De - Zsebivel kapcsolatosan legalábbis - valószínűleg utoljára. Mert hogy "filmünk végetért", már ami a szopizásról szólt. Kezdődött azzal, hogy A) kevéske volt a mennyiség a kis porszívónak, B) iszonyatosan fájt, ahogy szopizott, majd folytatódott azzal, hogy nagyon gyakran kért enni (nálunk az idő múlásával nem nőttek az etetések között eltelt időtávok, hanem több esetben inkább rövidültek). Ekkor kezdett apa alias KáeM gyanakodni, hogy az anyatejben kevés a cukor mennyisége, s ezzel felborult gyerekünk vércukor szintje is. Nem kerestünk megerősítést, mert nem volt általános a probléma, többnyire azért tartotta magát a 3-4 óránkénti étkezés és megvolt a megfelelő mennyiségű végtermék is;) Aztán folytatódott azzal, hogy a gyerek alias Zsebi nem kívánt cicizni, egyszerűen kiköpte, mint ahogy többnyire a játszó cumit is. Bár nagy különbség, hogy a testi adottságok miatt a cici nem tud olyan szép nagy ívben repülni, mint a játszócumi:P Szaranyaként ekkor sem kezdtem el parázni, simán betömtem az éhesen üvöltő gyerek száját a tápszeres cumival, majd miután őt jóllakattam nekiálltam és kifejtem a cicit. Egy hétig próbálkoztunk, hogy ismét rácuppanjon a cicire, de maradt továbbra is az ívesített köpködés. A lefejt tejet ugyan megitta/megissza, de messze nem olyan lelkesedéssel, mint a tápszert és hamarabb is lett/lesz éhes utána, mint a tápszer után, ezzel bizonyosodott be, hogy igenis van szar anyatej, legalábbis nem eléggé tápláló van.
 |
| A kezdeti pozitív vélemény a szopizásról |
Ezután következett a hat hetes kontroll, ahol egyeztettünk a nődokival (aki endokrinológus is), hogy akkor mostan mi legyen, megerősítette, amit magunk is sejtettünk, hogy a Merckformin nem éppen szopizás barát, de nem érezzem magam szaranyának, fejjem, amíg még van, amúgy pedig a tápszerrel is csodaszép és okos gyerekek fejlődnek:) Így a cicizéssel leálltunk...ez van, eddig ment, nincs depresszió miatta. Örülök, hogy ennyi is ment. Reméljük ketteskénél majd jobban megy;)
 |
| Szopizik:) |
De még akartam írni egy bejegyzést a témáról már korábban, itt-ott olvasott tanácsokkal, véleményekkel kapcsolatosan....hát nem fogom vissza magam, mert nem akarom, hogy bennem ragadjon:P
 |
| A későbbi vélemény:P |
Nos kezdetnek teljes mértékben kiakaszt, hogy ennyire odáig vagyunk a szoptatás mindenhatóságával. Igen, tényleg az anyatej a legjobb táplálék a gyereknek, de szerintem totálisan feleslegesen stresszeljük vele a t. kismamákat, hogy márpedig szoptatni muszáj és aki nem szoptat az elvetemült és szaranya és egyáltalán nincs olyan, hogy valaki nem tud szoptatni. Hát csókoltatom az ilyen véleménnyel rendelkezőket, és tájékoztatom őket, hogy igenis van: van aki nem tud szoptatni és van akinek kevés a teje a gyerekének és van akinek nem elég tápláló a teje és pontpontpont estébé a sor még folytatható.
De találtam írásokat is, például a szoptatással/tejtermeléssel kapcsolatos legendákról, hogy melyik az igaz és melyik nem. Az alábbiak eredetije (nem közlöm szó szerint a cikket, csak részeket belőle) a Anyák Lapja 2011. Augusztusi számában jelent meg Tedd a tejért! címmel.
A szoptatós anyák tiltólistáján ott szoktak lenni a K betűsök: káposztafélék, karfiol, kelbimbó, kínai kel, kukorica, vagy még a hagyma, a zeller, a spárga, a fokhagyma és a hüvelyesek is. Mindez idáig semmiféle vizsgálat nem bizonyította, hogy az anya által fogyasztott puffasztó ételek egészen biztosan hasfájást okoznak a csecsemőnél. Avagy mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogy milyen általa fogyasztott étel hat esetleg puffasztólag a csemetéjére. Egyébként meg a fenti felsorolást elnézve, lassan ott tartunk, hogy a szoptatós anyuka levegőt sem nagyon vehet:P (Várandósoknál is ez a helyzet, ha az ember minden hiedelmet betartana) Az anyatej összetétele nem függ attól, hogy az anyuka mit és mennyit eszik. De ha túl sokat vagy túl keveset eszik az anyuka, vagy nem táplálkozik eléggé kiegyensúlyozottan, akkor jelentkezhetnek hiánytünetek. Az erőteljes aromájú zöldsége íze, illata pedig egészen biztosan nem kerül az anyatejbe...hát igen, lássuk be azért nem közvetlen az út az anyuka szájából a cicijébe:P Az alkoholmentes sör fogyasztása kedvezően befolyásolja a tejtermelést, mert az összetevői miatt folyékony kenyér. A zsálya, petrezselyem, sóska csökkenthetik a tejtermelést. Lehet kávézni/teázni a szoptatás alatt, csak a koffeintartalmú italok mennyiségét csökkenteni kell. Az alkohol fogyasztás tényleg tilos, mert egy az egyben átmegy az anyatejbe. Nagyon fontos szoptatás alatt a megfelelő mennyiségű folyadék, legalább 1,5- 2 liter fogyasztása javasolt. A szoptatás nem mindenkit fogyaszt és nem kell a szoptatás alatt sem kettő helyett enni. Napi 300-500 kalóriával javasolt többet ennie a szoptatós anyukának.
