Mint említettem a betegfelvételis hölgynek köszönhetően nem éppen helyzetemhez illően, de a kardiológiára kerültem. S mivel a hozzáállásuk a magyar egészségügyhöz mértek kiemelkedő volt, hát gondoltam meg kell emlékeznem róluk.
Csütörtök délután a rendelési idő vége felé érkeztünk, s hát a már leírt tortúra után sikerült meggyőznünk az éppen rendelő Huber Eleonóra doktornőt, hogy ő végülis segíteni akar nekünk.
Pénteken reggel vártak vérvételre, ahol már sokkal kedvesebb és aggodalmasabb arcát mutatta a doktornő. Megkérdezte, hogy nem szeretném-e megnézetni magam az ő egyik nőgyógyászukkal is, mert hát a hétfő eléggé messze van és én tulajdonképpen eléggé veszélyben vagyok. Nem kértem a vizsgálatot és megnyugtattam, hogy egyrészt semmi bajom (semmi rosszul lét, semmi vérzés) másrészt tökéletesen megbízom az orvosomban. Amíg a véremet vették felvették pár adatomat is, a doktornő megpróbált egy megfelelő UH-t szerezni, hogy rám tudjanak nézni. A doktornő nagyon megígérte, hogy hétfőn reggel 7re ott lesznek a leletek. Majd várattak még egy kicsit, de mivel nem sikerült UH-t szerezni elengedtek haza.
Hétfőn reggel már 7 előtt ott voltunk. Az ott lévő asszisztensnő – aki egyébként a véremet vette – nem igazán fogta fel a jelenlétünket, s jócskán megváratott. Egészen fél 8ig tartott míg előszedte a leletet és közölte, hogy a vércsoport nincs meg, és ezt előre megmondta. Eddigre odaért a doktornő is, finoman leszúrta, hogy miért is nem lett kész és egyáltalán miért váratott meg minket. Mondta, hogy az OVSZ (Országos Vérellátó Szolgálat) tud segíteni, ők esetleg átfaxolják a műtétet végző kórháznak. Ezt már elrohantunkban mondta, mert ugye sietnünk kellett a Sote II-re a betegfelvételre.
Mindesetre ezt a dolgot leszámítva, kiemelkedőnek kell minősítenem a doktornő hozzánk állását:) És ezúton is köszönöm neki.
