Már eleve nem a helyi intézménybe utalt a gyerekorvos, aztán még azt is mondta, hogy az általa ajánlott főorvosnak van magánrendelése is. Hát nosza el is kértük az elérhetőséget és mivel nem voltam elájulva tőle, hogy az ajánlott intézménybe is két hónappal későbbre tudtak csak időpontot adni, hát fel is hívtam. Egy nagyon kedves doktornővel beszéltem, aki nem tudott azonnal időpontot adni - nem lévén nála a notesze - kérte, hogy hívjam később. Ezt a későbbet én elmulasztottam, de ő nem és visszahívott. Meg is beszéltük az időpontot, a lehető legkorábbit azután, hogy Zsebi betöltötte a hat hetet:)
A rendelő az átlagos magánrendelőkhöz képest egész jó helyen van, avagy tömegközlekedéssel jól megközelíthető (nem mintha ez nálunk szempont lenne), és akad a környéken parkolási lehetőség is (ez már annál inkább szempont). Korrektül, igényesen berendezett váró fogadott minket, meg néhány várakozó páciens. Kicsit korábban érkeztünk. Az időpontunkhoz képest egy negyed órával jutottunk be később.
A doktornő és asszisztense élőben is nagyon kedvesek. Igazán gyerekszeretőek (szerintem azért ez korántsem mondható el, minden gyerekekkel foglalkozó orvosról sajnos). Nekünk első körben csak annyi dolgunk volt, hogy kivegyük a babát a hordozóból. Ezután a doktornő levetkőztette, mondván, hogy így már vetkőztetés közben is látja, hogy rendben vannak-e a mozgások. Aztán kézzel ellenőrizte a csípőjét, majd UH-val. Mondta, hogy kicsit kötöttnek tűnik, de nem biztos, hogy valóban az (és ha az is, nem gond, egy ilyen korú babánál), mert hogy a kislegény nagyon izmozik:) Amíg a lelet elkészült mi vagyis apa felöltöztette Zsebit, én közben intéztem a fizetést és az időpontot a kontrollra. A doktornő 4 hónapos korára rendelt vissza minket. A vizsgálat nem tartott tovább 10 percnél és 7000 magyar forintba került, amiről kérdés nélkül írták az egészségpénztári számlát. Zsebike pedig egyetlen nyikkanás nélkül tűrte az egészet:)
Még annyit mondott el a doktornő, hogy a babát hason vagy háton altassuk csak. Mikor itt KáeM megvillantotta tudásunkat, vagyis hogy tudjuk miért nem szabad oldalt altatni, akkor mondta a doktornő, hogy nagyon felkészültek vagyunk. Aztán mikor a D-vitaminnál átbeszéltük, hogy nem kanállal, hanem szájba cseppentve adjuk, már szinte elalélt, s mikor azt is megtárgyaltuk, hogy mik azok a babaeszközök, amik nem igazán javallottak a baba mozgásfejlődése kapcsán, akkor már szinte istenített bennünket:) Távozáskor még mondta, hogy bármilyen kérdésünk van, hívjuk nyugodtan a mobilján szívesen válaszol. (Mozgásfejlődés szempontjából egyébként azt mondta, hogy a legjobb, ha a gyerek sima felületen van: szőnyeg, kiságy. Később pedig hasznos lehet egy járóka, mert az segíti a (fel)kapaszkodást és ellentétben egy asztalterítővel (ami szintén segítheti a kapaszkodást) nem ránt magára semmit:P)
