Az első kötet után magamtól nem vettem volna meg. De Sógornőmnek annyira tetszett az első, annyira inspirálta, hogy megvette a másodikat, s ha már, akkor el is hozta nekem, hogy elolvashassam, mondván ő még nem tart itt, én viszont már igen:P
Fülszöveg...ami jelen esetben is elég felcsigázó, mint az első kötetnél:
"A Felcsináltak!-ban végigkísérhettük Rebecca "Beck" Ecklert élete leghosszabb kilenc hónapján. Most megtudjuk, hogy "a terhesség masszázs ehhez a mostani élethez képest". Megszületett ugyanis Rowan, a Diktátor, Beck pedig csak várja-várja, hogy most már jöjjön a sokak által sokszor kilátásba helyezett égi boldogság is. Mert arról nem volt szó, hogy a sztrecsfarmert fel kell cserélni lompos mackónadrágra, hogy az anyós az őrületbe kerget a jóindulatával és a segítőkészségével, továbbá le kell mondani a rendes alvásról meg a tüzes nemi életről. Ám Beck még a kimerültség peremén tántorogva is képes begyűjteni és megosztani a modern anyákkal néhány praktikus tanácsot, többek között mindent, amit tudni kell: A teljesítményről: "Tanulhattam akármilyen jól az iskolában, érhettem el akármit a szakmában, anyám még sose volt olyan büszke rám, mint amikor világra hoztam az unokáját." A jó megjelenésről: "Hogy lehet ez, hogy hónapok óta nem iszom, mégis pocsékabbul nézek ki, mint macskajajosan, átbulizott éjszakák után?" A méret fontosságáról: "Elkövettem azt a hibát, hogy felpróbáltam egy terhesség előtti farmert, ami nem jött térdnél feljebb. Ez volt életem legrosszabb döntése. Húsz percet sírtam utána." Eckler a Felcsináltak! Egy modern kismama vallomásai kacagtató krónikájának fanyar, sőt maró humorával számol be egy kezdő anya megpróbáltatásairól, a hullámhegyekről-völgyekről, és arról, hogy mekkora öröm kiszolgálni valakit, aki nem valami nagy, mégis körülötte forog a világ. Rebecca Eckler az egyik legismertebb kanadai újságíró. Jelenleg két lapnál is rovatot vezet a korszerű szülőségről. Vőlegényével, kislányával, Rowannal és Ruby nevű spanieljével él. Nem tervez férjhez menést, újabb gyereket vagy újabb kutyát. Soha. Jó, legalábbis egyelőre."
Hát elolvastam, ami tekintettel arra, hogy elvileg magam is egy "vakarcs diktátorral" élek együtt, hozzá állandó babysitter segítsége nélkül nem is olyan kis teljesítmény.
A könyvről a véleményem erősen hasonlatos az elsőre..... Megdöbbentő, hogy mennyit tud hisztizni Beck, annak ellenére, hogy a hét öt napján nem is neki kell ellátnia a babáját, meg hogy nem sokkal a baba születési után Mauira mennek pihenni:S A könyv első felében komolyan azt éreztem, hogy nem is igazán szereti a babáját, megszülte, mert ez az elvárt viselkedés.... Aztán később azért sikerül úgy fogalmazni, hogy hihetővé válik, hogy tényleg szeretik Rowent. A szokásos amerikai nemtörődömség, tájékozatlanság persze ebben a könyvben is befigyel (lásd szülés utáni depresszió...amiről fogalma sincs kezdetben, utána viszont meglepően jól írja le a lényegét, engem mondjuk megerősítve eddigi véleményemben, miszerint szülés utáni depresszióban többnyire azok szenvednek, akik ráérnek). Bevallom a stílus és fogalmazás alapján, úgy vagyok vele, hogy ha Beck a valóságban is ilyen hisztis, akkor egy csoda, hogy a vőlegény hajlandó elviselni:P Bár a szexi (és tökéletes) apáról alkotott elképzeléseink sem igazán egyeznek: "Szerintem nincs szexibb annál a férfinál, aki büszkén mutogatja a kisbabáját a kollegáinak."