Másik cikket a szoptatási problémákkal (1. rész - 2. rész - 3. rész) kapcsolatosan találtam (vagyis inkább engem talált meg a cikk)...ennek bevallom csak az első részét olvastam el alaposan, a továbbiakat inkább csak átfutottam, bár a másodikban érdekes rész is van a túl sok tanáccsal, meg a társadalmi nyomással kapcsolatosan. Egyébként is a falat tudom kaparni, hogy mindenkinek van legalább egy szoptatási tanácsadó ismerőse, na meg, hogy mindenki tudni akarja a frankót. Félreértés ne essék biztosan van olyan eset, amikor tudnak segíteni, de ahhoz a szoptatós anyukának minimum igényt kell tartania erre a segítségre, mert erőltetni nem (ezt sem) lehet. Mindenesetre a cikkből csak egyetlen apró részt vettem ki..de ezt kommentálom is saját magunkkal kapcsolatosan:P
Mi az oka, ha VALÓBAN kevés a tej?
• nem jó a mellrehelyezési gyakorlat - ez tényleg nem egyszerű, pedig kívülről marhára annak tűnik. De azért némi gyakorlással ráhangolódással sikerült megoldani. Szóval azt hiszem a cicire helyezéssel magával nem volt gond.
• nem kerül az újszülött 10- 12 alkalommal mellre 24 óra alatt - ez érdekes kérdés, mert kórházanként erősen eltérő az álláspont, hogy mit is tegyünk a babával cicizés ügyben, s hát szoptatási problémákról szóló cikkeket az anyuka már jócskán a kórház után olvas csak, szóval késő bánat. Nálunk a műtőből kitolva rögtön odaadták a babát és rögtön cicire is került (ügyesen szopizott is). S utána is cicire került - a kórházi ajánlásnak megfelelően - két óránként (éjszaka is), 10-10 percre mindkét cicire.
• nincs éjszakai szoptatás - mint fentebb írtam volt már a kórházban is, s utána itthon is.
• nem igény szerint, hanem menetrend szerint szoptat az anya - a baba maga is beáll egyfajta menetrendre, szóval ezt nem is tudom értelmezni, nyilván nem tömködtem a cicit a szájába, amikor nem volt éhes.
• használnak cumit, cumisüveget, bimbóvédőt - igen, használtunk. Eleve kellett itatni vízzel is a kórházban. A bimbóvédő nélkül meg nem is volt hajlandó szopizni.
• túl korai hozzátáplálás - mit nevezünk korainak, ha éhesen üvölt a gyerek és a ciciben nincs tej, a vizet meg sugárban köpi ki, akkor nem hinném, hogy jó érzésű szülő képes éhezni (üvölteni) hagyni a gyerekét.
• anya vagy a baba betegsége - ez szerencsére nem állt fenn.
• anya dohányzása vagy alkoholfogyasztása - sosem dohányoztam és az ivászat sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé.
Szóval a fenti okok közül lényegében kettő van, ami nálunk szóba jöhetett, de alapvetően nem volt kevés a tej, csak nagy az étvágy, hiszen szinte az első pillanattól a "tankönyvi" mennyiség dupláját kérte, ezt a cici nem tudta lekövetni. A tápértékkel már annál inkább voltak problémák, de erről már írtam fentebb.
Aztán valahol olvastam - már nem emlékszem a forrásra - hogy problémát okozhat, ha anyuka hangot ad esetleges fájdalmának szoptatás közben. Hát nem tudom ki hogy van vele, de nekem néha annyira fájt ahogy Zsebi rászívta magát a mellemre, hogy önkéntelenül is hangot adtam a fájdalomnak. S bevallom igazán büszke voltam magamra, hogy csak felszisszentem és nem kezdtem el cifra káromkodások közepette bőgni.
Ja és még egy aranyos hiedelem gyors megcáfolása- sajnos itt sem emlékszem a forrásra - de a cikk arról szól, hogy hogyan tudunk a terhesség alatt készülni a szoptatásra, vagyis inkább, hogy hogyan biztosan nem...szóval a terhesség alatt nem kell törölközővel dörzsölni a mellbimbót, nem lesz tőle felkészültebb a szoptatásra.
Hát ennyit a szoptatásról és rólunk így együtt, meg külön is...nem lett rövid (ennek ellenére, ha még találok érdekességet ki fogom vele egészíteni a bejegyzést). Egyébként az enyémhez erősen hasonlatos vélemény - jelentősen rövidebben és frappánsabban megfogalmazva - olvasható Petránál és nem csak szoptatás ügyben. És az általa is idézett mondat mindenképpen kell szereplejen nálam is, mert nagyon bölcs volt az aki, ezt leírta (sajnos nem tudom ki volt az eredeti szerző):
"Nem ítélkezem sem mások, sem magam fölött. Ez nem az én dolgom. Inkább a szívemre hallgatok, és megértést gyakorlok."
