Az egész igazából úgy kezdődött, hogy született ugye.... hogy Ádám és Éva. De most ugorva egy kicsit, az alvás mostanában nem tartozik a fő elfoglaltságaink közé. Ennek fő oka, hogy bár Zsebi álom kisbaba, és tartja a 3-4 óránkénti evést, azért az akkor is azt jelenti, hogy ő alszik 3-4 órákat, mert ugye egy menet az előrámolás-pelenkázás-szoptatás-etetés-mosogatás-sterilizálás-elpakolás azért mégis csak 1 óra nekünk. És ezt vagy sikerül napközben behozni. Vagy nem. Főleg nem. Ennek következményeként vasárnap éjszaka érdekes események bontakoztak ki.
0 óra 32 perc
Felkelek, és közlöm Vicával, hogy akkor én most előkészülök.
Ő erre: - Mire?
- Hát a szoptatásra.
- Dehát nincs is szoptatási idő.
- Ja ok, akkor aludjunk.
01 óra 15 perc
Arra ébredek, hogy térdelek a Vica mellett az ágyon, és próbálom felmarkolni az oldalát illetve a cicijét. Felébred félálomba, és csodálkozva kérdezi: - Mit csinálsz? Miért böködsz?
(én még mindig félálomba, nem értem, hogy miért nem érti, hiszen tök evidens:) - Hát visszaviszem a gyereket. (aki persze nem volt ott, ezért csak az oldalát próbáltam felmarkolni, de ez nem zavart továbbra sem)
- Hova? - kérdezi egyre nagyobb csodálkozásába.
- Hát a kiságyába. ( itt már én is kezdtem megzavarodni, hogy miért tesz fel ilyen evidens kérdéseket).
- A gyerek a kiságyában van. - paff
Szóval a fentiek kimerítenék a probléma fogalmát, és mondhatnánk, hogy átmeneti elmezavar. De nem, mert hétfőn már konkrétan fel is keltem éjszaka, és nekiálltam előpakolni, vizet forralni, amikor is 5 perc után mikor a gyerek és a Vica is édesen horkolt a helyén, el kellett gondolkoznom, hogy tulajdonképpen mi a fenét is csinálok itt?