Vannak azért aranyos megfogalmazások (s nagy/örök igazságok) a könyvben...olyanok, amik akár még engem is inspirálnának az írásra, mint ahogy tette ezt az első kötetből jó néhány szakasz a Sógornőmmel:
"Talán mégis az a fajta vagyok, aki képes a BABA A KOCSIBAN öntapadóval furikázni. Nem is olyan rossz ötlet, tudják. Egyáltalán nem. Most már tudom, mit jelent igazából: "Vigyázz, kialvatlan szülő a kormánynál!""
"Nem is tudom. Talán örülnöm kellene, hogy az emberek aranyosnak tartják, pont. Még akkor is, ha fiúnak nézik."
"Az "építő bírálatnak" nincs vége."
"Nem úgy szól a mondás, hogy a kisbaba egy kiélesített baleset, ami arra vár, hogy megtörténhessen?"
"De én legalább nem az a fajta anya vagyok, aki nyafog, hogy hogy öltöztette fel a férje a gyereket. Sose akarok az a fajta anya lenni. Se az a fajta anya, aki megkérdezi a gyereket, mi volt a nap "fénypontja és mélypontja". Se az a fajta anya, aki... Annyi anyafajta van, ami nem akarok lenni. Már csak azt kell kitotóznom, miféle anya akarok lenni."
"Jajistenem, most volt részem az első kontrázásban! Azok a szülők "kontráznak", akik azt képzelik, hogy az ő gyerekük sokkal fejlettebb másokénál. A szülőség nagyon felszíthatja a versenyszellemet. Tele a világ olyan anyákkal, akik azt figyelik, hogy kinek jobb a babakocsija, kinek a gyereke visel aranyosabb cipőt vagy ruhát. Tele van a világ olyan anyákkal, akiknek az öt hónapos gyereke tudja jelezni a "tej" szót, és olyan anyákkal, akiknek a gyereke egy hónapos kora óta átalussza az éjszakát, és olyan anyákkal, akiknek a nyolc hónapos babája Tolsztojt olvas. (Hazugok mind, az utolsó szálig!)"
"Immár egész otthonunk egy játékszoba. A legénylakás sötét, férfias árnyalatait kiszorították a rikító színű játékok, a babakomp, a játék konyha, a plédek, a játék autók, a mindenféle színű és méretű labdák. Ó, és hogy felejthetném el? A sátor! A nyomorult sátor! Ez már nem egy legénylakás. Ez egy bömbölde. Minden lépésnél valami elemes játékra hágok, ami hangot ad. Kezd engem is megőrjíteni ez az élet. A Diktátor komolyan veszi a rémuralmat. Nem csak az életünket kebelezte be, de az otthonunkat is."
"Örökké mozogni kell vele, én pedig szeretem kifárasztani, mert sokkal gyorsabban elalszik, ha eseménydús a napja."
"Ismétlem, ez az én kisbabám köszönő viszonyban sincsen a logikával."
"Azt mondják, az utánzás a legőszintébb módja a hízelgésnek. Csak sose képzeltem, hogy épp egy dada fog utánozni."
"Istenben vagy jobboldali politikusokban nem hinni, az egy dolog. De hogy nem hihet valaki a hordozható DVD-lejátszóban?"
"-Ó, de hát annyi ruhája van, és azt szerettem volna, ha legalább egyszer hordaná, mielőtt kinövi őket - magyarázta Mimi dada, hogy miért öltöztette gyermekemet pszichedelikus színorgiának. Ez a legalább egyszeri hordás láthatólag azt jelenti, hogy egyszerre visel mindent, akkor is, ha a darabok ütik egymást."
"A babák nem bánják, ha szarban kell aludniuk."
"Nem csak azt látom egyre tisztábban, hogy a vőlegénnyel talán le kellene fixálnunk minden hétre egy randevút; a dolgok odáig fajultak, hogy azt is megbeszéljük, mikor szexelünk."
S végül, de nem utolsó sorban a kétértelmű bókokról: "Az ember vagy klassz, vagy anya. Az ember nem lehet egyszerre klassz, és anya. Á, dehogy!"
Az emlegetett két könyveken kívül egyébként az írónőnek a saját honlapja tanulsága szerint még több könyve is megjelent. Illetve a vakarcs diktátorról blog is íródott egy időben.
