdalomtűrő-képesség függvényében is erősen változó. Mindenesetre próbáltuk figyelni a rendszerességet, mert az állítólag a mérvadó:)
